Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-11-23 / 47. szám

XIV, év, Budapest, 1918 November 23. GYHÁZI ÉS ISKOLÁI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések «zévege és ára, valamint az eseteges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István teikészhez Rákoskeresztúrra Pest megye) kiüöenöő Ü3 íií FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: NOSZKÓ ISTVÁN r-ftko.í-keresísturi leiké?:' Helyettes szerkesztő: ÍÍ1ARCSEK JÁNOS bpesti vallástanár. FÓ.ML'N UATA KXA K : Seholtz Ödön Dr. Varsányi Mátyás Blatniezky Pál riu'Cal.i esperes-lolk-ésa püspöki II. lelkés*. ciukf-tai lelkr'sx. Me§jelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 3é K P-élévre . 18 K Ecyes szám ára 80 } liimieté&ek A« pályaisatok tm. K-VRÍ oJ la! . 4'> K \ tiandá biixt»téa«k tnege;-y<.-».és rint TART/\r.OM]SaySÉH. VEZÉRCIKK: A demofepáeía s a magija? protesfazitismns. esengődy Lajos. — Tiltakozás a „Regnum Marianum" ellen. L. K. B. — Evangélikus sajtó" és ngomda vallalaf alapításához. Szent-luány József. — Protestáns irodalmai. Mayer Pál. toh ésülpdetéssh. , Belé let Pályásc A demokrácia s a magyar ppofesíaníismus. Bármiként tiltakkozzanak is — ma már esak — egyesek, a fejlődés hatalmas gondolata nemcsak gondolat, de ualóságos tény. Örömmel állapithatjuk meg ezt az emberiség nagykorusodásának e mozgalma, egész Európára kiterjedő folyamatánál is. Amikor a demos is eljutott már mindenütt a fejlődésnek arra a magas fokára, hogy sorsának intézését maga ueheti és ueszi kezébe. De még nagyobb örömmel tellik meg sziuünk, amikor a demokráciának fényes diadalrajutásában annak az ekmek éruényesülését látjuk, amelynek hosszú időn át, a meg nem értés hoszszu századain keresztül a Protestantismus uolt az egyedüli képuiselője. És ennek körén belül is a magyar Protestantismus. Mert mig Németországban az episcopális, a territoriális, consistoriális, stb. rendszerek utuesztőiben szinte elueszeít az igazi protestáns elu, mig Suájeban a presbyteri, majd a' zsinat-presbyteri rendszer eireulus uitiosuaií próbálták „bölcsen az adott uiszonyokhoz alkalmazni" (Zouányi), mig Franciaországban a tisztán megualósult zsinat-presbyteri rendszer csak röuidebb ideig tudott éruényben maradni a hugenották szomorú sorsa miatt, addig nálunk Magyarországon az egyházkormányzásnak emberileg elképzelhető oly legtökéletesebb — bár nem mindig hálás — formája alakult ki, amelynek elue üli diadalát most az államkormányzat terén. Ámbár hiuatkozhatna ualaki az ősi, angol földből sarjadt Parlamentarismus jelenségeire, mely az egész uilágon mindenütt tért hóditotí, de szorosabb uizsgálódásnál rögtön szembetűnhetik a. Hegel-féle „i"-feletti ponttal, a királysággal egybeforrott parlamentarizmus és a protestáns magyar egyházak önkormányzata közti különbség. A királyi hatalomtól üldözue, uagy attól teljesen magára hagyua, a létért ualó küzdelemben ért meg s fejlődött ki a mi egyházunk drágagyöngye. Amikor a felsőbb támogatás helyett a népnek egyedüli támogatása uolt az az erő, mely fentartani tudta. Annak a népnek, mely tán nem csupa tudósokból, hatalmas jellemekből, önrendelkezésre képes és nagy dolgokra hiuatott egyénekből' alít, akik közül mindenegyes tudta, hogy isíenfiuságra hiuatott ő is, s hogy Isten előtt neki magának kell megállnia s felelnie életéért. És ez a tudat százszorozta meg erőit, s minden szorongatás, minden elnyomás keseruei közepette is megtudta menteni az idők mindent elnyerni kész árjától hazánkban is az önrendelkezés eluét. S amikor e tudat nemcsak az Isten előtti egyenlőség terén, hanem uilági téren is éruényre jutott, egymás után jelennek meg a uilágtörténelem szinpadán a sorsukat' önmaguk intézni akaró népek köztársaságainak zászlói. Mintha itt is éruényesült uolna az a tény, amit egy tudós szemére is hányt az emberiségnek. Hogy a megismerést először az istenségen kezdték eí, ahelyett, hogy alulról haladtak uolna felfelé. Itt is először az Isten előtti egyenlőség elue éruényesült az egyház egyik részében, s csak sokára, amikor az egyház másik részében, a katholikusban, az ellene törő mereu ellenállás, nemkülönben az uralkodó osztályok makacs elfogultsága kikényszertermelte szinte, esak akkor éruényesült a népek uilági sorsának intézésében is. Athén demokráciájának emléke élénken élt bár a népek szellemi uezetőinek tudatában, a jelen demokráciájának megteremtésében eszmény gyanánt ez is lebegett sokak szemei előtt, de talán nem is tudja a közuélemény, hogy a népek demokráciára ualó neuelésében mily áldásos