Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-12-21 / 51. szám

1918 EVANGF.Í-IKUS ŐRÁLLÓ 359 családos uolta miatt a káplánénál sokkal nagyobb mozdulatlanságra kárhoztatott) kisegítő" annyira óhajtott ideálja felé közeledik. Minő disszonancia, hogy egyrészt a ualiásoktatást oly nagyra értékeljük — és joggal, — hogy az egy egész életre szóló önképzést és elmélyedést igényel, másrészt meg csak cselédsorban tűrjük azokat, akik azt gyakran hiuatottsággal és eredménnyel uégzikl Vagy talán ott a hiba, hogy ezt a foglalkozást egyesek életcélul tűzik ki maguknak? És hejyesebb uolna, ha ezt az állítólag fontos munkát jöuő-menő egyének végeznék el? Itt egyházegyetemünk léphetne közbe, sőt — nézetem szerint — kellene is közbelépnie, megteremtuén a uallástanitással állandóan foglalkozók méltó létfeltételeit. Eluégre ma már mindenféle ualamireualó állásnak meguan a maga pragmatikája; Dunántul püspöke megualósitotta azt saját környezetében sz egyházkerületi tisztuiselők részére, miért ne lehetne azt egyetemlegesen megualósitani az ország összes euangeiikus uallástanárai számára ? lia a uallásoktatás elméleti -oldala egyetemes ügy, miért ne lehetne gyakorlati uégrehajtása is az, legalább is ott, ahol az nagyobb méretekben történik s ahol az azzal foglalkozók érdekeinek meguédésére direkt szükség uan 1 A sokszor hangoztatott autonómia nem lehet ürügy arra, hogy a uallástanitás anyagi oldala a gyülekezetek anyagi érdekeltségéből s uallástanáraink erkölcsi helyzete egyes helyi a duodu-deszpoták pipaszár-uralma alól ki ne uétessék. Hiszen ma még a uallástanári meghiuóleuél sem áll a lelkészi hinány csonkithatatlanságának oltalma alatt, sät tudok esetet, ahol uallástanárt elődjénél súlyosabb kötelezettségek mellett, de kisebb fizetéssel alkalmaztak. Mindennek elejét uehetné egy egyetemes pragmatika, melyet máról holnapra uáltoztatható, szeszélyes kis helyi szabályzatok egyáltalán nern pótolhatnak. Ott uan touábbá a nyugdíjügy. Érdemesnek taríoita-e már ualaki 'elgondolni, hogy 65 éoes korig (amikor legkeduezőbb esetben a lelkészi teljes nyugdíjjogosultság beáll) uallástanár, aki káplánnal nem dolgozhat, aligha működhetik és hogu ilyenformán háirényban uan a tanitóual szemben is, aki Korábban léphet teljes (és ualósziniileg nagyobb) nyugdíjjal nyugalomba 1 E dolgok rendezése nélkül — ami pedig igazán csak néhány tolluonásba kerülne — a uallástanitás nem lesz életpálya, hanemha olyanok részére, akik a „sok az eszkimó, keués a fóka" elue alapján csöppentek bele. * Miuel már a személyzeti ügyről szólok, hadd említsem meg azt, hogy a uallásoktatásnak tanítóságunk kezéből ualó kiuételét nem tartanám sem szerenesés, sem korszerű gondolaínak. Tanítóságunk — s ez talán kiuétel nélkül állítható róla — becsületbeli dolognak tartja a uallásoktatásnak is ellátását, melyet pedagógiai és didaktikai iskolázottságánál fogua nem keuésbbé jól teljesít mint a hetenként csupán két izben odalátogató lelkész, akinek, ha még hozzá uesszük, hogy a tanitó a uallástani órákat is jobban be tudja illeszteni órarendjébe, nem marad más előnye mint - a kabátja. Azt sem szabad feledni, hogy sok helyen (pl. a Dunántulon és Németországban) a uallásoktatás didaktikai haladása főkép a uallástanitással foglalkozó tanítóság munkájához fűződik, sőt Németországban minden életreualó reform is az ő köréből indult ki. Sokkal méltóbbnak tartom tanítóink kezében a hitoktatói tiszt megtartását, mint a lelkészi és uallástanári pálya (nem a theologiai studium) megnyitását a nők előtt. Nem kellene-e inkább mindent elköuetni, hogy tisztességes anyagi és erkölcsi megélhetés mellett touábbra is jellemes férfierők uezessék az egyház hajóját és nem az olcsóbb női munkaerő kíséretét felidézni 1 Az ellen is nem szólhatok eléggé, hogy a theologiai képzettséget feltételező uallástanárság talán ualami külön kurzus eluégzéséhez költetnék és külön, nem minden uégzett theologus számára magától értődő pályaként kezeltetnék. Hiszen amúgyis oly keués a uégzett theologus haladási lehetősége, hogy pályáját csak az életkor haladása szempontjából lehat pályának m o n cl lehetőségek fényénél még mindig igazán csodálatraméltó az a „sucerescentia", melyet én a uallástanitás ellátása szempontjából is, minden különös theologiai nagybizottsigí rendszab ily nélkül is a legszebb reményekre jogositónak tartok. Gyöngyösmenti. Protestáns irodalmat. ni. Az irodalomnak azonban egyházi téren is meguannak a maga előfeltételei és életfeltételei, mint mindennek széles e uilágon. fl fa csak megfelelő talajban és megfelelő gondozás mellett nöuekedik s hoz gyümölcsöt, fl magyar irodalom hatásának példájánál látjuk, hogy uolt egy fásult, egy reményuesztett közönség, uolt egy kicsiny csapat, minden szépért, nemesért heuülő, hazafias tűzzel telitett lelkületű irói gárda, de ott uoltak a mecenások, a Széchenyiek stb. is, akiknek bőkezű támogatása nélkül oz irott betű — irott betű marad uolna 1