Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1919-05-29 / 21-26. szám
120S fí likvidáló (felszámoló) bizottságok a megtörtént felszámolás után lehetőleg azonnal tartoznak a uárm. uall.-ü. likv. megb.-jához a megfelelő leltárak csatolása meliett jelentést küldeni. Ha kiderül az, hegy egyes egyházi, hitfelekezeti, uagy alapítványi vagyonság a már lezárt leltárból az átadó, átvevő, avagy az átvétel-átadást eszközlő bizottságnak (ili. a biz. bármely tagjának] rosszhiszeműsége folytán maradt ki, ez esetben a visszaélést, mulasztást elkövető forradalmi törvényszék elé állítandó. IRODALOM. „Miueseaeli esodáli" hirdeti hangosan a közoktatásügyi népbiztosság kiadásában megjelenő egyik röpirat. A felvilágosítás manapság folyó nagy munkájában érdekés, szinte megnyugvást keito hatást vált ki a lelkünkből a füzetke eloluasása. Mert e probléma tárgyalását határozottan objektívnek lenni igyekező szerző kezeire bízták. Csak egy kevés elfogultság," vagy tudatlanság, semmifele más problémának o. tárgyalásánál több ellenszenvet, rosszakaratoí nem önthetett volna ki, mint éppen a csodák tárgyalásáról. S hogy ez aránylag mérsékelten történik, a szerző tudományos képzettségére vall. Egy ponton azonban olyan sajátságos jelenség a csoda-probléma irodalmában, hogy érdemes rámutatnunk. A csodával nem keresztyén szemponiböl jogiülkűzón állatában a;, absaoiaí tagadás álláspontján állanak. Hivatkoznak a természeti törvények zárt rendszerére, örök érvényére, s egyszerűen kéíségbevonjáh, hogy valaha is történhetett oly esemény, mely e törvényeknek bárminemű megzavarását avagy felfüggesztését idézte elő. S félrevezetés sikerének, vagy legfeljebb subjektiv eltévelyedés eredményének tulajdonita nak minden csodásnak elkeresztelt jelenséget. Ugy hogy uelük szemben a csodák mellett mégis állást foglelni mereszelők nem tehettek egyebet, minthogy a csodás eseményeknek legfeljeb históriai megtörténtét igyekeztek kétségtelenné tenni. Annyira, hogy egy Harnack is kénytelen ugy nyilatkozni, hogy ha találunk is az euangéliumokban egyes dolgokat, miket nem tudunk megérteni, nyugodtan lapozzunk felettük touább, mert ezek mellett találunk olyanokat is, amik minden nagyrabecsülésünket megérdemlik. Azonban manapság kissé tovább jutottunk már. És — hála Istennek — Sztrokay röpirata ís a modern álláspont ismeretéről tesz tanúságot. Ugyanis, hogy a legújabb tudományos felfedezesek egy egész uj perspektívát tárnak fel előttünk, s oly titkos erői a természetnek is ismeretesek lesznek előttünk, amikre eddig gondolni sem meri senki sem, minők a Röntgen sugarak, a rádium, a hypriozis, stb. — komoly helyről, komoly agyból jövő fejtegetések ma már egyáltalán nem helyezkednek az abszolút eiutasitas álláspontjára a csodákkal szemben. Mert ma már azok jórészét magyarázni is tudjuk. Sőí egész közönséges, mindennapi jelenség gyanánt tapasztalhatjuk is. Bs erről az álláspontról targyalja a csodák nemlétét röpiratunk szerzője is. A saentirásban foglalt csodák jó részével foglalkozik s majd mindeniknek olyan magyarázatát adja, ami a protestáns uilágban régtől fogva jól ismert. Sőt még olyanokra is kiterjeszkedik, amik igazán X-ed jelentőségűek mindenféle szempontból, hogy pl. mért kerülte el a döguész Egyiptomban a zsidókat, mért változott vörössé a folyó vize, a tengeren járás, a viharcsillapitás. Még a mennybemenetelt is tudja bisenyitani azzal a jelenséggel, hogy indiai fakírok is megtudták csinálni azt akárhányszor, hogy a jóidról felemelkednek. Éí legnagyobb tényt azonban a legfontosabb a föltámacUst bár elég jóhiszeműséggel, de a történeti tények nem ismerésével magyarázza, azi mondván, hogy jézus nem is halt meq, hisz csak ő órát volt a kereszten. — Erre. uonatkozólag még a német theologiai irodalomban sem hangsúlyozták eddig a vérveszteség jelenségét. Sziuozélhüdés, kimerülés diagnózisokat mar megállapítottak jézusról a kereszten, de arra még — tudomásunk szerint nem gondoltak, hogy jézus lábsebei egymagukban is elegendők voltak arra, hogy a kereszten csüngés 6 órája alaft a3 emberi szerueset 3—U liternyi vére kifolyjon, pedig, ha a vérnek -; : i~da elveszett, e vérveszteség mác magéban is elegendő a halál föltétlen bekövetkezésére. A feltámadás tényének a történeti hátterét azonban abszolúte nem ismeri a röpirat irója, uagy nem akarja — könnyebb elbánás kedvéért — pertraktálni, azért siklik át oly egyszerűen rajt^. S ha a konklúziója az, hogy „ne higyjünk ft csodákban" ez a legkeuésbbé sem lep meg béliünkét, mert talán nem is hisszük, mily közel lehetünk azokhoz az időkhöz, amikor az újtestamentum minden csodája nem is a hitnek a tárgya lesz, hanem a tudásé. , > A hiuatalos álláspont is megcsendül a röpiratban,. állituán, „azt lehetne látni, hogy tulajdonképen nincs is isten'\ de a végső szó mégis elég