Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-11-30 / 48. szám

EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ Az őskeresztyén egyház a római joggal megegyeiíőleg azt ualloíta a házasság éruényességére nézue, hogy : eonsensus faeit nuptias. A házasságkötés azonban nem más ininí jogügylet, mely köuetkezményekkel jár, melyekből jogok és kötelezettségek származnak, miket esak akkor lehet megállapítani, ha a házasság bizonyitható, ezért az egyház később célszerűségi szempontból a házasság kötéséhez a nyiluánosságot köueteite, ami abban nyilatkozol meg, hogy nála uagy a politikai hatóságnál a kötést bejelentették s asután a házas Jelek a templomba mentek szöuetségükre Isten áldását kérni, mikor a pap megáldotta őket, de nem kötötte egybe nem eopulálta és a megáldás is esak a felek kiuánságára történt. Azóta ettől az ősi dogmától eltért a tridenti zsinaton, majd a Ne temerében s röuid uáltoztatas után most újra a reakciós álláspontra helyezkedik. flz euangélikus egyház mindig az őskeresztyén eluet (consensus faeit nuptias) uallolta a házasság kötésére uonatkozólag s a formát csak célszerűségi szempontból kiuánta, különbséget nem íéue, hogy a kijelentés állami uagy egyházi hatóság,, élőit történik, bölcsen beláíua, hogy a házasságot, mint a társadalom alapját az állam és nem az egyház uan hiuatua szabályozni. Belátta egyházunk, hogy a házasság áidásossága részeseire és a társadalomra nem attól függ, hogy templomban a pap jelenti-e ki, uagy a politikai hatóság, miszerint a házasság megköttetett, hanem függ a felek lelki megértésétől, a felfogás és érzés nemességétől. A róm. kath. egyház fanatikus uakhitének megfelelő középkorias rendelkezéseiuel, mind jobban tágítja azt az ürt, mely közötte és a protestánsok és a köztársaság közt tátong. Ezt az ürt nem lehet egyszerre áthidalni az egyházi uagyonnak az ország jauára ualó felöjánlásáual, a multaknak bűneit nem lehet egy ténnyel jóuátenni, mert a felszabadult népmilliók erélyes tényekkel fogják kiábránditani a kiuáltságos római egyházat a középkori eszmekörből. Alkotmányunk uálíozása folytán a király felségjogai uisszaszálltak a nemzetre, illetue annak mostani kormányára, ki ezek alapján gyakorolhatja az egyházak körüli jogokat is. A Magyar Népköztársaság tettekkel nyerte meg a nemzet bizalmát, uaskézzel hárított el minden akadályt, mely az ország egységét megbonthatta uolna. Feihlujuk azért a jelenlegi kormányt, hogy a római szentszék jöuőbeli sérelmes rendelkezései (esetében gyakorolja a ius placetit, uagyis akadályozza meg a sérelmes pápai intézkedések kihirdetését, hogy ne léphessenek azok életbe. Gyakorolja ezí a jogot, akadályozza meg az egyházak közötti uiszálykodás szitását, akadályozza meg a jezsuita szellemmel bélelt pápai hatalom g-i rázdálkodásat. Tegye meg ezt, ha őszintén sziuén uiseli a kormány a felekezeti békességet s ha igazán szereti ez a csapások és uiszoníagságok között küzködő, de emelt főuel a szebb jöuő felé tekintő nemzetei 1 . . . . L. H. B. Széljegyzetek. V U| oilég felé. Egymásra torlódó események, mozgóképszerüen feltűnő személyek, hirtelen jött átalakulások. . . . Alig tudunk mást mondani az utolsó hetek kétségtelenül történelmi napjairól. Letűnt egy korszak, átalakult gyökerestől a mi államunk, beuégződötí az áldozatokkal teljes uilágháboru. Nem jöhetett csendesen, nyugodtan ez az idő, olyan sok eredményt hozott. Forradalom uolt. Nem uolt azért uérontás, nem uolt füstölgő pusztulás, hanem fenséges és komoly, mint a Magyarország intelligenciájának, érettségének sorsdöntő megnyilatkozása. Megalakult a Nemzeti Tanács, kezébe került a hatalom, köuetkezett a radikális népkormány, függetlenség, szabadság, a magyar szent korona szimbolikus erekiyéué lett, lerakta alapjait a népköztársaság. Mi csak regisztráljuk- most a tényeket, az itéletmondás ideje még nem jött el. A szabadságért uágyó nemzet törekuéseit megértjük, s géniuszánál együtt lázadozott a mi lelkünk is. Hiszen a mi egyházunk testűére uolt a magyarságnak, uele szenuedett, uérzett és pusztult. Mi tudjuk jól, mi a nyilt és titkos elnyomás, mellőzés, a mult dicsőségén ualó merengés. Együtt érzünk most is e sokat próbált és most is uérző, jobb sorsra méltó nemzettel és életmunkánkat ajánljuk jel neki egy szebb, boldogabb jouendőért. Nem páríoskodunk, nem is saabad iluet tennünk, eggyé kell most lennünk, hiszen ez most a suprema lex, mely jelenünkét és jöuőnket irányítja. Nem lehet tehát mosí haboznunk és kunktátorkotínunk, mindezt eleget csináltuk eddig, s a szomorú eredmény az uolt, hogy teljesen eluesztettüntj minden kezdeményezést és másoknál kellett a mi talajunkba ualó eszmék uirágzásat szemlélnünk. Hörülcítünk uj uilágok bontakoznak ki, nekünk esak egy kell: megujulás.' A hatalom után. Más kezekbe került a politikai hatalom s szomorúan érdekes, mennyire igyekeznek az árnyékába kerülni azok, akik eddig egész más rendszernek uolíak az oszlopai. Egy a jelszó: menekülni és menteni. A latifundium felajánlja magát, a kapitalisták a radikális