Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-03-08 / 10. szám

x \

f. éVBudapest, 1919. Március 8. 'TI 10 szám EGYHÁZI ES ISKOLÁI .A iipC'1 s-zc-ii'-iír éi anyagi l Megjelenik hetenként <íj

v 'ífrkhii«nbsw iHetó r«*to$«nHőmű >;•«•*• Ui k8t?*e»uínv, a jslrfeetósek FEÍ/XLŐS SXB*KJBSZTŐ: A !«p ára : Egész évre 35 'A hi Acti, valami?!! az M £ > B 25 ü IS T ¥ Ä M ftsiévre 13 K SO f íCges is !«p s?erréksskeresstúri lelkész-. Eßyes szám ára ,. . . 13 K SO f Ue'zujlr-ke::: NTHJ-AXO latban k;kóí y.íifcz Báitosk »raaem STU Pest msgye'» kiüötfnöő "03 iSS Íi.Íi>á«fcM>eát üt* A (<SjW£ . Ati'.V»«ti Sjmltfl&a* iil I-> I YARTA&OMJS&H&ÉH. VBZÓRCIKK: Eggházpoütikai kérdéseit, R. — Tárca. Két ismeretlen adat Tompa Míkálg életéből. Gzekus László. — Kegánügij & vallás? Csengody Lajos. — Közéletünk. - SzéljecjijKef.. —Eteléiét. — PélgáEBtüliés birdetéseh. Vciss ]ános dr. vallásügyi miniszter Egerbén egy politikai párt gyűlésén az egyházpolitika több kérdéséről nyilatkozott. Nyilatkozatait nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül. Mindenesetre megnyugtató a miniszter ama kijelentése, hogy az ország egyházpolitikai irányának megállapítása az uj alkotmányozó gyűlés feladata lesz. Megnyugtató, mert nem az eddig alkotott néptÖruéayek mintájára szabják meg a jövendő köntését, hanem a magyar állam alkotmányos rendjének követelményei szerint csakugyan törvényhozási utcn szereznek törvényt az ország rendjének. Megnyugtató a miniszter kijelentése azért is, mert erős a hitünk, hogy az uj nemzetgyűlés többsége nem a túlzó pártok híveiből fog kikerülni, hanem a józan mérséklet és kímélet utján haladó polgári elemeket fogja képviselni. Mert amit a radikálisok és a szocialisták akarnak, akikhez — sajnos — a Károlyi és a kisgazdapárt is csatlakozott, az nem egyéb, mint ugrás a sötétbe, fi közelgő választások sok évre eldönthetik Magyarország sorsát, miért is kéli, hogy a nemzeti és a protestáns érdekek hívei csakis olyanokat támogassanak, akik a józan történelmi haladás utján állanak. E kérdésnél ki kell térnünk a református test véregyház sajtója egy részének agitációsra, amely protestáns politikai párt szervezését sürg ti. Mi sohasem voltunk barátai a politikai mozgalmaknál-:. Az egyháznak a napi politikához kevés köze van. Ma van és amiben van, mindig kárál vallja. Ezért a protestáns országos párt megalakítását mi nem tartjuk szükségesnek. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy minden protestáns ember csakis olyan képviselőre szavazzon, aki a nemzeti és keresztyén érdekek szolgálatára magét kötelezi. A vallástanítás kiküszöbölésére hajlandó pártok embereit s. igy a Károlyi pártiakat is támogatni reánk nézve egyértelmű az öngyilkossággal, fi nemzetgyűlésbe a mi szavazatainkon egyetlen olyan ember sem kerülhet be, akinek a vallás közönyös, vagy élpolitizálás egyszerű anyaga. A miniszter szerint az alkoirnányozó gyűlés a főkegyúri jogokkal nem fog foglalkozni, mert az az ország joga uolt s igy most egyszerűen átszáll az elnökre. Bámulatos naivitás! Hiszen ha a főkegyúri jog,az ország joga lett volna, akkor a törvényhozásra kellene átszállania. Ha meg a király joga volt, akkor nem szállhat át a köztársasági elnökre, mint ahogyan nem száll át a megszüntetett királyi felségjogok 9/10 része. Vagy talán csak azért száll át a miniszter szerint az elnökre ez a jog, mert a róm. kath. egyházra nézve kedvező ? És ha a főkegyúri jog, melynek alkegyuri vonatkozásait a földhöz is hozzákötötték, továbbra is megmarad, mi lesz ezért a vallásegyenlőség és viszonosság elve alapján a protestáns egyházak részére az ellenszolgáltatás? S hogyan egyeztethető meg a „szabad egyház szabad államban" elvével ez a főkegyúri jog ? ' Nagyon szomorú kilátásokat tár fel előttünk a minisatér egyházpolitikai beszéde. Azt látjuk, hogy a kormányon csak emberek változtak, de a szellem a régi maradt. Wem a vallásügyi miniszter beszélt Egerben, hanem a buzgó katholikus, aki még ma sem érintkezik szívesen a protestánsokkal s a protestáns egyházak ügyeinek és jogviszonyainak megismerésére eddig időt sem vesztegetett. Ez alapon nem sok biztató van a miniszter ama nyilatkozatának, hogy „meg kell állapítani a felekezetek közötti teljes viszonosságot". Hogyan, mikép, miben? Hissen a kath. egyház autonómiát kap az eddig élvezeti állami vagyonok telj" bír-