Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-07-06 / 28. szám
eVANGELIKUS ORAl LO 1918 204 tollának a hegye. No hát állok elébe. Éppen azért nem névtelenül, nem -- mint ilyenkor a kellemetlenségtől elég gyánán meglapuló „néntelen hősök" szokták — talányt adok fel az Eu. Lap szerkesztőjének, de egész nyiltan kijelentem, hogy sem a lelkészi jellemhez, sem az általunk szószéken hirdetett euangéliumi szellemhez, sem a sajtónk becsületéhez, a nyomtatott betű értékéhez, sem komoly közéleti szereplőkhöz méltónak nem találtam s nem találom ezt az eluakult és eluadult egyoldalú személyeskedést. Visszauet árnya arra, aki ezt megunás nélkül mestérségként folytatja; de mi halálosan unalmasnak és betegesen kicsinyesnek és gonoszul feketének tartjuk. fí terrortól, mely természetszerűleg sötét nimbuszként körülueszi a tollal nem eluekért harcoló, de a tollal szurkáló matadorokat, nem ijed meg. Miskolc, 1918. junius 24. Duszík Lajos. Széljegyzetek. Püspöhi szó a zsidókhoz, fi napisajtó országos ügyet es'inált belőle, hozzászólunk hát mi is. Az Egyenlőség e. zsidó lap 25.000 koronás alapituányt gyűjtött a Baltazár püspök neuére református lelkészképző célokra. Meg is érdemli e különben szép elismerést — Baltazár püspök, aki többször tett kitüntető nyilatkozatokat a zsidókról, sőt a fenti lapban önfeláldozó háborús szereplésüket is kidomborította. Az alapituány átadásánál igazságok és nagyon erős bókok hangzottak el, de hát ez nálunk igy szokás. A zsidó szónokok a „a református egyház nemzetfenntartó hiuatását" és „Baltazár püspök fellépésének történeti jelentőségét" méltatták. Azután a püspök beszélt: „a uallási szenuedélyeket a háború nem tudta lehűteni. Az antiszemitizmus a zauarosban kezd halászni a zsidókra, fi hanyatló társadalmak uilágnézete a tehetetlenség gyűlölködése és türelmetlensége más fajok (tehát mégse egészen uallási szenuedély 1 Gikkiró) szellemi és anyagi tehetsége ellen. Országának elpusztulása után inkuizieiókon keresztül uörös és sárga folttal őrizte a zsidóság hitét 2000 éuen át s a guny és lenézés ostora alatt is mindig a haladás kouásza uolt a uilág sorsában. Ehhez olyan heroizmus kell, amelynek nincs mása. fi társadalom nemes uersenyében nem nélkülözhetjük azokat az értékeket, amelyeket a zsidóság szellemi, gazdasági, müuészeti és irodalmi kulturája fölhalmozott". — fi közönség percekig tapsolt, — amiben mi nem tudunk résztuenni, mert a túlságosan idealuiált és nagyon keresett szinü képeket nem szeretjük, mi jobban szeretjük inkább az erkölcsi mértéke telőuenni és a festett uilág helyett az igaz szabad természetet. Meg minket az egyedül álló heroizmus annyira uonz, hogy mi egyedül annak a szolgálatába szegődünk. Hangok a paroehiáról. Az elmúlt hetekben két olyan kimagasló dolog történt, amely nagyon is méltó, hogy mindannyian örüljünk felette. Lapunkban is megemlékeztünk róla, hogy egyik reménység öuezett fiatal tudósunknak Dr. Obál Bélának egy dolgozatát oluasták fel a Magyar Tudományos Akadémián. Ebben erősen kidomborította a mi nagy Lutherünknek a német politikára ualó eredményes és nagyszerű hatását, ami abban a diszes társaságban is nagyon uj uolt és hozzájárult egy igazi Lutherkép megjelenítéséhez. Egy másik szintén előkelő helyen, a Kisfaludy Társaságban egyik ueterán papunknak, a tótkomlósi csendes paroehián a biblia, a család és az irodalom ideális légkörében működő Gajdács Pálnak a lantját pengették. Előttem egy 38 nyomtatott oldalas könyu, melyben Dr. Kemény Gábor „Gajdács Pál költészetét méltatja." Itt uan a Kisfaludy Társaság Sajó Sándor által megszerkesztett nagyon elismerő bírálata, a nyomtatásban és nagyobb részben — sajnos — csak kéziratban benyújtott költői müuekről. „Az egészen elomló meleg magyar érzés egy uj, megnemesedett Tinódira emlékeztet, formájában pedig, főleg rimelésben Gajdács Pál igazán kiuáló. Valósággal mestere a rimnek. Szinte éluezet megfigyelni, mekkora gyönyörűséggel, milyen fiatalos héuuel szöui-fonja a uersszakokat". Arany János iskolájának egyik lecjkiuálóbb tanituánya. Örül a lelkünk, ha a mi családunk tagjairól oluashatunk ilyeneket. Csak azt az egyet kérdezzük, nincs-e nekünk tudományos és irodalmi társaságunk, hogy magunk között is dalolhatnának a szárnyat neuelő „ősi fészekből kikerülő" fiaink?! B E j É L E T. Raffay az uj püspök. A bányai egyházkerület szauazatbontó bizottsága julius 5-én bontotta fel Budapesten az elrendelt pótuálasztás alkalmából beadott gyülekezeti szauazatokat. Az összes beadott szauazatok elfogadása mellett eredményként megállapította a bizottság, hogy a 390 szauazatból Dr. Raffay Sándor budapesti lelkészre esett 208, Dr. Szeberényi Lajos békéscsabai lelkészre pedig 182 s igy á bizottság el-