Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-02-09 / 6. szám

1919 végrehajtásáról is nyilatkozott. Két-két képviselőt kivánt az egyházaktól. Nálunk az egyetemes közgyűlés e két képviselőt már előre kijelölte. Meglátjuk, mire mennek ebben a kérdésben, melyben Apponyi gróf, mint a kath. autonomia elnöke a napilapok szerint meglepődésének adott kifejezést afelett, hogy a protestánsok ujabban a kaíh. vagyonok államjogi eredetét is kutatni s azok égy részére a jogigényt fenntartani kívánják. Azt mondja, hogy ez uj dolog s nem lehet á hivatalos egyházak, hanem csak egyesek privát nézete. Pedig ez a kérdés nagyon régi. A régi országgyűlések valamelyike parlamenti bizottságot is küldött ki a katholikusok birtokában lévő állami jauak megállapítására, de a hatalmas klérus e bizottságot működni sohasem engedte. Ha most újra felmerült ez a kérdés, nem lehet benne semmi meglepő. Különösen érdekes Vass miniszternek az a nyilatkozata, melyet a budapesti", kaíh. autonom testület küldöttségeinek a vallásoktatás ügyében tett. „A miniszter a maga részéről hangsúlyozta, hogy a valláserkölcsi oktatás kérdése távolról sem olyan aktuális, mint ahogy azt a küldöttség gondolja. B felől nem máról holnapra jognak határozni. A választásokon dűl el tulajdonkép ez a kérdés. Egyéni véleménye az, hogy erköícstanitásra szükség van, de hogy ez az erkölestaniíás valláserkölcsi vagy politikai erkölcsi legyen, a felett az ország van hivatna dönteni." Tehát a választáson dűl el a kérdés. Tudomásul vesszük s nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy a férfiak is kövessék az asszonyok példáját, akik szövetségbe álltak és kimondták, hogy csakis olyan képviselőket választanak, akik a vallásoktatás kérdésében egyhésias álláspontot foglalnak el. Ennyivel tartozunk a vallásos meggyőződésünknek és a jövendő kultúrájának. Mit esinálnaín. & e«sahek? Minden kommentár nélkül közöljük a következő hiteles adatokat: „Ntü ág. hifp. egyháznak Beszterczebányán. A beszterczebányai evang. autonom főgimnáziumban végzett látogatás alkalmával fájdálommal győződtem meg, hogy a tanárok legnagyobb része, de maga az igazgató ur sem bírja annyira a tót nyelvet, hogy a gimnázium gyors eliótositásáf feltételezni lehetne. A cseh-sslovák köztársaság iskolai minisztériuma nem szándékozik a tiszta tót zólyomi főispánság területén jegyeilen olyan intésetet sem fenntartani, melyben magyar szellemben s magyarul gondolhözó tanitóhhal magyarul tanítanának. A eseh-szlouák köztársaság nem szándékozik ugyan az ág, h. ev. egyház jogalt megsérteni, nem veszi el a beszterczebányai iskolákat, de a fennálló törvények alapján fenntartja magának a felügyeleti jogot s az evang. gimnázium és elemi iskolákat csak azon feltétel alatt hajlandó államilag segélyezni, ha az iskolákban okleveles cseh-szlovák, illetőleg szlovák tanerők működnek. Ezért tudomására hozom a beszterczebányai evang. egyháznak, hogy februártól kezdve az iskoláknak el keil tótofiodniok s magyar, nyelven és magyar szellemben nem szabad kötelezően tanitaniok. A saülők kiuánságára megengedjük a magyar fiuk számára a magyar nyelv tanítását néhány heti órában as iskolai év végéig. Azért tisztelettel kérem, hogy a ntü egyház mielőbb tót tanárokról illetve tanítókról gondoskodjék. fíz iskolára vonatkozó határozatait szíveskedjék legröuidebb idő alatt az iskolai referensnek, a szlovák miniszteri megbízottnak Zsolnára, illetőleg febr. 4-tól Pozsonyba küldeni. Ha a ntü egyház nem tudná saját erőivel ellátni az iskolákat, akkor a esek-szlovák köztársaság kész átvenni as intézeteket és hajlandó az evang. tanulók számára az evang. valláserkölcsi oktatási biztosítani. Beszterczebányán ISIS. január 28-án. Mély tisztelettel Stefanek fíníal, a szlovák iskolák ügyeinek referense. Zólyomvármegye főispáni hivatala. Közíörv. sz. 90/1919. Helyeslem, Beszterezebánya 1919. január 28. Dr. Fainor, főispán. A besztercebányai evang. egyházközség, mint iskolafenntartó folyó hó 9-én tart rendkívüli közgyűlést az iskolák kérdésében. Hisszük, hogy a megoldás leghelyesebb útját meg fogja találni. De hát miért nem tetíük meg Fajnort és Stefaneket magyar tanfelügyelőnek és magyar főispánnak még a régi jó időkben, hogy megtanítottak volna bennünket eredményes nemzetiségi politikára. Mert ez az igazi nemzeti kultúrpolitika, amit ők művelnek. Ne féljenek, megtanuljuk és „lesz még saőllő lágy kenyérrel!" <rl 'kailioliliiss nutonémls készen uan. Már szinte az állami igéreí is kezükben. Mert fípponyi szerint ahhoz hozzátenni, vagy eluenni az államnak sem szabad semmit se, legfeljebb felülbírálni, „hogy állami szempontból tehető-e ellene kifogás." Juristikailag jól megformuláaták s jól igyekezték eltakarni azt az alaptendenciáf, hogy a ma meglevő papibirtokok tulajdonjogát vegyék tulejdonképen a kezükbe. Kíváncsian várjuk, mily éles lesz a birtokreformerek szeme ! A rég! hallok, mintha megint kísértenének az Alkotmányhasábjain 1 Néhány nap óta megint „per superintendens" írnak a protestánssokról. Vagy nem akarják, hogy feledjük az ősi mondást: „timeo Danaos et dona ferentes ?"