Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-02-20 / 7-8. szám

52 imáinkat s nem felekezeti szempontból üdvözit; azt is el Kell ismernünk, hogy a világtörténelem leghevesebb súrlódásait, legvéresebb háborúit a felekezeti kérdések okozták, (p. o. keresztes háború

5;, 30 éves háborúk stb.j Bz alapokon azt is el kell ismernünk, hogy a felekezetek miatt jézus nagy parancsa „Szeresd felebarátodat" a gyakorlati éleiben meg nem valósult. A felekezetek az idők folyamén keletkeztek, midőn a biblia örök igazságait emberi társadalommal kezdték •betölteni. S midőn ma látom a keresztyén egyházat, a Krisztus testét ezer felé szakasztva s látom a keresztyénségben a csúnya tülekedést, gyűlölködést, versengési s nem iátorn az őszinte felebaráti szeretet megnyilvánulását sehol: ismét azt mondom: JVissza a biblia örök alapjaira l Vissza a Jézushoz! Omoljanak le a felekezeti korlátok, vessünk véget az emberek által készített dogmák malmának, melyek szülő okai a felekezeti súrlódásoknak I A reformációra tehát szüfység uan, nemcsak egyházunkban, de az egész keresztyénségben. Megállapítjuk azonban, hogy egyházunk amúgy is a biblia alapján áll, bár azt is hangsúlyozzuk, hogy ha igazán a biblia alapjain állunk, speciális dogmákra szükség nincs, meri a» iidu elérésére Istennek Igéje elegendő.' E reformatióra a keresztyénség egysége, az „egy akol és egy pásztor':' élvének gyakorlati megvalósítása céljából van szükségünk, Azért, hogy a felebaráti szeretet elvének megvalósításéi fe ír-, keze ti tekintetek ne gátoljál;, hogy mindnyájan egyek legyünk jé aus Krisztusban! Most, midőn áz emfoéjKségét politikai. és egyéb muló földi érdek és tanítások ezer felé szaggatják s egymással ízembe állítják: a Krisztus követésében való egység megvalósítását a legnagyobb gonddal kellene munkálnunk templomban s templomon kívül 1 Tanításban visszatérés ci bibi iára, az anyanyelv használata mindenütt a keresztyénségen äz ige hirdetésénél, a felekezeti külömbségeket statuáló dogmák elhagyását: ezt tartom az uj reformátió egyik lényegiknek. Hitünknek, üdvösségünknek egyetlen alapja az Igében foglalt kijelentés s az Ur jézus Krisztus megváltói érdeme. S mint a földi léinek més célja nincs, mini örök üdvösségünk munkálása: az egész emberiséget as üdvösség emeforrásáhos kell vezetni. Az oeeonomikus s egyéb zsinatok határozatai s más emberi nézetek és tanítások emellett értéktelen tanítás az üdv munka szempontjából lelki életünknek felesleges megterhelése. A hitélet megujulása az egész emberi nemnél szükégképeni folyománya az Igéhez ualó visszatérésnek. S a megújulásnál nem tartom e1919 legendőnek az imádkozást s a szeretetnek gyakorlásét: kell, hog minden emberben, aki a Jézus Krisztus nevét a szivébe véste, azon indulat lakozzék, amely uolt a jézus Krisztusban. . éh át gyermeki szeretet, bizalom, engedelmesség Istennel, mint mennyei atyánkkal szemben, önzetlen szeretet, szelídség, alázatosság egymással' szemben. Bz a Krisztus hív követése; ez a?, uj élei lényege! S itt készséggel aláírom Dr. Kralovánszky ama követelését, hogy az Igében lefektetett örök igazságok buzgóbban hirdettessenek. Mert e téren a mulasztás nyilvánvaló. A hitélet reforrnálásának, megújulásának sine qua non ja az Ige s annak alkalmas és alkalmatlan idgben ualó hűséges hirdetése. Ez pedig a lelkészi kar kizárólagos kötelessége. Krisztusi lelkülettől áthatott lelkészi kar krisztusi lelkületű kivehet fog teremteni. S ha az egész emberiségben a Krisztus szelleme fog uralkodni ha minden térd előtte fog meghajolni: az uj reformáció célját-elérte. A uilági elemről szóló fejtegetésem bizonyos fokig félreértésre adott alkalmat. S ha bárki fejtegetésem által megbántva érzi magát, atjól itt, a nyilvánosság előtt igaz bocsánatot kérek. Azonban szilárdan állítom a következőket: í. A biblia nem ismer egyházi és világi e fe- rne/. Meni. is ismerhet, mert midnyájan eg~.;ck vagyunk • a• ]éaivS*Krtsztrasbatv. Bs ez as-'ecjy?-'^ rnes papság lényege. Nincs külombség pap és nem pzp köaöíí, mert valamennyien egyházi elem, a Krisztus a ny a s z e ut e n y h á zána 11 egyenrangú s egyeniőjo'Cju tagjai. ' Annyira, hogy még as Ige nyilvános hirdetésére is joggal bír minden egyháztag s hogy az egyház a tagok közül c-ak egyet, vagy néhányat biz meg e feladattal: az* csakis a rend érdekében történik, [1. Kor. 13.) Ha tehát nincs világi elem, abszurd dolognak kell tartani, hogy ennek a nem létező elemnek mégis van képviselője az egyház kormányzatában. 2. A biblia nem ismeri az egyhésfelügyelői intézményt. Nem is ismerheti, mert világi elemét sem ismer. Az első ker. egyházban az egyház ügyeinek intézése a presbyter kezében fut öszsze s ezt a hívek összeségével végzi. Az egykáz virágzása érdekében ma is egyszerűbb az ös.zszeségnek érdeklődését az egyház ügyei iránt lekötni, mint az osszeség eme kötelességeinek áthárítása egy személyre: a felügyelőre. 3. A felügyelőnek a gyakorlati egyházi életben ma sincs önálló, szigorúan meghatározóit munka köre, hanem működése hol a lelkész, hol a gondnok speciális munkakörébe uág. Nem i.5 lehet. Mert az egész intézmény ellenkezik a biblia fent jelzett elueiuel. Nem az egyház testéből szervesen kifejlődött intézmény s akár az egySVA: i ü £ L1KU5 0 HA LÍ.0