Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-10-19 / 41-42. szám

1918 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 A reakció utja. Mikor 1918 május 19-én (pünkösd napján) a Codex juris Canonici hatályba lépett, a klerikális sajlóorganumok siettek uilággá kürtölni a nagy hirt, hogy immár alkalmazásba kerül a uilág legtökéletesebb kodifikációja. A róm. kath. szaklapok pedig sorra kiemelik a Codex jeles tulajdonságait: hogy csak az egyház belső ügyeiuel törődik, lemond a uilági feladatok szabályozásáról, nem auatkozik az állam ügyeibe s nem akar föléje helyezkedni, s ennélfogua köztük összeütközés alig merülhet fel s békésen egymást támogatua működhetik a két „hatalom", (sic.) Reánk protestánsokra pedig megjegyzik, hogy rólunk csak a katholikusokhoz ualó uonatkozásaink miatt uan téue itt-ott említés, az sem ellenünk irányuló éllel, hanem ellenkezőleg mindenütt bizonyos figyelmes előzékenység, a felekezeti érzékenyseg kimélése s engedékenység oluasható ki a Gódexből. Ha nem a klerikálisok elfogultságánál uizsgáljuk a Codexet, csakhamar rájöuünk hogy nem jelent haladást, a kor szellemének megérkezését, a uáltozott utszonyok értékelését, mert hiszen maguk is elismerik, hogy a Codex nem ujit, hanem csak az éruényben leuő jogot gyűjti össze. Nem kellene törődnünk a róm. kath. egyház állásfoglalásáual, ha a Codex csupán a pápás egyház belső egyházjogi nézeteit tartalmazná s nem akarná azokat most már kodifikált alakban államilag és társadalmilag elismertetni és éruényesiteni. A róm. kath. egyház azonban görcsösen ragaszkodik éuszázados téuedéseíhez, melyeket nemcsak hogy kodifikál, — hanem jezsuita ügyesseggel még azokat kiterjeszteni és gyarapítani igyekszik. Teljesen a maga hatáskörébe tartozónak jelenti ki a házasságkötés rendezését, mert csak a róm. kath. lelkész előtt kötött házasság éruényes, megsértue ezzel az 1894: XXXI. tc. 30. §-át mely szerint Magyarországon „oly kötés, mely nem polgári tisztuiselő előtt történt, a töruény erejénél fogua semmi uonatkozásban sem tekintetik házasságnak." Még touább megy az állam elleni uszitásban a Codex 1374. canonja, mondán: „pueri catholici scholas acatholicas, neutras, mixtas, quae nempe etiem acatholieis patent, ne frequentent." . (fi katholikus gyermekek nem katholikus, semleges uegyes iskolákat, a melyek tudniillik az akatholikusok előtt is nyitua uannak, ne látogassák.) Állami ügyekbe ualó beauatkozást tartalmaz az 1543. canon, mely a kamatszedésről szól, (a töruényes kamatnál magasabb kamatot is lehet szedni) az 1554. mely szerint a mixti fori bűntettekben az egyház is illetékes, touábbá a 2341 cánon, mely a papok uilági biróság elé állit óit büntetéssel sújtja, touábbá a 2333, 2334. eanonok és még több rendelkezés. A protestánsokkal szemben ualó engedékeny és előzékeny szellemnek nyoma sincs. Velünk szemben a legfontosabb ujitás, hogy uegyes házasság ezentúl róm. kath. nézőpontból csak az esetben éruényes, ha róm. kath. lelkész előtt köttetett. flz 1258. canon eltiltja a róm. katholikusokat a protestáns istentiszteleten ualó részuételtől, az 1453. canon szerint eretnekek és szakadárok nem képesek a kegyúri jog megszerzésére; ez a rendelkezés nemcsak a protestánsokat sérti, hanem a magyar joggal is ellenkezik, mely szerint protestáns is lehet kegyúr. E pár szemeluényből is látható, hogy újra dereng a reakció hajnala, s a pápás egyház ismét hatalma és befolyása erősítésén fáradozik, éppen akkor, mikor a nemzeti lét nagy fordulópontján megértésre uolna vszükség s midőn a protestánsok a „keresztény sajtó" (tulajdonképen róm. kath. sajtó) mozgalom oltárára milliókat áldoznak. " De nemcsak ellenünk, hanem az állam ellen is támad a róm. kath. egyház, midőn annak ügyeibe mélyen beauatkozik s ujabban a kath. autonómia cimen, az állam uagyona feletti szabad rendelkezési jogot is köueteli. Ugy látszik, hogy újra feltámad a középkor összes átkaiual együtt s újra érezzük a római curiának és klerikális türelmetlen seregének hatalmát, mely a szabadság, igazság és lelkiüduösség kizárólagos jogát a maga számára sajátítja ki s a múltnak sötét tanúsága szerint ellenkező uéleményt nem akar tűrni, büntetendő eretnekségnek hirdet minden szabad uallási meggyőződést, s kezébe ragadua az állami hatalmat Kanosszába járatta a fejedelmeket és máglyára uitette a római egyház üisszaélései ellen harcolókat. A protestáns egyházak nálunk mindig szorosan összeforrtak a nemzeti szabadság eszméjéuel, mert a történelem tanúsága szerint ahány szabadsághőse uolt a hazának, az mind a uallási és nemzeti szabadságért küzdött. flz állam és a protestantizmus hü szöuetségese uolt egymásnak a múltban s annak is kell maradniok mindenkor, ha együtt akarnak uédekezni és harcolni az ellenük közösen irányuló ueszedelmekkel szemben. A ueszedelmes merényletek az. állam és egyházunk ellen, nem szűnnek mindaddig, mig a pápaság a kódexben foglalt s gyülöltséget te-