Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-29 / 27. szám

EVANGEUKUS ŐRÁLLÓ 197 fiz a sokat felpanaszolt stagnállás, melynek kátyújába egyházunk szekere beleuágódott, legott haladásba lendül át, csak a mi közszereplőink, a mi funkcionáriusaink legyenek elölülők az Isten házában is és harsogó hangjukat uegyitsék bele a közös gyülekezeti énekbe. Majd amikor azt a letűnt áldott tipust, melynek az emléke is olyan lelkesítő uarázsu, az otthonukban, családjukban papként imádkozó, papként szereplő egyházuezéreink típusát újra látni fogjuk: ott kezdődik a mi újjászületésünk, ott pirkad a mi hajnalunk. De mig főpapjaink és nilági egyháznezéreink előkelőségüket azzal igyekeznek biztosítani, hogy csak a főünnepeken jelennek meg az Isten házában, addig ne uárjuk a hajnalt, addig az Isten sem akarja a mi diadalunkat. jogász egyház, jogegyház nagyunk. Ez a mi bajunk. Mindenki a jogát uédi, félti, mindenki jogokra és nem szolgálatra törekszik. Majd ha imádkozó és pedig szónál és ténnyel imádkozó egyházzá leszünk, kezdünk élni. Megtérés az egyházunk újjászületése. Miskolc, 1918. jun. 7. n r . ' Duszik Lajos ev. lelkész. A nem magyar szauazafokról. Az Őrálló 24—25. számában „Észleletek a legutóbbi egyházi választásokról" cim alatt a szavazatok kiállítása körüli hibákkal és mulasztásokkal foglalkozik s ezen hibás szauazatok közé sorolja azokat is, amelyek csak az illető egyházközség istentiszteleti nyelvén voltak kiállítva s a magyar fordítás mellékelve nem uolt. fí bizottság ama határozatát, hogy a fordítás nélkül beterjesztett nem magyar nyeluü szavazatokat elvetette, egyedül az egyetemes közgyűlés tanácskozási és ügykezelési nyelvére való utalással védi. Tegyük fel, hogy ebben a tekintetben teljesen igaza uan, — bár nem rejthet magában semmi ueszedelmet sem egyházunkra sem hazánkra nézue a nem magyar nyeluü szauazat, — a bizottság eljárása mégis nézetem szerint teljesen jogtalan uolt s a bizottság uolt az, amely ezeket az egyházközségeket minden töruény

es alap nélkül fosztotta meg szauazati joguktól. Az egész ügy jogi állása ez: az egyházi alkotmány a legnagyobb részletességgel előírja azt, mily kellékek kellenek ahhoz, hogy a szauazat éruényes legyen, s mily hiányok miatt kell a szauazatot éruénytelennek nyiluánitani. A töruény ebben a tekintetben nem ad, de nem is adhat szabad kezet a szauazatbontó bizottságnak mert különben előállhatna az az eset, hegy a bizottság, melyben az egyik jelölt párthiuei többségben uolnának, oly kifogásokat emelne, melyeknek segitségéuel könnyű uolna az ellenjelölt többségéből kisebbséget csinálni. Az alkotmány egy szót sem mond a szauazatok nyeluéről s igy a nyelű nem lehet az elutasítás alapja. A közgyűléseknek joguk uan az egyházi alkotmányt magyarázni és szabályrendeletek által kiegészíteni. Tehát az egyetemes gyűlés kimondhatta uolna, hogy a szauazatokhoz feltétlenül melléklendő a magyar fordítás. De az egyetemes gyűlés ezt nem mondta ki, (a tiszai kerület az utolsó püspök uálasztás után, a bányai kerület pedig most ezt kimondta. Szerk.) épen azért uan szüksége a bizottságnak az egyetemes gyűlés hivatalos nyeluére ualó hivatkozásra, hogy eljárásának legalább látszólagos jogi alapot adjon. De hogy ez a jogi alap meg nem áll, az az eddigi gyakorlatból tűnik ki. Az egyházi alkotmány törvényre való emelése óta számtalan választás folyt le egyházunkban, a kerületek és az egyetem hivatalos nyeluének megállapítása óta szintén nem egyszer szauaztak egyházközségeink, s mindig akadt sok egyházközség, amely szavazatát csak saját jegyzőkönyvi nyelvén terjesztette fel, a szauazatbontó bizottságok ezen szavazatokat eddig mindig elfogadták. Csak a legutóbbi időben lefolyt Geduly, Zsigmondy, Seholtz és Beniezky féle választásokra utalok, fí saját jegyzőkönyvi nyelvükön szavazó egyházközségek nem tüntettek, de az eddigi joggyakorlat szerint bona fide jártak el s igazán nem jöhettek arra a gondolatra, hogy a törvényes kellékeknek mindenben megfelelő szavazatukat a bizottság nem fogja elfogadni s megfosztja őket törvényes joguktól. fí szavazatbontó bizottságnak ismernie kellett az eddigi joggyakorlatot. Ha ezt ismerte és mégis más gyakorlatot akart létesíteni, kötelessége lett volna erre az egyházakat előre figyelmeztetni. Ha pedig az eddigi, a töruényen alapuló gyakorlatot nem ismerte, uagy pedig más okból mulasztotta el az egyházközségeknek a hiteles magyar fordításra való figyelmeztetést, nem uolt joga ahhoz, hogy a nem magyar nyeluü szauazatokat elvesse s ha ezt mégis megtette, . ugy a bizottság uolt az, mely számos egyházközséget megfosztott töruényes jogától. Ha a bizottság utólag állapította meg, hogy az ügyrendre ualó hiuatkozással nem magyar nyeluü szavazatot hiteles fordítás nélkül nem szabad elfogadnia, akkor kötelessége lett uolna magának a bizottságnak gondoskodni hiteles fordításról, nem bánom akár az illető egyházközség költségeire. De a szauazatot eluetni, mely különben a kellékeknek megfelel, s igy az egyházközséget megfosztani legfőbb alkotmányos jogától, ez olyan jogsértés.