Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-08-03 / 32. szám

236 len, hogy az éruényesülést „ezen" az uton akarja keresni. Igaz ez a legkönnyebb, különösen a „fiataloknak" imponálóbb is, de már engedjék meg, nem méltó ahhoz a szellemhez, amelyet képviselnek. * De amikor „a köz érdeke" kényszeriti az Eu. Lapot ez útra! Csak nem nonakodik akkor kiuonni magát kötelességei alól? Sokan, rosszul jártak már ezzel a „köz" szócskánál. Így az Enang. Lap szerkesztője is. Egyénekből áll a „köz." S a „közérdek" jelenleg olyan egyéni érdekekből, amelyek föltétlenül üduösségesnek tartják, hogy marjanak ualakin, uagy ualakiken, amiért keués uolt a fóka. És teszik ezt akkor, amikor nem uolt tényező, mely az euang. lelkészkar érdekében a kisujját mozgatta uolna meg legalább, — csak egy. S hogy ez az egy nem tudott mindent igényt kielégiteni pedig csak egyelőre — hát kész az ódium, kész a támadás egész sorozata. Hát ami »ok az sok. Akkor, amidőn szemtanúi uoltunk annak, hogy menynyi fáradságba, utánjárásába került e szöuetmennyiség kieszközlőjének, mig ennyit is kitudott járni, amikor szemtanúi uoltunk annak, hogy a lelkészkarnak nemhogy az illetékes tényezők, de még két egyháznak a szolgája sem akart semmit se tenni, még annyit se, hogy a kiutalt 200 pár cipőt a földszintről a második emeletre felhordják, és még ezt is a lelkészegyesület elnöHének magának kellett egyik káplánjáual eluégezni és nem uonakodott még ezt is megtenni, amellett, hogy a csomagolás munkáját is neki magának kellett uégezni és intézni, -- akkor midőn mindennek szemtanúi uoltunk, a leghatározottabban uissza kell utasítanunk azokat a támadásokat, amelyekben bizonyos feluonásidők kéjelegnek. És jótanácsaiual ne a lelkészegyesület elnökét oktassa, hanem azt a 90000 korona jöuedelmü lelkészt, akinek — ha a lelkészegyesület uezetősége nem lehetett tájékozua háborús jöuedelméről — magának kellett uolna touábbitania azt a bizonyos szöuetet azon kartársa számára, ki jobban rászorult. Vagy ennek a belátásához túlságosan nagy ész kell, amilyennel nem rendelkezhetik mindenki? Hát micsoda az irigység táplálta személyeskedés, ha ez se az? Pedig ez is korai. Talán mindennek ellenére meg fog történni, hogy a minisztériumból kilátásba helyezett fokozatos igénykielégités röuidesen elhallgattatja ezeket a hangokat sokak boszszuságára. Sajnos, hogy elhallgattatni kell. Még sajnosabb, hogy ilyen hangokat. Amidőn eluégre ember az is, ki megmozgatta a segélyforrásokat, akinek az akaraterejét szintén csak csökkenteni tudja a gáncs és gáncs, — akkor nemhogy kitartásra ösztönző, bátorító tömörülést látna maga mögött, hogy kétszeres erőuel munkálkodhasson az igazi „köz" érdekében, — hanem ily kiírhatjuk — irigység sugallta támadásokkal találja szemben magát, — minden jobbérzésü léleknek csak eli'élő szaua lehelt az elhallgattatásra mohón uáró ilyen hangokkal szemben. Éppenezért sokkal nemesebb, szebb és az euangéliumi lelkülethez sokkal illőbb uolna, ha az Euangélikus Lap nem épen ez uton, nem ezen hangon keresné az éruényesülést, s egyszer uégre felhagyna már a uélt „köz" érdekeinek előtérbe állitásáual. Hiszen szép programmja uan. S ennek a megualósitása, munkálása, még túlzásaival is kifogja uiuni számára azt a köztiszteletet, amelynek, sajnos, legutóbbi viselkedése miatt, ma egyáltalában s tán n»ég soká nem öruendhet az osztatlan euang. közuélemény előtt. Hisz munkát, laptölteléket ad programmjuk eleget. Uagy nem ueszik észre, hogy erősödik s nyomul előtérbe a modern pozitiuizmus aérája ? Csengödy Bajos. IRODALOM. Zouányi ]. jubiláris felolvasása. Szerző ismert neuü ref. theol. tanár „Az euangeliumi protestantizmus egysége a reformáció különféle irányaiban" cimmel tartotta a debreceni tudományegyetem theol. fakultása által rendezett reformáció-emlékünnepélyén. Megjelent a Protestáns Szemle f. éui 1—3 füzeteiben. Tisztán egyoldalúan történeti, rationalista, sőt dogmaellenes álláspontja miatt a ref. egyházban, sajtóban, lelkészi értekezleteken, egyházmegyei gyűléseken sőt legutóbb a tiszántúli konuenten nagy uihart aratott. Utóbbi a „Zouányi ügy" megvizsgálására bizottságot is küldött ki. A különben tartalmas és tanulságos előadásban uannak téves, kifogásolható, sőt Háluin jellemzésénél egy ref. hittanárnál egyenesen boszantó tételek. Ilyenek többi között: „a reformáció maga is a tudományból sarjadzott ki"; „eredeti és közuetlen tudomány os kutatások fejlesztették touábbi utján is a reformáció ügyet"; „Caluinusnál (az Istennek) abszolutisztikus uralma majdnem addig a mértékig előtérbe uan állitua, mint az ószöu. papi felfogásban"; „általában a tud. theologia hanyatlása és terjedése a ref, egyházban (Kálvinnak, mint) a XVI. század legnagyobb prot. dogmatikusána Í működéséből és hatásából' indult ki", a kine „mindenkit mást leigázó és senkinek semmi jog ry! nem engedő egyénisége és lanrendszere szerjt lett alkalmas és hathatós tényezőnek bizonyr a skolasztieizmus felujulására", stb.