Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.

Tájékoztató - BOTTA ISTVÁN: Kuliura. civilizáció, technika.

TÁJÉKOZTATÓ Rovatvezető: DEZSÉRY LÁSZLÓ Kultura, civilizáció, technika. A kultúra, civilizáció, és technika kérdésének vizsgálata az egyik legfiatalabb, de legszélesebb tárgykörű tudományszaknak, a kultúrfilozófiá-nak központi témái közé tartozik. Magának a kultúrfilozófiának kezdeteire Prohászka Lajos szellemesen mutat rá. Párhuzamot von a történelemfilozófia kezdetével. Amikor az utolsó idők várásában szinte minden történelem vége felé tekinienek, akkor írja meg Augustinus csodálatos történelemfilozófiáját; a De Civitate Deit. Hasonlóan születik a kultúrfilozófia is Rousseaunál és a romantikusoknál a kultúrcsömörböl. Módszerének gyökerei a theologusoknál régóta adva voltak. A Szentírás-magyarázafl középponti problémája mindig az volt, hogy külső jelekből, emlékekből, szövegekből viszszakövetkeztessenek a jelet felhasználó belső szándékra. A jel, jelentés, megértés fogalmaiban pedig az emberi kultúra gyökérproblémája rejlik. (Mátrai L.) A módszernek csak a theologia területét kellett elhagynia, hogy kultúrtörténetivé váljék. A kultúrfilozófia főtémája pedig az, hogy mi a kultúra és fennállásmódi a, subsistenciája. Hegel nyomán terjedt el a kultúrának a szellem tárgyi alkotásaként való értelmezése, az »objektiv szellem« fogalma. Ezzel megvolt a kiindulás; a kultúra létmódja azonos a szellem létmódjával. Azonban már az első kísértetek, melyek a szellem fogalma alapján igyekeztek meghatározni a kultúra fogalmát, stádiumokat állapítottak meg az emberi élet fejlődésében .és ezzel már belekerült a kultúra fogalmába az axiologiai szempont. Ezt az axiologiai, értékelmőleti szempontot dolgozza ki Windelband és Rickert. Szerintük a kultúra fennállásmódja, subsistenciája már nem pusztán a szellem, hanem az érték. Dilthey müve a szellemtudományok és természettudományok szétválasztása és határaik kijelölése. Rickert Henrik (1863—1936.) pedig már természettudományok és kultúrtudományok között különböztet. Ebben az ellentétben fogan nála a kultúra meghatározása; »a természet összességén a magától, keletkezett, a »született« és a maga saját »növésére« hagyott dolgokat értjük. A természet fogalmával szemben áll a kultúra; ez nem más, mint azon dolgok összessége, melyeket az értékcélok szerint cselekvő ember vagy közvetlenül hozott létre, vagy pedig ha már megvannak, legalább a hozzátapadó értékek kedvéért szándékosan ápol.« (Kulturwissenschaft u. Naturwissenschaft. 1899. Magyarul Franklin. 1923.) Ez az axiologogiai szempont uralkodott a kultúrfilózófiában mindaddig, mig az ethnologia és biologia hatása alá nem került. Mielőtt azonban ennek ismertetését megkezdenők, még néhány szót kell szólnunk a kultúrmeghatározá ;ok karakteréről. Az axiologiai beállítottságú kultúra-meghatározások is a legváltozatosabb charaktert mutatják. Spranger meghatározása esztétikai színezetű. Az egész kultúrát a művészi alkotás mintájára fogja, fei". Kierkegaard, Griesebach, Gogar e i theologiai szempontok szerint értékelik és határozzák meg a kultúra fogalmát. A marxisták more oeconomico kultúrfogalmat alkotnak, Frobeniussal és Spenglerrel pedig az eíhnologiai, ill. biologiai szempontok nyomulnak be a kultúra fogalmába. Irodalom: W. Windelband; Präludien. 1884 Magy. F. I. T. Bp. 1925. H. Rickert: Kulturwissenschaft u. Naturwissenschaft. 1899. Magy. Franklin k. 1923. E. Spranger: Lebersformen. 1930. Halle. 7. kiad. Mátrai László: Modern gondolkodás. Magy Szemle Kt. Bp. 1938 Prohászka Lajos: Tör énet és Kultúra E. Ny. Bp. 1946. Ervin Gábor: Kultúra és emberiség. Jelenkor, k. Bp. 1943. I. Kultura és kulturák. Amig a kultúra értékfogalom volt, addig singulárisban használták. Lassan azonban a biologia uralma alá került. Az ethnologia pedig végleg megfosztotta transcendens jellegétől és plurálissá tette. Leo Frobenius (1873—

Ï volt az az ethnologus, aki a kultúrák organizmusszerüségét a Tudomány számára felvetette. Kutatómunkája közben térképeken jelölte meg az afrikai népek anyagi és szellemi életét kifejező tényeket: anya- és apajog, házépítési szokások, temetkézési módok, művészeti elemek stb... Ezek a primitívek életmegnyilvánulásairól készített topográfiai térképek ébresztették rá, hogy minden tájnak megvan a maga kultúrfoimája, melynek keretei között mozog. Minden emberi magatartásforma és termék valami módon egy zárt rendszerhez tartozik és csak e rendszer 1öbbi tagjaival együtt lép fel. A kultúráknak ilyen zárt szövedékű egységeit nevezi Frobenius »kultúrkörök«-nek. A történelmi tárgy szerinte ezentúl nem egyes jelenségek, hanem a kultúrák, ezek a titokzatos egységek. Mi már most e kultúrák lényege? A frobeniusi terminológia egyetlen szóban foglalia össze a feleletet; a » paideuma«. Ez pedig »egy nép kultúrbirtokában lévő ismeretlen mélyebb értelem.« A paideumát Frobenius a némileg más értelmű kultúrlélek helyett használja. Ez is kultúrpsichologiai fogalom s rajta »egy nép szellemi struktúráját kell érteni, amennyiben az kultúrális magatartásából leolvasható. Kultúrmorphologiailag azonban még több ennél, mert a paideuma mindenütt sajátos törvényszerűségeket mutat.« Az ember felett lebegő, az embernél szívósabb kultúrlényeg a paideuma, hasonló a görög sorshoz, mely fo-