Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-13 / 24-25. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 178 tok alaki éruénytelenségi okait uizsgáljuk. megállapithatjuk azt. hogy azok öt fő kategóriába osalhatók, melyekkel érdemes egyenként is foglalkozni. De negyük mindegyiket külön külön tollhegyre. 1. Akadtak szauazatok. melyek az egyházközség peesétjéuel nem uoltak megerősitue, s illetne melyeken a lelkész aláirása hiányzott, s helyette a tanitó uagy egy más közgyűlési tag irta azt alá. Ha a lelkész bármely okból akadályozna uolt a közgyűlés uezetésében, azon ualó részuételben, tartozott uolna egyrészt kellő helyettesítésről gondoskodni, uagy pedig a uálasztói közgyűlés elnapolásáual s ujboli meghirdetésének annak töruényes uoltát biztosítani, mikor alkalma nyílt uolna arra is, hogy az' alaki kellékek betartásáról (pecsét) gondoskodjék. De ez esak a szelídebb esetek egyike, mert hallottunk a múltban olyan esetekről is, mikor a lelkész szándékosan nem irta alá a szauazatot, s igy szándékosan létesített alaki hibát, csak azért mert egyházközsége nem arra adta szauazatát. kinek ő egyházközségét „beígérte", s igy céltudatosan egyházközsége töruényes megnyilatkozását éruénytelenitette és eklézsiáját az őt megillető „hatalom" gyakorlásától elütötte. 2. De akadtak szauazatok amelyekben az E. A. uilágos réndelkezése dacára nem lett megjelölue néuszerint az egyén, akit a közgyűlés általános többségének uéleménye bizalmáual kitüntetett, hanem a kész nyomtatuánynak (mert ma már a nagyobb uálasztásoknál egyházközségeink a felettes hatóságoktól kitöltésre és aláírásra uáró nyomtatott blankettát kapnak) illető rouatát üresen hagyta, s igy a szauazat beérkezett ugyan kellő időben és a többi alaki kellékekkel is el uolt látua, csak — sajnos egyedül az nem uolt megállapítható belőle, hogy az kire adatott le. Ez már olyan nembánomság, oly felületesség, sőt bátran mondhatjuk bűnös mulasztás, a melynek kellő elitelésére szótárunkban méltó kifejezést nem találunk.,Talán esak egy mentsége lehet ennek a sajnos esetnek, és ez az, hogy a kezelés egyszerűsítése céljából, de főkép a kényelem szeretetből rendelkezésre bocsátott szauazati blankettákban kell keresnünk a ualódi okot. Mert ugyanis kétség nem férhet ahhoz, hogy a közgyűlésről az E. A. 20. §-a értelmében rendes jegyzőkönyuet uettek fel azt szabályszerűen hitelesítették, s e jegyzőkönyuben mindezeknél fogua meg uan örökitue azon egyén neue, a kire az egyházközségi közgyűlés általános többsége szauazatát adta. Ha ezen jegyzőkönyu hiteles kiuonata küldetik be szauazat gyanánt (amint az nagyapáink idejében beuett szokás uolt) ugy ez a sajnálatos eset elő nem fordulhat, de mert blankettáual dolgozunk s annak kitöltése némi figyelmet is igényel, megtörtént, s a jöuőben is meg fog történni az ilyen kisikamlás. Azért bátran elmondhatjuk a blankettákra „delendam esse censeo !" 3. De akadtak szauazatok, amelyek csak a kitűzött határidő lejárta után érkeztek be a szauazatok felbontására kiküldött bizottságok elnökéhez, s melyek az E. A. 100 §-a értelmében ezen oknál fogua lettek éruényteleneknek nyiluánitua. Az elkésés oka pedig két forrásból fakad, az egyik az, hogy az egyházközség elnöksége a saauazó közgyűlés megtartását — bár a szauazás megejtésére rendszerint 6—10 hét is áll rendelkezésre — a kitűzött terminus utolsó hetére halasztja, másik oka pedig már az elóbbeninek folyománya — s abban nyiluánul meg, hogy a szauazat elküldésére kellő idő nem áll rendelkezésre. Pedig a mai háborús uiszonyok között a uasut és posta közlekedés nehézségeiuel és korlátoltságáual számot kell uetni, miből folyólag a szauazatok a uéghatáridő előtt legalább is egy héttel előbb, ajánlottan postára teendők, uagy legalábbb is sürgős módon (express) beküldendők uolnának. 4. De legsajnosabb kategóriája a szauazatoknak az, amely egyáltalán, tehát még elkésue sem érkezik be. Erre az esetre már nem lehet mentség sem égben sem földön. Mert mit igazol ez? Azt, hogy az egyházközség uezetői megszegték esküuel erősített abbeli kötelességeiket, hogy a közgyűlés egybehiuásáual módot és alkalmat nyújtanak az egyház tagjainak arra, hogy az autonomia biztosította legszebb és legszentebb jogukat, de egyúttal kötelességüket is, a szauazást, mint az egyházközséget megillető legnagyobb hatalom megnyilatkozását gyakorolhassák. De feltéue, hogy a közgyűlést kellő időben egybehiuták is és feltéue, hogy a megjelentek egyhangúlag azt határozzák — amire ugyan Lutherániában még precedens nem akadt — hogy szauazati jogukat nem akarják gyakorolni, kötelessége a közgyűlés elnökeinek a megjelenteket feluilágositani és nyomatékosan kiokiatni arra nézue, hogy a szauazat gyakorlása nem esak jog, de kötelesség is, s akik.ennek nem felelnek nek meg, érdemtelenek arra, hogy az E. A. biztosított autonomia jótéteményeiben részesedjenek. Ha pedig ezen reniteneia oly fokot érne el