Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.

GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.

latra utasítjuk és csak a legvégén szelídülünk meg egy kissé, amikor azt mondjuk: >,bízzatok igazán megtérő hívek...« Ennek a hangnak, ennek az utolsónak kellene érvényesülnie az egész absolutioban, csak nem ebben a formában, hogy »igazán megtérő hívek, bízzatok«, mert ennek a bizalomnak semmi köze sincs az evangéliumhoz, sem a kulcsokhoz, sem a Krisztushoz, mivel ilyen bizalom e:etén az ember magának hisz. Farizeusok és álszent megtértek bizalma ez. Az igazi gyónót éppen az jellemzi, hogy hiányzik belőle ez a bizalom. Absolutionk azonban, úgy látszik, más nézeten van, mert nagyon ku'tatgattatja a gyónóvá

1, hogy igazán megtért-e, holott szegény fe„'e már elímondta, hogy bánja a bűneit, igyekszik ma;d m'n 'en bűnös szokást elhagyni, másoknak megbocsát s liisz a Krisztusban. Mint magam is sokszor gyónó szólalok fel ez ellen és kérdezem, hát mi az igazi megtérés, hja nem az, hogy hiszek a Jézus Krisztusban és mindazt vallom, amit a gyónásban tőlem kérdeznek? S liaiez az igazi megtérés, akkor a gyónók vallomásai után miért firtatja még mindig a gyóntató, hogy a gyónók igazán megtértek-e; és legvégül miért biztatja őket azzal, hogy »bízzatok igazán megtérő liívek«, mikor nyíltan bevallották, hogy ők nem magukban biznak, hanem a Krisztus érdemében hisznek? Mindez azt mutatja, hogy absolutionkban az igazán megtérésnek valami különös jelentősége és (jelentése van. Talán csak azt'jelenti, hogy mi nem hiszünk azoknak a szóbeli feleleteknek, amelyeket a gyónók a mi kérdéseinkre adnak, meri ki tudja, hogy azért mert szóval megfeleltek, igazán megtértek-e? Egy szóval sem utalunk azonban arra, hogy az igazán megtérés ezt jelenti. Csak előkapjuk nagy hirte'en ezt a feltételt és mennykőcsapásszerűen lesujtunk vele a gyónókra, úgy hogy szegények azt sem tudhatják, miért kapják a nyakukba ezt az intelmet, liisz mindenre megfeditek és abban az elismerésben részesültek, hogy erős a hitük és jóra igyekeznek. Éppen ez az elismerés az akadálya annak, hogy az igazán megtérést a fenti je

1entésnek megfelelően értelmezzük, mert akiről elismertük, hogy erős a hi

fe és jóra igyekezik, arról azt is elismertük, hogy van lelki fedezete a szavainak. Szó sem lehet tehát arról, hogy az igazán megtérés abso1 utionkban azt jelentené: mi ezzel a gyónókat a Karsay—Czékus Agenda módjára csak arra akarjuk figyelmezhetni, »hogy amit szájjal vallottatok, az tettel és valósággal is feltaláltassék szíveitekben « Az igazán megtérés jelentése absolut ionkban nem lehetmás, csak az, hogy mi tökéletes bűnbánatot kívánunk a gyónóktól. Még pedig, ha figyelembe vesszük eg> felöl azt, hogv a bűnbánatnak hitvallásaink szerint két része van, a töredelem és a hit; másfelől azt, hogy a gyónókról elismerjük, hogy jóra igyekeznek és erős a hitük; akkor azt is kitaláljuk, lia ezt a két oldalt egybevetjük, hogy milieu kívánunk mi tökéletes bűnbánatot a gyónóktól. Nyilván a töredelemben, mert az erős hitet már nem igen lehet fokozni, tökéletesíteni, ellenben a jóravaló igyekezetet azt lehet. S épp az a célünk az igazán megtérés hangoztatásával, hogy a gyónók lelkiismeretére hurkot vessünk és őket tökéletes, teljes töreclelemre bírjuk. Ebben az érteimben megerősít bennünket az, hogy a gyóntató kérdéseklen 4:1 arányban a töredezni javára és szempontjából vallatjuk ki agy ónokat; és megerősíthet bennünket az is ebben a vé'eményben, amit eddig általáén ab-oTutionkról elmondtunk. Mindebben ab=olutionk nagyon következetes. Tudniillik, lia az absolutioban semmivé le^z a feloldozás önmagában való érvényessége s uralkodóvá válik U< fo'^anatosság szempontja., akkor egészen természetes, hogy a hit elveszti jelentőségét s helyét a töredelem foglalja el. Más kérdés azután az, hogy ez menynyiben helyes? Azt már kimutattam, hogv ez alapjában véve helytelen. De rá kell még mutatnom arra, hogv lia az absolutioban az első helyre a kulcsok önmagukban való érvényességének a hirdetése kerül, akkor a töredelem csak a harmadik liehen jöhet szóba, s akkor sem mint tökéletes töredelem. A második hely a hité. Kétféle módon is megindokolja ezt Luther. Az egyik ok az, hogy az önmagukban érvényes kulcsok hitet követelnek s foj?anatosságukhoz ez szükséges. »Vigyázz tehát, nehogy bármi módon saját töredelmedl>e helyezd bizalmadat, hanem igen is a te jóságos és hű üdvözítőidnek, a Jézus Krisztusnak puszta igéjébe.« »Az ember ne azért vegye biztosra, hogy az üdv álla-