Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-02-16 / 7. szám

1918 EVAlfOELIKUS ŐRÁLLÓ 53 Káplánots mozgalma. A tiszai egyházkerület segédlelkészei mozgalmat inditottak az iránt, hogy kápláni éui fizetésüket a tanügyi kormány emelje fel 500 koronáról éui 1000 kor.-ra. Egy házfelügyelő választás. A nyíregyházi egyházközség február hó 10-én tartottt népes közgyűlésén egyházfelügyelóué Dr. Meskó László, Szabolcs-uármegye főispánját uálasztotta meg, szauazatát pedig az egyetemes felügyelőuálasztás alkalmából Szentiuányi Árpádra adta. Templomtetö leszedés. A katonai parancsnokság építő osztálya a nyíregyházi egyházközség templomának réztetejét már leszedte és a tetőt eternit paláual fedte be; febr. 11-én pedig a toronytető rézfedelének leszedéséhez fogott. Jeleníés. Ürömmel tudatjuk az érdeklődőkkel és érdekeltekkel, hogy az Euangelíkus Diákszövetség f. éui január 31-én tartott első konferenciája alkalmával megalakult. Célja diákságunk személyes érintkezésbe hozása Isten igéjéuel és jézus Krisztussal. Ennek elérésére biblia köröket alakit, illetőleg ilyenek uezetésére igyekszik uallástanárainkat, hitoktatóinkat és ifjuságunk minden neuelő lelkészét megnyerni. Euenként 2 konferenciát rendez: egy nyárit — különféle diákjaink és egy télit — inkább azok uezetői számára. A munka országos irányítását és központi kezelését Br. Podmaniezky Pál theol. tanár vállalta, pénzügyeit pedig Dr. Varsányi Mátyás lelkész uezeti. A munka szeruezői egyházkerületenként a következők: Bányai ker. — Dr. Uarsányi M. lelkész Budapest l., Dunáninneni ker. — Gáncs Aladár lelkész Székesfehéáuár, Dunántul — Fábián Imre lelkész Kölesd, Tolnám., Tiszai ker. — Br. Podmaniezky Pál theol. tanár Eperjes, fl szeruezők munkatársaik segítségével felkeresik és figyelemmel tartják diákságunk neuelő helyeit és nálunk jelentkeznek mindazok, a kik a munkához csatlakozni s azt szolgálni kiuánják. A jöuő iskolai éutől kezdue a Diákszöuetség külön építő ifjúsági folyóiratot ad ki, átuéue az Ifjú Éveket jelenlegi szerkesztője Algőuer flndor uallástanár kezeiből s aki addig is készséggel bocsátja lapját a Diákszöuetség rendelkezésére. A Diákszöuetség lapját Maresek János budapesti uallástanár fogja szerkeszteni A konferencia kimondotta az Euangelíkus L.eánydiákszöuetség megalakulását is. A gazdag tartalmú nap krónikáját a táuolmaradottak kárpótlása és a munka előmozdítása keduéért a legközelebb megjelenő emléklaplap fogja megörökíteni. Az Euangelíkus Diákszöuetség uezetősége. „Mózes u. Jézus?" Válasz a névtelen személyes támadásra. E lap 5-ik számában egy néuíelen foglalkozik legújabb kis füzetemmel. Nem ír kritikát, erről komolyan szó sincs, hanem engemet a legvakmerőbb módon meggyanúsít és denuneiál. Denifle szellemében kiszedett idézetekkel, számitua a bírálóhoz hasonló elemek egyiptomi sötétségére és uak fanatizmusára, hangulatot akar ellenem csinálni. Az eljárás többi részét már ismerem. Egész bizonysággal elparentál az egyházi közéletből és a halotti búcsúztatóban még stylszerüen meg is dicsér, mint aki értékes egyén maradhattam uolna, ha nem neuem alatt bocsátom közre füzetemet, hanem névtelenül dolgozgatok, mint az én „bírálom", a mikor felebarátom meghureolásáról, meggyanusitásáról es az ellene való uszításról van szó. 'Fel van említve e nemes támadásban doktorátusom, csabai lelkészségem, püspökjelöltségem. A doktorátust nem kerestem. A csabai ev. egyház lelkésze vagyok 27 éve, a hol meggyőződésemét nem a gyülekezet nagyságához, de lelkiismeretemhez szabtam. Püspök jelölt is voltam és naponként hálát adok Istennek, hogy püspökké nem lettem; mert valóban nem öröm püspöknek lenni oly viszonyok között, a minőkre világosságot vet ez a személyem ellen intézelt támadás és néuíelen denuneiáílás. Munkámért helyt állok és komoly bírálatra érdemi választ is adok. Békéscsaba, 1818. február 6. Dr. Szeberértyi Lajos Zs. ' í i>. lelkész. fi biréió megjegyzései.: Személyében épen nem akarta és nem is akarja megkisebbíteni uagy csak érinteni is Szeberényit. Lehet, hogy a bírálat hangja |ájóan érintette őt. De azt az elvi álláspontját a bírálónak, — hogy a világháború e rettentően vérzivataros napjai »között, a mikor a magyar nemzet a lét és nemlét harcát vívta és vívja, nem helyes a nemzeti érzékenységet bármely, bár talán ártatlan, filozofáló, ironizálgató formában is érinteni: a szerző semmiféle haragos kifakadása ledönteni nem képes. Ha a szerzőnek egyetlen szava, egyetlen mondása lett volna arra, hogy ezt a világháborút nem a magyar nationalismus, nem a magyar fajféktelenség idézte fel, de az angol kapzsiság és az orosz hatalmi törekvés, akkor mi is más hangot használtunk uolna. De igy, engedjen meg, a látszat mégis csak az, hogy a nationalismus általános érvényű elitéltetésében egyúttal szégyenpadra kerül a most igazán ártatlan magyar nationalismus is. A felsorolt idézetek Deniflerendszerü felhasználására vonatkozólag felhozott