Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-12-14 / 50. szám

X!V. év. Budapest, 1918. December 14. 50 szám EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapét szellemi és anyagi tekintetben iMető mindennemű í-óstai küldemény, a hirdetések izévegs és ára, valamint a?, eseíeges reklamáció is a lap tulajdonosához: Nost'.kó István lelkészhez RákoskeraszHirr-n Pest megye) küldendő £1 13 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: NOSZKÓ ISTVÁN ^ rák« keresztúti leikés/.. Helyettes szerkesztő: (T1ARCSEK JÁNOS bpesti vallástanár. KÖM L N'K ATA K:- A K : Seholtz Ödön Dr. Varsányi" Mátyás _Blatniczky Pál V/r'aln e>per-s-Hk^sz, püspöki li. lelkész, cinkotai íelkr'sz. Meg jé len ik hete r. kent euv iven A lap ára Egés* évre 36 K Félévre 18 K Egyes szim ára 80 f Hi&d«$és#k p.'.ivííiii.iA w.: St<LVau; oivis! . ... Aliäudo UÍ£á«t'<A>tii»m4>^i' . 4í> K jí VARTACOHJSüy IÉH. VBZÉReiKK : A. maggar protestantizmus sorsa. Raffay Sándor. — Qeduly pűs" pök pászlorl-euele. — Ssáliegíjzeíek. — Belélef — Pályásatok és hirdetések. m LQ A magyar protestantizmus uáTságba jutott. Sorsa azon dűl el, magmarad-e az ország egysége, uagy nem. Miként a múltban már számtalanszor, úgy ma is a legteljesebb összefüggésben áll a magyar protestantizmus sorsa a nemzet sorsánál. Ha az ország területi épsége megmarad, akkor az alakuló kor külső és belső életének minden uálságát kár nélkül fogja átélni a magyar protestantizmus is. Ha az ország területi épsége megesonkul, akkor ezzel együit a magyar prolestantizmus is életbeuágó kárt szenued. Számok beszéljenek. Euangélikus egyházunk hiueinek két harmada él nemzetiségi uidékeken. fDlyan terü'eteken, amelyek a nem magyar nyeluen beszélő állampolgárok elszakadásáual együtt nemcsak a történelmi Magyarországtól, hanem a magyarhoni euangélikus egyetemes egyháztól is könnyen elszakadhatnak. A református egyház hiueinek jó részét az unitárius protestantizmust 2000 ember hijján egészben elszakithatja az esetleges országbontás " a magyarságtól. A magyar protestantizmus kerekszámban négy milliónyi zárt falanxja eszei nemcsak megbomlik, hanem annyira meg is gyöngül, hogy a reánk uéró nagy euolueióban félő, hogy a benne rejlő hatalmas erkölcsi erők kellő éruényesitésére és kifejtésére erőtlenné uálik. Tudjuk, hogy a protestantizmus erkölcsi ereje nem a hiuők számától, hanem hithűségének, euangéliomi lelkületének, egyházszereíetehaíóképességének a fokától függ. Mégis uálságosnak kell tekintenünk az ország integritását fenyegető ueszedelemmek egyházaink életére is ráboruló hatását. Ezért minden módon uédekeznünk kell a beköuetkezhető ueszedelem ellen. Szomorú is uolna, ha akadna a magyar protestantizmus kebelében bárki is, aki nem uetne számot lelkiismeretéuel, egyházhűsége kötelezéseiuel s nem köuetne el minden lehetőt az ország s ebben a közös sors belső kapcsaiual összefűzött egyházunk egységének megtartására. Ugyanez a gondolat inditotta útnak külföldre menő testvéreinket is. Hiszen a magyar protestantizmus sorsa nem egy ország protestantizmusának problémája hanem uilágtörténeti probléma. A magyar protestantizmus az eoangéliomi életfelfogásnak és a jézusi uilágnézetnek kelet és dél felé a legszélsőbb bástyája. Mint ilyen éuszázadokon át uédíe a nyugati keresztyénséget a mohamedán áramlat ellen. A nyugati protestantizmus békés élete és nyugodt fejlődése jórészt a magyar protestantizmus hősi helytállásának a uédelme alatt uolt lehetséges. Ha inasért nem, hálából köteles a ma hatalmas nyugati és északi protestantizmus e legszélső, de mindenkor hithüségének teljes szilárdságánál helytálló és ezer sebből uérezue, rongyokra íépdesu'e is hűséges magyar uéguárat meguédelmezni. fl magyar protestantizmus szétdarabolása erő's faji öntudattal uegyiteít olyan uallási fanatisrnus légkörébe juttatná egyházainkat, amelyekkel seim megbirkózni, sem diadalmat igérő megérL.sl teremteni nem tudna. Hiáltó szauu'nkat tehát nemcsak az elszakadni kész hittesfuérekhez, hanem a külföld protestantizmusához is felemeljük s kérjük őket, hogy a szétszakadás tényében rejlő ueszedelmet eihár-iíani s ezzel a magyar protestantizmus életét megmenteni és biztosítani siessenek. Kiáltó szauunkat azonban a haladás embereihez, a szabad eszmék barátaihoz, a kultura és lelki szabadság munkásaihoz is intézzük. Haladás, szabadság, kultura uolt mindig a protestantizmus célja, ideálja, munkatere. Hulturáual haladó szabad jöuendő erős, öntudatos protestantizmus nélkül alig képzelhető. Uilácjíörtáneti