Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-11 / 2. szám

1919 EVANGELIKÜS ŐRÁLLÓ 11 A dolog további fejleményei} már csak hallomásból ismerem. Ugy tudom, hogy Miklernek a kinevezése nehézségekbe ütközött; Qyürky pedig megkérdeztetvén a kormánytól, ő a kormánybiztosi tisztet nem volt hajlandó elfogadni. Akárhogyan áll is a dolog mindenesetre nagy kár, hogy még mindig nincs külön kormánybiztosunk, a n!i, valljuk meg, bántó azért is, mivel egyházunknak a súlytalanságát mutatja. Felette sajnálatos lenne, ha akár személyi, akár más okokból, egyházunk odafent, ezekben a sorsdöntő órákban, képviselet nélkül maradna. S nem kevésbé volna sajnálatos, ha esetleg — a mint egyesek sejtik — oly egyén kerülne ebbe a tisztségbe, a kinek a kortesszolgálatait kívánnák ezzel a kinevezéssel honorálni, de a kihez az ev. papikarnak nincs meg a kellő bizalma. Már úgyis elég kárt tett egyházunkban egyes uszályhordozói kis Herberteknek a túlontúl való protegálása s az önérzetesebb * egyéniségeknek csendes és platíomos háttérbe szorítása: jó lesz tehát ezzel a módszerrel felhagyni; a küzdelmesnek Ígérkező jövő erőteljes egyéneket kíván a gátra, a kik, ha kell, a vihart is állják. * Néhány sorban meg kell emlékeznem a dec. 4-ikén lefolyt konferenciáról is, mivel az a végén kapcsolatba jutott a mi Lelkészegyesületünkkel is. Ba a konferencia aa adott viszonyok közt elég népesnek mondható s igen élénk volt. A mostani viszonyokban rejlő forradalmi hangulat s a gyorsabb tennivágyás dicséretes érzet« szülte azt, azzal a lassú mozgással szemben, a mely hivatalos egyházunkat általában jellemzi. Az alaptendenciája sz volt, hogy alakuljon meg egyházunkban egy Evang. Tanács, a mely szemmel tartván a jelen mozdulatait, tegye meg minden téren a lehetőt egyházunk érdekeinek a megóvására s készítse elő egyúttal azokat a reformokat, a melyek egyházunkban már is szükségeseknek mutatkoznak s a jövőben valószínűleg még inkább fognak mutatkozni. Hogy mi minden mondódott el aztán ezen a konferencián, azt ez alkalommal nem emlegetem, csak azt említem meg, hogy az értekezlet végül abban állapodott meg, hogy a Lelkészegyesületét kéri fel s bizza meg a szükségesnek mutatkozó reformok előkészítésével s az egyesület választmányának a kiegészítésére, illetve segítségére testvéret küldött ki. Tájékoztatásul jelzem, hogy a MELE választmánya a következőkből áll: Paulik jános, Dr. Raffay Sándor, Pröhle Henrik, Dr. Szeberényi Lajos, Noszkó István, Duszik Lajos, Rátz Uilmo-s, Német Károly, Vitális Gyula, Sstehló Gerő tisztviselőkből; Blatniezku Pál, Bohus Károly, Róth Béla, Bándy Bndre, Mihalovite Samu, Dr. Halmi Béla, Farkas Elemér, Izsó Vince, Szalay Mihály, Banezik Sámuel, Holkó Mihály, Révész ]ános választott tagokból. Ezek az urak alkotnák tehát egyházunkban az u. n. reformbizottságot, a melynek elnöksége a MELB elnöksége maradna. fl bizottságnak ilyetén összeállítása azonban nem zárja ki azt, hogy bárkit is meg ne hallgassunk, a kinek komoly mondani valója lesz. Talán nem is kell mondanom, hogy ezzel a kiszélesbitett munkakörrel reám, mint a Lelkészegyesület ezidó saeriuti elnökére, igen sok munka és gond szakad; de én ezt a munkát vállalom, mig birom, mivel magamnak is az a meggyőződésem, hogy kell tennünk valamit egyházunk körül. Arra kell kérnem azonban mindenkit, hogy teljes lelkével jöjjön a segítségemre, nehogy az egész akció sikertelenségbe fulladjon. Szeríeleriségek közt nem szükséges mozognunk, hanem csak arra kell néznünk, hogy az euanayéliom ne szenvedjen csorbát, sőt növekedése biztosittassék. Tisztában vagyunk azzal, hogy az uj alakulatok folytán tömérdek kérdés fog várni megoldásra, ugy hogy e kérdések egészét ma még át sem tekinthetjük. Egyesek közülök ma még nem is aktuálisok, hanem csak a viszonyok megállapodása után válnak azokká. Egyelőre azért ne nyugtalankodjék senki, ha várakozó álláspontra helyezkedünk; mindennek eljön a maga ideje. Ma az a feladatunk, hogy vizsgáljuk át egyházi alkotmányunkat s egész egyházi életünket s tartsuk szemmel a fejleményeket. Az előre is sejthető, hogy egyházunknak ésetleges összezsugorodása folytán külső szervezetünknek is nagyfokú átalakuláson kell majd átmennie s bizonyára Uénytélenek leszünk egy-két püspöki állást is beszüntetni s a& összes theo!, akadémiákat, — ha ugyan akkorára marad még belőlük — egybe olvasztani stb., mivel egyházunk a jövőben luxus berendezéseket nem igen fog elbírni. Nagy hátrányunk az, hogy a lehetetlen közlekedési és kiszállási viszonyok folytán ma nem jöhetünk össze bármikor s hosszabb időre; én azonban mégis, mihelyt ez utazás lehetővé válik, a bizottságot összehívom. Boldog volnék, ha megtalálnám benne a Gedeon csapatát! Egyelőre arra kérek mindenkit, hogy odahaza dolgozgasson s hányja-vesse meg magában a dolgokat. S a tárgyalások szabatossága és simább lefolyása érdekéből tegye a papírra röviden a mondani valóit, rnert az ilyennel sok félreértést és időt takaríthatunk meg. S még arra is kérem a reformbizottság mt. tagjait, szíveskedjenek munkálataikat hozzám mielőbb beküldeni, vagy legalább jelentsék be ne-