Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.

GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.

nők bocsánatáról ad personam szóló evangéliumnak, és mi éppen ennek a köz­lését tagadjuk meg a gyónóktól. Vétünk önmagunk, és a gyónók ellen, mert tudva vagy tudatlanul egy olyan útra, a törvény útjára taszítjuk 'őket, amelyen soha nem nyerhetik el a feloldozás foganatosságához szükséges feltételt, az igaz meg­térést. És végül vétünk a finitum capax infiniti elv ellen. Ebből ugyanis az kö­vetkezik, hogy nekünk az evangéliumot mindig konkrét módon kell hirdetnünk. Bár mindig Krisztust prédikáljuk, de Krisztust a megfeszítettet (ez az első finá­lis kötöttségünk, figyelmen kívül hagyva azt, hogy Istent Atyánknak mondjuk a Krisztusban); Krisztust, aki az evangéliumokban jelenti ki magát (ez a máso­dik finális kötöttségünk) ; Krisztust, aki reálisan je 7en van a szentségeklen (ez a harmadik és negyedik finális kötöttségünk); és Krisztust, aki a kulcsok által részesít bennünket bűnbocsánatban (ez az ötödik finális kötöttségünk). így tel­jes képtelenség az, hogy amikor mi absolutiot osztunk, akkor nem állítjuk szem­be a gyónókat a konkrété a kulcsokban kinyilvánított evangéliummal, hanem élő­állván — még mielőtt használatba vennénk a kulcsokat — kijelentjük, hogy ez csak azoknak szól, akik igazán megtértek. így eleve útját vágjuk az evangé­lium érteiméten vett igazi megtérésnek ; nemcsak a fentebb említett generális értelemben, hogy t. i. a megtérést mindig meg kell előznie az ige hirdetésének, hanem abban a speciális értelemben is, amely a finitum capax infiniti elvből következik és a gyónótól azt követeli, hogy speciálisan a kulcsokban kijelentett evangéliumban higgyen. Meg kell ugyanis különböztetünk egymástól a fide• gene­rál is-t, az "általános istenhitet és a fides spec-iális-t, mely a finitum capax infi­niti elvnek megfelelően, a konkrét isteni kijelentésre irányul.. A mi gyónóinknak -—- absolutionk .szerint — erre a fides specialis-ra nincs módjuk, mert nem enged­jük meg nekik, hogy a kulcsokban kijelentett evangéliumba belefogódzanak. Ez pe­dig azt jelenti, hogy nem is térhetnek meg igazán, mert a kulcsokkal kapcsolatban az igazán megtérés, mint a feloldozás fqganatosságának a feltétele, nem lehet, más, csak az a hit, amely a kulcsok hatalmába belefogódzik. Mi pedig erre nem adunk lehetőséget. Az ellentmondó a dologban az, hogy mi akik a feloldozás feltételét nagyon fontosnak tartjuk, magunk akadályozzuk meg, azt, hogy gyónóink ehhez a feltételhez eljussanak. Lássuk ezekután, mi volna részünkről a helyes eljárás? Az első: Isten igéjének határozott hirdetése. Amint bebizonyítottam, ez a feloldozás feltételének előfeltétele. E nélkül a kulcs nem lehet foganatos, mert nem térhetünk meg az evangélium előzetes közlése nélkül, Ezért a kulcsok örömüzenetét nem szabad olyan tétova módon hirdetnünk, ahogyan tesszük, hogy tudja meg a gyónó, miben kell hinnie. »Hirdessük teljes hatalommal, hogy bizonyosak a kulcsok, hogy bizonyosan Isten igéjét mondják és hirdetik, ami­len minden kételkedés nélkül hinnünk kell. Már az is elég fáradságba kerül, míg a nyomorult lélek hinni tud: mit tegyen hát, ha még azt is bizonytalanná teszik, amiben hinnie kellene es ekként kételkedését és kétségbeesését növe'ik és meg­erősítik.« 6 0 Ezért igen erősen kell hangsúlyoznunk absolutionkban a kulcsoknak önmagukban való érvényességét. »Én bizonnyal feloldlak té?ed«, mondja Luther, >.ezt hinned kell. Én tudom bizonnyal, hogy téged .Isten előtt feloldottalak, akár hiszed, akár nem hiszed.« 0 1 — Ez a hang egyelőre hiányzik absolutionkból, mert .a kulcsok önmagukban való érvényességét mi még a magunk számára nem tisz­táztuk. De ha a feloldozás feltételét valóban fontosnak tartjuk, amint absolutionk mutatja, akkor sürgősen át kell térnünk erre a hangra és erre a szempontra. Ezután kerülhet sor a hit követelésére és sort is kell erre kerítenünk, mert a kulcsok a kegyelem foganatos jegyei, lutheri értelemben. Még pedig a fides specialis-t kell követelnünk, a korábban kifejtett indokok miatt, És a gyónót biztatnunk kell arra, hogy higgyen. —• Mi könyört^en bírák va­gyunk az absolutionkban, akik kérdezgetünk és vallatunk, a gyónókat önvizsgá­U. o. 131—132. lap. 6 1 U. o. 153. lap.

Next

/
Thumbnails
Contents