Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-01-26 / 4. szám

XIV. Sv. Budapest ^918 január 26 4 szám EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben iüeío mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához. Nos/.ko István lelkészhez Rákoskersszuippa (Pest megye) küldendő. Í9 £13 FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJDOXOS: NOSZKÓ ISTVÁN r»í ns keres r, túri 1 e I k-ész Helyettes szerkesztő: mARCSEK JÁNOS bpesíi vallástanár. FÖvHJNKA.'! JAHN JAKAB BLAPNICZlKY FAL kiskéri lelkész. cinkotai lelkész SCHOLTZ ÖDÖN áfííal

vi esperes-lelkész Megjelenik hegenként eav iven A lap ára : Egész évre 20 K Félévre io K Egyes szám ára 50 f Hirdetjjsek es pályazatok ái>a: Egeaz . 40 K AUimdé iiind«l;4R8ltraeKer:vc'.éR sa.. ri^t TARTAtiOMJEQyZÉM : VEZÉRCIKK : + D

p. Kenessei Kenesseg Béla. Omega. — A szepesi Befhánia. Egy szepesi lelkész. — Széljeggzeteh. * * * — Belélet — Pálgázafok és hirdeféseh. tD»- KEüESSEl KEMESSEY EÉLi.j Az erdélyi nemes és előkelő református egyházkerületnek főpásztora, a Ferene-Józsefrend nagykeresztese, a kolozsuári ref. egyház egyik lelkipásztora, a genfi egyetem honoris eausa doktora, f. hó 8-án, délután félnégy órakor, egy fél esztendőnél hosszabb betegeskedés után, uisszaadta lelkét az alkotónak és egyházkerületének azon bizalmat, melyet 10 éuuel azelőtt titkos szauazás utján egyhangúlag nyert el. Benne egy nemes ueretü, patinás, értékes és súlyos egyéniség, egy a szó legnemesebb értelmében uett igaz ember és Krisztus kedue szerinti olyan lelkipásztor tért meg atyáihoz, „akin megláttatott ami Urunknak és Istenünknek szépsége"! Az ősrégi dunánluli olygareha Kenesseyek leszármazottja, a 48-as hajóskapitány Kenessey Albertnek, a tud. akad. tagjának, a dunai hajózás első magyar lelkes harcosának és az ág. hitu. eu. Perlaky Idának, 1858. szeptember hó 14-én született fia. Atyja, Arany János tanácsa ellenére, „nehogy színészkedő pappá lehessen", megtiltotta neki a theol. pályára ualó készülést. Csak Török rábeszélésére és egy titokban meghallgatott egyházi beszéd után engedte meg fiának, hogy e pályára menjen. Maradandó hatással uolt az ő kontemplatiu, müuészi élményekre hajló, szemlélni uágyó, ideákat kereső uégtelenül finom és harmonikus lelkére Török mellett ami Székácsunk, akinek szószékén — különös büszkeséggel emlitgette — nem egyszer prédikálhatott, majd az utreehti egyetemen különösen: Kühnen és Soden. Ezek uezették be a biblia theologia szent csarnokaiba, melynek szépségei mindig gyönyörködtették. Így került ő, a nagy gazdák és a praktikus érzések familiájának sarja az impraktikus tudomány, a héber nyelű és a uallástörténet auatott kutatói közé. A Protestáns Szemlének első ékestollu szerkesztője, már 1886-ban rendes tanára a budapesti ref. theológiának. 1895-ben pedig a Szász Domonkos által ujjászeruezett kotozsuári ref. theol. fakultásnak igazgatójáuá uálasztja meg az erdélyi egyházkerület, melyben az ő sima, mindig előkelő, finom modora hamarosan elsőrangú tényezőué teszi meg. A minden arisztokratizmusa mellett mindig szerény, ékesszólásu, nagystilü igazgatót előbb ga^gatótanáesosnak, majd főjegyzőnek, j'r 1 Je . hó 28-án oüspöknek uálasztja meg kerülete. Püspöksége programmjául a keresztyénség jauainak: a békességnek, szeretetnek, hitbuzgóságnak emelését tűzte ki célul. Lelkipásztornak érezte magát és annak akart látszani. Szemei előtt egy nagy uallásos megújhodás köruonalai lebegtek. És a megújhodás alapjait a női leikeh megnyerésében kereste. „Akié a nő, azé a jöuő", szokta mondani. És gyenge fizikumának hihetetlenül erős energiájának egész melegéuel küzdött e hitéért és napok alatt 100.000 koronát gyűjtött egy erdélyi református nőneuelő intézet alapjára mely a közel jöuőben meg is kezdi működését. Tragikuma uolt, hogy züllött közállapotok romjain akart „etikus egyházpolitikát" csinálni. Mindent eluégzett, amit e cél érdekében eluégezhet e nagyot akaró lélek, kötelességtudó odaadással, gyorsan és alaposan, könyörtelen szigorúsággal teljesitue tiszte ezen hiuatását is. De ebben az őrületes széthuzattatásban fmegtört szeruezete! Sziuét különösen a román betörés uiselte meg és a sok apró tüszurás, melyben az egyházi élet fórumán önzetlenül dolgozó nem-strébernek annyi sok része uan, ha egyéniség, egész ember! Az oruosi tudás mesterei nouember óta csak nyújtották a uég kezdetét. Az életnek megtartani már nem tudták azt a testet, mely egy isteni, fenkölt, finom léleknek, egy uilágos, látó szellemnek uolt hajléka. Ma már a történelemé.