Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-03-15 / 11. szám

78 jól tudva aal, hogy a nemes értelemben vett szociális átalakulásnak épen a helyesen vezetett vallásoktatás a legerősebb támasza: akkor annak épen Magyarországon ne volna helye? . . . Igen ám, de üt lép aztán sorompóba a doeirinar álláspont. Nem ualó, hogy az iskolát a felekezeti megoszlás külső érzékeltelésére, felekezeti fanatizálásra, izgatásra, a felekezeti befolyás érvényesítésére használják fel; a közoktatás állami feladat, a felekezetek a maguk valerkölesi neuelő hatását igyekezzenek iskolán kiuül éruényesiteni stb. stb. . . . Hát né'ZÜnk a dolog mélyére, nézzünk szembe a tételekkel 1 Akármennyire kiküszöbölitek a uallástaniíást az iskolából, Nagy Péter V. o. tanuló mindég fogja tudni Kiss Pál neuü osztálytársáról, hogy mely felekezethez tartozik \ Ez már az élet, az érintkezés, az ismeretség törvényéből folyik. Sőt azt is fogja tudni Nagy Péter, hogy Kiss Pálék és Sehruartz Móritzék, mikor hová járnak hitoktatásra, fl felekezeti megoszlás külső érzékeltetését ezzel ugyan ki nem lehet küszöbölni. Fanatizálás —izgatás stb.? Kérünk bizonyítást, kérünk eljárást a fanatizálok, izgatók ellen, de kikérjük magunknak a uádak általánosítását. Tessék tiszta bori önteni a pohárbal Tessék bebizonyítani, mely felekezetek izgattak, mely felekezetek fanatizáltak 1 Tessék egy egyszerű nouelláris intézkedéssel lehetetlenné tenni ezt a tűrhetetlen magatartás!, de ne tessék békekötésekben és más sarkalatos törvényekben autonom iskolafenntartói joggal felruházott felekezeteket, a melyek évszázadokon keresztül hasonlíthatatlan érdemeket szereztek maguknak a hazafias közművelődés szolgálatéban, ilyen vádak alapján megfosztani százados erejű törvényekben biztosított jogaik gyakorlásától. A közoktatás állami feladat, ez a terület nem ualó a felekezeti befolyás érvényesítésére. Kérdés, mélyebb filozofiai boneolgatás mellett megáll-e ez a tétel — kétségtelen, hogy ha más nem teljesiti a közoktatás feladatát, az államnak kötelessége gondoskodni arról, hogy az ismeretek megfelelő körének megszerzése lehetőségét polgárai számára biztosítsa. De ha más teljesítette e feladatot, teljesítette pedig az állam által előirt formában, módsaerben, anyagbeosztással, — megint kérdés, nem nyui-e belé az állam a monopolizálással oly jogkörbe, a mely minden egyes tekintetnek, de sőt — lehetne róla filozofálni — minden egyesnek is szent joga. hogy t. i. a közművelődést a közoktatási feladat teljesítésével is szolgálja, a mint szolgálta eddig. Hogy ez a más a felekezet is lehet, azt Magyarország és más kulturállamok ezeréues története bizonyítja. Nem kellene-e 1919 épen öruendeni józan tudományos álláspontról, ha akadnak felekezetek, a melyek befolyásukat e nemes küzdelem terén akarnák érvényesíteni? fí felekezetek iskolán kiuül igyekezzenek ualláserkölesi neuelő hatásra 1 Ugy — tehát mindenütt szabad, ha keli, ualláserkölesi neuelő hatást éruényesiteni, ha kell, ugy fanatizálni is, esak az iskola épületében nem? . • . Dalijuk meg, egy kicsit gyenge argumentáció s ezzel alig ueszi fel erősségben a versenyt Kunfi miniszter az a legutóbbi, — előbbi álláspontjáual szemben, már ujabb megfontolásra mutató — szaua, hogy nem lehet az iskolának hivatása lelkiismereti kényszert gyakorolni a kötelező vallásoktatással azen szülők gyermekeivel szemben, a kik nem akarják gyermekeiket felekezeti vallásoktatásban részesíteni. . . . Értjük, értjük a felekezetnélküli miniszter aggodalmát, de ezzel szemben felállítjuk azt a tételt, nem gyakorol-e nagyobb lelkiismereti kényszert az utóbb emiitett szülő a saját gyermekével, az állam a serdülő ifjúkorral szemben, a mikor megfosztja oly lelki kincsek szerzésétől, a melyek pedig a viszontagságos földi létben, nem egyszer, nem egy nehéz órában, i#em egy uálságos lelki helyzetben mentő uárai lehetnének? Végül még egy-két aggodalmas kérdési Nem érzi-s hazánk mai rettentő kelyzetében a kormány a lelkiismereti felelőség roppant súlyát ujabb belső harcok prouakálásával; nem látja-e, hogy épen ez^el a programmponítal ád a uallásukhoz ragaszkodó nemzetiségeknek a kezébe a néplélek szempontjából a lehető leghatékonyabb agitációs eszközt arra, "hogy a magyar államhoz" ualó uisszacsatlakozásra ne uágyjanakl nem képzeli-e el a kormány annak a helyzetnek a uiszszásságát, hogy féiiéue, hogy a ma megszállott terüleiek uisszajutnak a hazához, de egyházi és iskolai autonómiával, a melyben, biztosítom róla, a vallásoktatás teljes intenziuitással fog tovább folyni, lesz tehát szlouák, német, rutén, szerb, román, szász országrész az iskolákban vallásoktatással — és lett tisztára magyar rész teljesen felekezetnélküli szellemben vezetett iskolaügygyel és majd e magyar részről az egyházukhoz, vallásukhoz ragaszkodó szülék gyermekeiket azokba a nemzetiségi vidékeken lévő iskolákba küldik . . . micsoda felemás közoktatási quodlibet fog ebből kifejlődni? Megérett-e már ennek a szerencsétlen országnak erkölcsi felfogásában épen a legújabb idők rohamszerű hatása alatt megingott népe a valláserkölcsi befolyásból való kizárásra? Mert legyünk tisztában azzal, hogy a féktelen agitáció végső eredménye majd ez lesz! . . . Ezekkel az aggodalmakkal szemben bizony édes-kevés megnyugtatást tartalmaz a miEVANGELIKU

3 ORÁLLO -ö—