Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-01-16 / 2-3. szám

1918 EVAlfOELIKUS ŐRÁLLÓ 15 egyházhiuek magatartásából lehet biztos Ítéletet uonni a különböző lelkészek egymáshoz ualó uiszonyára is. Addig, hiába is prédikáljuk a felekezeti türelmet, mig mi lelkészek az ellenkezőjéről teszünk bizonyságot. S miuel a uilági uezetőket a politikai pártállás egységessé teheti, felekezeti különbözőségük dacára, ugy tehet minket lelkészeket is egy ilyen általánosabb szeruezkedés egységesebbé, mely bizonyára közelebb uezetne az „egy akol és egy pász/or" eszméjéhez, mint a betegességig fokozott hituallási seetáskodás. Ha lehet magyarországi socialista part, ha lehetneh magyar demohratáh, ha lehet magyarországi social-demohratizmus, nem lehetne-e magyarországi papság is, mely az uj szervezésével hatalmas tényezőjévé lehetne az ország vallás-erkölcsi fejlődésének ép ugy mint az egyházak sociális feladatainak. A papság feladata kettős: egy mennyei és egy földi. Gondoltunk-e ualaha arra, hogy a mig a menyei feladatot külön kell végeznünk, addig a földi feladatokat együtt is végezhetfük. A munkásság is az egyik az ő szakszerű feladatát külön-külön, mindenik a maga elhiuatottsága szerint uégzi, de másik feladatát a szakszerű munkálkodás alapjául szolgáló : létfentartást együtt szolgálja. Elhiuatottságunkon alapuló szakszerű munkálkodásunk alaptöruénye adua uan az euangéliomban, ezt uégezhetjük, mint eddig önállóan, külön-külön, de ki állithatja, hogy az egyházak létfentartásáért s a papság anyagi existentiájáért ne küzdhetnénk egy szervezetben egyesült erővel ? Bedoptam e gondolatot euangehkus sőt protestáns egyházaink s lelkészi kar. nh közfelfogásába. Idegenszerűnek tetszik az e!ső n-lilásra — majd megmutatja a jöuő, uaijon embertől ualó uolt-e e gondolat uagy talán Isten lelkétől . . . Miss Béla Széljegyzetek. Lapjainkról. Egyházi lapjaink az ujesztendőt egy akarattal kezdték: árdrágítók lettek. Ismerjük az okokat s nem rójjuk meg a szerkesztőket, de bizonyos fokú részuéttel tekintünk az előfizetőkre, a túlnyomórészt lelkészekre, a kiket szintén erősen nyom a drágaság, csakhogy az „előfizetési dijakat" nem képesek emelni. Bizunk benne, hogy lapjaink egy akarattal fogják munkálni a lelkészek ügyét, s kiküzdik, hogy a lelkészi fizetés arányban álljon a mindenféle árdrágulásokkal s teljék belőle a fölemelt „irodalmi" kiadásokra is. Ha az állam ruhasegélyt ad, nem uolna-e helyes, ha az egyház, melynek fontos érdeke, hogy papjat mindenben tájékozottak s tudományos készültségüek legyenek, — irodalmi segélyt juttatna lelkészeinek? Ezt persze csak mellékessen uetjük fel, mert jobban szeretnénk a mindenféle segélyek helyett a becsületes fizetésrendezést. Előljár a lapok áremelésében az Eu. Lap, amely az éu elején a szerkesztő által „irodalmi eseményként" üduözölt kétszeri megjelenés helyett csak egyszer jelenik meg hetenként és ezért is 24 K.-t kér. Az eddigi munkatársakkal, mint főmunkatársakkal indul az ujesztendőnek s az ötödik századnak. „Kilátások" cimen ad programmot a szerkesztő. Helyesen mondja: „Oldott kéue benyomását teszi egyházunk, erejét, energiáját nem tudja kellőképen hasznosítani." Mí is ezt látjuk, de szembe szálunk uele s azért arra kérjük laptársunkat, ne tegye le a reményt azzal, „az uj éuszázadban sem lesz ez másként." Munkálkodjék azon, hogy legyen másként, ne legyünk oldott kéve s legyen hatékony egyházunk nagy erkölcsi ereje. — Az Egyházi Elet egy közös kincsünkkel leit szegényebb főmunkatársai egyikének Daxer Györgynek haláláual. Helyét Németh Károly lelkésztesíuér foglalta el, akinek tartalmas cikkeit éluezettel oluashattuk eddig is a lapban. — Mily boldog lehetne egyházunk, ha lapjai törekuéseikben is többször találkoznának az „egy" akaratban! * * * Az 18 >13. XX. te. Foglalkoztatja ez most egyházi közuéleményünket. Csalódást érzünk azonban, ha a különféle megnyilatkozásokat oluassuk. Milyen fontos, milyen életbeuágó jelentőségű uolt ez a közgyűléseinken. Felügyelői megnyitók állandó témája, memorandumok állandó rouata. Most pedig mikor töruényjauaslat készült róla, azt oluassuk egyházi és uilági sajtóban: nem kell nekünk, még mi uárhatunk, nem sürgős. Köuetkezetesek uagyunk? Eddig kellett és sürgős uolt, kell talán az most is és minél előbb, annál jobb. Igényeink fokozódnak, hiueink mindenféle terhe nő, hát épen most kellene erősen kiuánni, hiszen most még egy miniszter is uan, aki hajlandó a töruényt uégrehajíani. Ne uonuljunk hát most háttérbe,

1, hanem álljunk elő, köueteljük jogainkat, kérjünk, alkudozzunk, tárgyaljunk! Most uan itt az ideje ennek. Protestáns minisztereink, államtitkáraink nem tettek meg érte annyit, mint a nagy katholikus miniszter. Ha leuesszük most a programmról, mikor uehetjüh elő, ki terjeszti újból elő, ki szauazza meg? Mire uárhatunk? Ne uárjunk semmire, mert rosszul járhatunk nagyon. Használjuk fel az alkalmat s egyházunk érdekéből nézzük csupán e kérdést