Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-05-25 / 21. szám
1918 EVANGELIKU S Ó RÁLLÓ nyúló felelőségben, reá mutatunk az anyagi alapra — az állami eredetű- egyházi jauakra — melyeknek az igazságos arány szerint történendő szétosztása a tökéletes egyenlőség és uiszonosság eszményéhez közelebb uezet. Bz ujabb pénzbe nem került uolna. De — ugy látszik — az állam ez útra nem fog és nem akar lépni. Ebből az köuet^ezik, hogy az egyensulyuédő kormánynyilatkozatok csak egy diplomatikus elháritó gesztus kisérő zenéje uoltak, melyeknek nem uolt reális komoly alapjuk, esak frázisok uoltak; ugy látszik, hogy a tökéletes egyenlőségre emelésünk az állam financiális erejéből is megtörténhet. Akkor pedig mit fáj nekünk az állam feje! Akkor minek mérgezzük fölöslegesen a felekezetközi életet ilyen izgató anyagokkal! Akkor pedig álljunk elő a számadatokkal és a milliárdos katholikus uagyonhoz „uiszonosság"-os részmilliárdos uagyont köueteljük. Erre az álláspontra jutottam. Talán nem alap nélkül. De egyéb indokból is. Ez utóbbi talán érdekesebb. fí szekurarizáeió köuetelése egy az államtól dotált felekezet részéről, amily ellenmondásos, éppen oly sok mellékterményt produkáló mozgalom. Bltenmondásos azért, mert enmagára a köuetkezményt a priori le kellene uonnia. Mellékterményeket produkáló, most kitermeli a felekezeti gyűlölség, féltékenység, zelotizmus és — puod deus auertat — az ólmos botokat . . . Már pedig minderre semmi szükség. Nincs szükség, hogy sikereknek, tárgyi eredményeknek reménye nélkül, a mellékterményeket, ezeket a mérgező gyomokat és csakis ezeket takarjuk csűrünkbe. Tessék figyelni a kongregációk táborának ökölrázásait. A szekularizáció felekezeti kézbe nem ualó. fí szekularizáció nemzetgazdasági probléma és államháztartási tranzakció. Ha Magyarország pénzügyi helyzete oly erős, hogy a háborús igények kielégítésén kiuül, még az 1848, XX. uégrehajtasára is uállalkozhatik, ám mit lengessük a szekularizáció uörös lobogóját, minek galvanizáljuk át a mi szolidaritásra most nagyon rászoruló közéletünket ilyen kényes, izgalmas kérdéssel. flz állam elbirja igényeinket! Sajnálom, őszintén hajnálom, hogy ma azoknak a tényezőknek érthető mozdulatlansága melleit, melyek a szekularizációt, minden felekezeti mérges mellékhajtásoktól megtisztitua hiuatásszerüleg kezelhetik, mi uállalkoztunk zászlóbontásra. Eredménye a klerikálizraus felszerelődése, a kongregációk csatauonalba tömöritése, a kath. sajtómozgalom sikere .... Ugy hogy nem csodálkoznám, ha a klérus szobrot emelne a szekularizáció köuetelőinek, oly busás erkölcsi és .163 anyagi gyümölcsöt ráztak ölébe akaratlanul. Nem igy uan ez ? Nos ? És mi nálunk mi az eredmény ? Azt már a múltkori keserű seregszemlémben körülbelül elmondtam. A szekularizáció mellett — látua, sőt átlátua az adott helyzetet — ma nem tudok szólani. Mi az államot akartuk védeni, nem akartuk túlterhelő köueteléseinkkel nyugtalanítani, azért mutattunk reá a szekularizációual félszabadulandó uagyontömegre, melynek igazságos és célszerű megosztása megszünteti az egy államban élő, uérrel és pénzzel adózó s uéletlenül — születés folytán — más és más felekezetbe sorozott polgárok közötti ellentétet és ezzel együtt a sok-sok méltatlanságot, melyet lépten-nyomon rászolgálás nélkül szenuedünk, sőt igy a hazafiatlan és hazaellenes célokra orozott államuagyon a magyar nemzeti kultura érdekeit szolgálná. Ám konstatálnunk kell, hogy e megoldáshoz a szükséges erőteljesség, a felkészültség hiányzik nem csak azokból a tényezőkből, kik és melyek ezt kezükbe uehetik, de belőlünk is. Ma — ezt is konstatálnunk kell — a parlament uni sono helyesel annak a programmnak, mely hozza a kath. aytonomiát. Ez adott tényekkel számolnunk kell. Várjunk és készüljünk, hogy az esetleg uiharszerüen kitörendő uálságban szédülés és tántorgás nélkül tudjunk megállani. A kath. egyház akaratlan ébresztgetése, izgatása helyett belső erőnk fokozására serkenjünk. És erre még ma, nehogy holnap késő legyen!. . . ]ön a szekularizáció, de abban a nagy csatában, melyben e kérdés el fog dőlni, az atheista, a templomromboló, a magát mégis „uilágmeguáltó"-nak kiabáló szociáldemokrácia és a kisgazdapárt, meg az OMGE fog az arcélén állani. Ha felekezetek is beleállanak, félek: a tüz olyan szikrákat fog szárnyra bocsátani, melyek sziporkázásán csak a Sátán fog gyönyörködne tapsolni. ' Dixi et saluaui animam meam. . . . Miskolc, 1918. V. 11. „ .,r. Duszih Lajos. A Luther Társaság tagjaihoz. Az egyetemes közgyűlés éuszázados mulasztást pótolt, a midőn a tankönyuuállalatot megindította. Voltak ugyan eddig is eu. szellemben irt tankönyueink, de csak elszórtan, egyes tanférfiak, egyházak uagy egyházmegyék kiadásában. Ezek legtöbbje azonban nem igen tudott szélesebb körben elterjedni, egyes egyházak uagy egyházmegyék szűk határai között maradtak. Az egyetemes közgyűlés a tankönyuek meg-» irásáual és kiadásáual a Luther Társaságot bizta meg. És a L. Társaság uállalta a megbízatást
