Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.
GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.
áalnná tették; mert az oldókulcsról azt tanították, hogy az clavis errang. Érvényessége attól függ, hogy az illető tökéletesen gyónt-e. 3 G Luther hevesen állást foglalt ez ellen a tanítás ellen. »A kulcsokról« szóló könyve ciskéjében pontr ól-pontra megcáfolja. A kötés ilyen értelmezését elveti és kimutatja, hogy az bűnmegtartást jelent. A kötés egyoldalú hangsúlyozíásával kapcsolatban pedig azt mondja, hogy »különös buzgósággal kellene gondoskodnunk arról, liogy Krisztus .példája és Ígérete szerint egyik kulcsot a másik nélkül ne tanítsuk és használjuk, hanem mindkettőt egybefogjuk, ahogy Krisztus is is gy befogja.« 3 7 A két kulcsról szoio részletes tanítást majd később vesszük szemügyre. Itt csak arra figyeljünk fel, hogy Luther nyomatékosan hangsúlyozza: nem egy, hanem két kulcsról van szó az igében. Ez hozzátartozik a kulcsok hatalmáról szóló tan lényegéhez. S Luther mind a kettőről kimutatja, hogy nem imperialista eszköz egyik sem az egyház kezében. Ebben az értelemben az ige szerint egyik sem magyarázható. Ezért felveszi a küzdelmet a katholikus imperialista felfogás ellen. Küzd ellene három fronton is egyszerre. Az egyházon (1.) belül tiltakozik az ellen., hogy a kulcsokra hivatkozva bárki is hátttérbe szorítsa az evangéliumot s előtérbe helyezze a törvényt, azt mondván: csak az üdvSzül, aki a törvé' ye'.neü engedelmeskedik. A világra (2.) vonatkozólag jogtalannak minősiti az egész — kulcsokra támaszkodó — pápai világhatalmat. Végül (3..) pedig összetöri a föld alatt lévő halottak és a föld felett élő angyalok országára rátelepedő pápai hatalmat. Tehát egyetlenegy ponton sem hajlik meg a katholikus érvelés előtt, mert szerinte a kulcsok nem az imperializmus, hanem az evangélium eszközei. »Execufrores, az evangélium osztogatói és közegei azok, mint amelyek egyszerűen ezt a két dolgot hirdetik: megtérést és bűnök bocsánatát.« 08 Mt. 18:15—18. v. alapján teljesen a bűnökre szűkítette le a kulcsok hatalmát, »mert nekünk •— mondja — Krisztus igéit secundum materiam subjectam kell értenünk, vagyis tekintetbe kell vennünk, amiről Krisztus ott, azon a helyen szólt és a szerint fognunk is fel az igéket és nem terjesztenünk ki más do'gokra, amikről Krisztus egy szót sem szól. Épp úgy mintha valaki egy helyen minden dologról tanítani akarna, vagy egy szót minden dologra ráhúzni, ahogy a rajongó lelkek teszik, akik az írásnak majdnem minden mondását a szentségre vonatkoztatják, holott azok a -szentségről egy szót sem mondanak. Minthogy tehát nyilvánvaló előttünk, hogy Krisztus itt nem a mennyben avagy a földön való hatalomról beszél, hanem a mi atyánkfiainak bűneiről,, arról, hogy miként javítsák meg magukat; nem lehet az ő igéit más egyébre vonatkoztatni, vagy érteni, hanem csakis e bűnökre és éppen azért a mindaz szót épp úgy, mint a kötni és oldani igéket egyszerűen ugyancsak a bűnökre kell alkalmaznunk. Mert Krisztus ezzel kegyesen és hathatósan akar minket szegény bűnösöket vigasztalni és nem a pápának angyalok felett való ha+almat adni a mennyben, sem a császárok felett való hatalmat a földön.« 3 9 A kötőkulcsot sem szabad imperialista módon felfognunk, hanem csakis evangéliumi értelemben, mert »Krisztus kötésének célja, hogy a bűnöst a bűnöktől megszabadítsa es Ő a nmga kötésével semmi egyebet nem akar, mint hogy a bűnös lelkiismerete szabad és. ment legyen a bűntől: mert azért bünteti és köti a bűnöst, hogy az a bűnnel felhagyjon, azért lakoljon és azt kerülje; és így ezt a kötést bízvást nevezhetjük a lelkiismeret megszabadításának és a bűnöktől való megmentésnek.« i 0 Ezért a két kulcsot egybefogva — Krisztus sza8 0 L. 19. jegyzet, 217. lap. A contritrio cordis, coníertio oris és a satisfactio operis részekből álló katholikus gyónásra kell itt gondolnunk. A helyzet Luther óta semmit sem változott, söt ma általánosabban elfogadott nézet a r. k. egyházban az, hogy a feloldozás a gyónástól függ. V. ö. Schütz: U. o. 389—390. lap. 8 7 L. 32. jegyzet, 163. lap. 8 8 U. o. 159. lap. U. o. 161—162. lap. 4 0 U. o. 108. lap. Nincs itt szó valami külön kanonikus büntetésről. Maga a kötés â büntetés. Amint az ApoIogia (265. lap) mondja; »Ezekben a szavakban; valakit megkötöz-
