Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1919-03-23 / 12. szám
« Buchest, 1919. Március '23. yjL EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. i-^/,".vb««* i ! . -:».('-'PC." áfc rJ.V,. t^fíi yt ; í-f.tas "w-v' 3..*:<» liu; U fi >.;;• s/.ér- ( h<>< y;é•»:!'{••/• <•• • • so 1 • •• t svi;-• I i V '«-. '••/ HÍz K» k cjkfC'-iffii'sm V'fíl vr.rcy»/ H-:*>ímíí-<} .10 KiíLELÓS SiSintKESÍTŐ: N o S Z K Ó ÍSTYÁ Jr-I ráUo fi kepe s a t üí i lelkész. i Megetetni; A lap ~ra : í Egéfcr éw<r ] Héiévr« } Cgyas ő/im Ár» f tó'V<&rfH-M<i Sí : «iiSs-' TA.IlTAJiOMjaíl?á3SKtí. VRZáwemH: Felekezeti politika. — Maradjunk a fény égnél. Mayer Pél. éss T„enetamltea proicsstáa« kö»cépiskólainkban. Haberehrn üusísláu Adolf — Kösséletihsk. Kitel. - Pályáxaítík éss hirdetések. 36 K . 18 K 80 I in f -»» vr.I\ y.ijijt Ének" - BeU Felekezeti politika? Olvasóink jól tudják, Hogy nem szoktunk politikával foglalkozni. Nemcsak azért, mert nem vagyunk politikai jellegű lap, de azért sem, mert szegény haannliban a politika oly zavaros volt mindig, hogy komoly, igazán lelkiismeretes ember felelőségének teljes tudatában, nem látva soha sem tisztán azokat a tituös rugókat, a melyek az egyes politika^ pártok vezéreit cselekvésükben nes,ették, szinte nem is mert nyillatkosni, vagy valamely politikai párthoz csatlakozni, hacsak személyes érdeke, családi nagy baráti kötelékek, esetleg-feisőbb hatóságának óhaja, sokszor pressziója arra nem kényszeritették. Igazi, komoly tudósainkat nem is igen láttuk a politika mezején. Ezek inkább visszavonulva komoly tanulmányaiknak uagy hivatásuknak éltek s még a választásodnál sem jelentkeztek szavazatuk leadásával. De mit is kerestek volna az igazságot komolyan kutató emberek ezen a pályán, a hol nagy szólamokkal, egymást leszólásáual, hangzatos Ígéretekkel, egeket verő hamis programútokkal dolgozta n*eg a szavazókat a jelöltek nagy része, s ha igy nem ment, akkor más — anyagi — eszközökkel igyekezett az egyik" párt jelöltje győzni a másik párt jelöltje felett. Es mit szóljunk a pár?ok prograrumjaihoz ? Hát azok rendszerint csak programmok maradtak. A választások után jégre lettek teve a legközelebbi választásokig s megkezdődött a parlamentben a személyek versenye a hatalomért, ez állásokért, a jövedelemért stb.-érí; a haza sorsé, boldogsága, a közjó előmozdítása nem okozott gondot csak annak a néhány ideálisan gondolkodó embernek, akik, mert idealisták voltán, sehol érvényesülni nem tudtak. S most üt vau az uj alakulás. A köztársaságban az uj pártok, az uj programmoh. Hogy mit hoznak ezek, nem tudjuk, de hinni akarjuk, hogy végre-valahára megjavul a helyzet, komolyabb lesz a munka, amelyet a jövőben a politikai porondon látni fogunk. S hogy ez a hit általános, mutatja az, hogy a mostam választások alkalmával olyanok is vesznek részt a pártok alakulásánál, akik eddig ép a fent jelzett okoknál fogva ilyenekben nem igen vettek részt. Ami bennünket legközelebb érdekel, ez a keresztényszocialista párt az ő prog ramm jávai egybe. Eddig ez a párt tisztán kathohUus volt, most a protestánsok közül is sokan léplek ezen pártba s mint annak protestáns tagjai bocsátottak ki egy kiáltnányt a protestáns testvérekhez. Magához a programmhoz más szavunk, mini a helyeslés szava nem igen lehet, de még sem tartjuk helyesnek azt, hogy Magyarországon, ahol annyi felekezet van, felekezeti pártpolitikát csinálnak akár katholikusok, akár protestánsok. Mert a politikának ép ugy kell a felekezeteken felül állania, mint az evangéliumnak a pártok felett. Egy ország politikai programúba nem lehet más, mint olyan, amely minden rendű és vallású vagu felekezetű polgárnak egyforma jogot, egyforma szabadságot biztosit, s egyforma kötelességeket szab meg. Viszont az evangéliumot hirdető keresztyénségnek nem lehet más feladata, minthogy a szeretet szavával és cselekcésével nevelje a polgárokat Islen iránti hitre, szeretetre s qu q örök töményei iránti engedelmességre. A múlt azt bizonyítja, hogy valahányszor a politikába bevitték a felekezeti vonások»?.!, mindig esak ártottak a felekezeteknek, és vajchányszor a felekezetek ügyeibe vittékrfee a pártpolitikát, ez is ártalmára uolt a felekezeteknek. Igaz, hogy ez alkalommal a felekezeteknek, legalább a protestáns felekezetekhez tartozó fér-