Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-13 / 24-25. szám

18 2 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 den személyi antipathiákat s egyedül azt keressük. a mi a Luthertársaságra nézne előnyös. Sok tapinlatra lesz szükség és nagyfokú jóindulatra mindnyájunk részéről, hogy ujabb károkat ne okozzunk ennek a mi szegény Luthertársaságunknak. Az tény, hogy nagyon sokan azok közül, a kikkel én érintkezem, nagyon nyugtalankodnak és elkeduetlenedtek s igazán nem kell esak egy erősebb lehelet, hogy igen értékes elemek uégleg elesapódjanak a Luthertársaságtól, a mi semmiesetre sem kiuánatos. Én ugy sejtem, ugy látom a dolgot, hogy a történtek után bizonyos személyi kérdések is nagyon latba fognak esni a társaság nyugalma érdekében, azért azokat a legtapintatosabban fog kelleni kezelni. Senki részéről nem szabad a minden áron ualó érvényesülést keresni, hanem szabad folyást kell engedni a tagok bizalommegnyiluánulásának, és a kiket aztán a bizalom a társaság élére állit, minden jóindulatunkkal kell körülvennünk s teljes erőnkkel támogatnunk. A kiknek rosz hangjuk uan, azok nyugodtan álljanak félre, és ne zauarják az ének összhangját! Én perhorreskálom az olyan kijelentéseket, a minőket ualahol ualamely eikkezőnek a sorai közt olvastam, hogy az üj uálasztásnál esetleg uj erőpróbák köuetkezhetnek be, mert szerintem a Luthertársaság szent körén belül semmiféle más erőpróbának nem szabad előfordulnia, mint csupán annak az egynek; ki tud többet tenni e társaság érdekében. Még egy megjegyzést teszek. Nagyon félreértené a szauaimat az, a ki az elnökséggel kapcsolatos fenti megjegyzésemet esetleg odamagyarázná, hogy az talán az ujabban meguálasztott elnökség iránt való antipathia akar lenni. Kijelentem s akik ismernek, tudják is, hogy én az~épen emiitett urakkal nem ellenszenuezem, sőt szeretem s nagyrabeesülöm őket s jó kezekben látom azt az ügyet mindenütt a melynek ők a uezetői. Én nem szeretek jeremiádokat zengeni s egy kis megcsuszamlás miatt nem szoktam mindjárt kétségbeesni, de az bizonyos, hogy nagyon restellem azt, hogy mi, királyi papság és szent nép, a kik hiuatua uolnánk másokat oktatni, most meglehetősen megszégyenítő leckét kaptunk két uilági forumtói is. Bárha e leezke arra szolgálna nekünk, hogy magunkba szálljunk, s ne egymással akarjunk uerekedni, hanem inkább kifelé tartogassuk harczi készségünket, a hol bizony ellenségünk uan elég. , , , Paulik János a Luthertársaság alapító tagja. fl uallás a uilágháboruban. (Harnack egyik müvének röuid kiuonata.) Fordította: STADTRUCKER GLjULA. u. Rendkiuül nagy lesz a uáltozás az egyházak politikai helyzetét illetőleg, fl demokratikus szellemű, amely a háború köuetkeztében a népeket áthatja, az egyházakat sem fogja érintetlenül hagyni. Félelemre azonban nincs OK. Az egyház esak nyerhet a demokratismus által. A kath. egyház ezt már a háború előtt észreuette s aszerint szeruezkedett és azáltal nemcsak hogy nem gyengült, hanem erősödött. A pápaság a uilágháboru által akkor jutott a leguálságosabb helyzetbe, midőn Olaszország nyiltan az entente pártjára állt. Azokból a panaszokból, és szemrehányásokból, amelyeket mind a két háborús fél pápa pártatlan politikája ellen emelt, látható,hogy ő a helyes középúton haladt és lényegében igazat kell neki adni, ha meggondoljuk, hogy a pápa sohasem felejtheti el, hogy ő Olaszországhoz tartozik és hogy a kath. egyház és a román szellem eluálaszthatatlanok. Így hallgatnia kellett, amikor Franciaországban uisszautasitották békejauaslatát s uiszjnt a központi hatalmak barátságos hangját nem méltányolhatta ugy, ahogy kellett volna. Azt is el kellett néznie, hogy a magas francia klérus milyen vérlázító módon támadta a sajtóban nemcsak a német népet, hanem a német katholicismust is. A német kath. theologusok elleniratából, minden nyugodtan gondolkodó ember megítélheti, melyik részen van a keresztyén érettség, a valóban egyházias érzés és szellemi fölény. De a francia prot. egyházak is számtalan módon bebizonyították, hogy a kálvin/zmus őke uak fanatikusokká teszi. Magának a fenköltlelkü upsalai püspöknek s északi kartársainak higgadt* szaua náluk süket fülekre talált. Az egyházak politikai erőinek megosztása is meg fog uáltozni a háború után. Az orosz birodalomnak Összeomlása a keleti egyházat is súlyosan érintette. Nagy területek, amelyekre kezét rátette, ime felszabadultak és amit elueszit, abból esak a nyugati egyháznak lesz haszna. Önálló Lengyelország, önálló Lituánia, az egyesült görög-szláu egyházak szabadsága, ép ugy nyeresége a római egyháznak, mint a uele szoros összefüggésben leuő nyugati kulturának. Azonban az sem maradhat el, hogy Bulgária ebből meg ne uonja a köuétkeztetést, Ezt megkiuánja az ő politikai helyzete. Bulgária már ezer éuuel ezelőtt a nyugati és keleti, a római és byzanei egyház és kultura között foglalt állást. Úgyszintén a Xlll. század elején lll. Ince pápa