Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-08-31 / 36. szám

X1V. év. Budapest, 1918. augusztus 31. 36. sz?m ŐRÁLLÓ :GYHAZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyegi tekintetben Hlete minöennemű póstai küiöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az eseteges reklamáció is a lap tulaj&onosáfcoz: Nosxkó István lelkészhez Rákoskerös«iufM

j>i Pest megye) külöenöő Ü3 ísS TARTAEiOMJEQIJZÉH. VEZÉRCIKK: Soruadó gyülekezetek. Dr. Uarsónyi Mátyás. — A szekularizáció kérdéséhez. Bohár László. — A jelsőlőuöi szünidei theol. tanfolyam. Seholtz Ödön. — A dunáninneni egyházkerület közgyűlése. . Tábori lelkészi értekezlet. Dzurányi Dezső. — Belélet — Pályásatok és hirdetések. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lej kés*. Helyettes szerkesztő: ÍT1ARCSEK ]ÁNOS bpesti vallástanár. FŐMŰNK AI A K !> A K : Seholtz Ödön Dr. Varsányi Mátyás Blatniezky Pál u> falvi e$per«s-l«lk-'*sz. budai li. lelkész. cinkotai lelkész. Megjielenik hetenként epv iven A lap ára: Egész évre 24 K Félévre 12 K Egyes szám ára .. . . 50 j Hirdetőitek es pályazatok ai-n . K^piw óllal ... . in H Állandó niniat4B9-<iiiege;:.vi."',es S2

vrict Soruadó gyülekezetek. A ringó tenger játékes szeszélye el-elragadozga a szárazföld szélső határait A mit egy helyen elragad, az£ más helyen ismét lerakja. Soruad a part itt, amott nőfiíön-nő. Itt mélyül a tengerfenék, amott föuenyszigetet formál a uiznek sodra. fl hitélet térképe uan előttem kiieritue, a sematizmus. Hogy uáltozott e térkép 50—100 éu <alatt! Az élet sodra uátte, észreuéílen hordta a ikertünk alját, hogy a mit innen eluitt, azt másutt ismét lerakja. Erős gyülekezeiek szinte észreuéilen elfogytak, hogy iaj településben, leányosodó .szóruájiyokban, anyésuló filiákban ismét napuilágot lássanak. Kiss János dunántuli szuperintendens miot magyar anyanyeluü euangélikus a mult század utolsó tizedében Debrecenben bámész csodálatnak uolt a tárgya. Hogy magyar anyamjeluü evangélikusok is uannak, erről a káluinista Rómában csak akkor uetíek tudomást. Nem tellett bele száz éu és ugyanabban a uárosban eu. anyaegyházközség alakult. Unguár Kaposuár, Szatmárnémeti, Kispest, Zimony, Boljeuei .... mind olyan neuek, amiket a régi néutár még nem ismer. Uj alakulatok ezek, szigetek a más uallásuak tengerében. Ámde ez uj alakulatok régi gyülekezetek soruadása árán jöttek létre. E soruadás némely feluidéki gyülekezetnél szinte ijesztő arányokat öltött. Houá lett a népes gyülekezet, amely a gölniezbányai templom hatalmas boltiuei alatt zengte ualamikor: „Allein Qott in der Höh sei Ehr. . .? Houá lett a hiuek serege, a mely a nagy méretű szepesszombati templomot ualaha egészen betöltötte? Elérte a homokszem sorsa, melyet a uiznek sodra felkap és másutt ismét lerak. A 19. század népuándorlása már mögöttünk uan. A dollár csillogó fénye már eluesztette uarázsát. De tart még és még soká fog tartani a falunak kiuándorlása a uárosba, a falunak felsziuódása a tudomány és ipar metropolisától, a kisebb uárosnak uágyódása a főuáros után. E tényezők hatása alatt a soruadás élettani töruénye uaskényszerrel fekszik reá sok gyülekezetünkre. Egy hegyaljai gyülekezetben kezdtem meg lelkészi pályámat. Ualamikor régen, a mikor a kis iparnak csillaga még fennen ragyogott, amikor a szőlőtő szénkéneg nélkül is termett, népes uirágzó gyülekezet uolt. Ma csak roncs, és emberöltő mulua — félek — önként, uagy kormányrendeletre egy más gyülekezettel lesz kénytelen társulni, miuel képtelen lesz lelkészét dijazni. Milyen eszközökkel lehetne e soruadó gyülekezetek létét biztositani ? Mert kétség nem fér ahhoz, hogy fentartásuk egyházunk életbeuágó érdeke. Miuel más gyülekezettel ualó társitásuk sajnálatra méltó uisszafejlődés uolna, mert a társítás annyit jelentene, hogy egy gyülekezet, amelyben az iskolák államosításának járuányos betegsége után egy lelkipásztor még tartotta az életet, jól-rosszul, gondozott diasporáuá lett, a melyet előbb-utóbb utol fog érni az „elnémult harangok" szomorú sorsa. A székesfehéruári egyház buzgó lelkésze éui jelentésében megadja a kérdésre a uálaszt: mindazokat, akiket a kenyérkereset elszólít a gyülekezet köréből, meg kell tartani touábbra annak a gyülekezetnek, amely dajkálta, neuelte őket az által, hogy szeretettel felszólítjuk őket, miszerint bizonyos éui járuléknak önkéntes befizetése által a gyülekezet támogató tagjainak sorába lépjenek. Legyen szabad ezt az életreualó gondolatot gyülekezeteink figyelmébe ajánlanom. Meg uagyok róla győződue, hogy ha a lelkész állandó figyelemmel kiséri az életpályákat, a melyek az ő kicsi gyülekezetéből indultak ki, leuelezést tart fenn az idegenbe szakadt egyházta-