Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-05-04 / 18. szám

140 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 tart ő a méltók között a legméltóbknak, e díszes országos jelentőségű püspöki szék elfoglalására, az egyház reprezentálására, az elnöktársi szerep­kör betöltésére. Nagy kár, hogy ez a nyilatko­zat nem hangzott el Bizonyosan közrehatott uol­na a / uélemények egységesebb kialakulásában. De uan észreuételünk a választási határidő alig egy hónapra, május 31-ére ualó kitüzéséuel szemben is. Ez a mai közlekedési uiszonyok mellett,- a mikor a uálasztás elrendeléséről szóló értesités sok egyházba csak május első hetében fog megérkezni, amikor a közgyűléseket elő kell késziteni, a mikor azokat 8 nappal előbb kell ki­hirdetni sok helyütt, a diasporában postai uton néu­re szóló meghiuókat kiadni, közgyűlési jegyzőköny­uet hitelesíteni, táuolleuő felügyelőkkel aláíratni, postázni: lehetetlenül röuid határidő -- nem tehe­tünk róla, reánk azt a benyomást tette annak a nagy lármáual ualó kierőszakolása, hogy itt ua­lámi pueses történt, hogy némely hangoskodó szó­szólók tartottak tőle, hogy ha időt engednek a higgadt, tárgyilagos meggondolásnak, a közuéle­mény egységes, a közegyház érdekeit kellően figyelmére méltató kialakulásának, — azzal a sa­ját jelöltjük érdekeit találják ueszélyeztetni. Mindezeket az ügy fontosságára ualó tekin­tettel, talán a tizenkettedik órában, talán már el is késue, de kötelességemnek tekintettem elmon­dani. Uéghetetlenül szomorúnak tartanám, ha ak­kor, amikor legnagyobb kerületünk szellemi ue­zért uálaszt, a személyi ambieiók, a nyelui torzsal­kodások, a politikai pártszempontok, a rokoni kötelékek, a hangoskodó terrorismus ülne dia­dalt anyaszentegyházunk országos jelentőségű érdekei felett. Bizom benne, hogy ujabb, alapo­sabb megfontolás elhallgattatja a sziuekben a ki­csinyes indulatokat s olyan uálasztást csinálunk, a mely egyházunknak díszére, becsületére, büsz­keségére uálik. Ezt adja Isten! Bányai. Mit uárunh az uj püspöktől? Atka euang. egyházi életünknek, hogy a ue­zető állásokba a legtöbb esetben olyan férfiakat uálasztunk, kikben se a megfelelő euangeliumi szellem, se a megfelelő uezéri képesség nincs meg. Sógorság, komaság, kiterjedt rokonság, mulatni, szerepelni tudás elegendő gualifieatió exponált egyházi tisztségek elnyerésére. Vallásos lelkület, tudás, munkás jelen, szorgalomban eltöltött mult a fenti kellékek nélkül nem számit — az ily egy­házi férfiú sajnálatos klikk rendszerű egyházi politikánk miatt eleue ki uan- zárna a magasabb méltóságokból. Ismerek egy esperességi főjegy­zőt, aki maga dicsekedett el uele ; hogy a szó­székre rendszerint az istállóból jöuet megy fel s hogy prédicatióra mindig csak a sekrestyében késaül ezalatt, mirg a hiuek a templomban éne­kelnek. Egyébként mint hires kártyás ismeretes messze uidéken. Ilyen uilági szellemű, uilágias gondolkodású s igen sok esetben laza erkölcsi felfogású férfiak, azt hiszem, inkább szégyenére, mint épülésére uannak a Krisztus egyházának, flz egyháa érdeke megkiuánja, hogy sorsát iga­zán a Krisztus szellemétől áthatott férfiak irá­nyítsák s ne a mulatozásban gyönyörűséget lelő uilágfiak. Mert: a milyen a pásztor, olyan a nyáj ! A bányakerület püspököt uálaszt. Egész pangó egyházi életünk e fontos állásra egy ual­lásos buzgalomtól áthatott embert köuetel, a ki nem szabályrendeletekkel, paragrafusokkal jön, de a Krisztus szellemétől telitett lélekkel Közi­gazgatni tudunk, annyit, a mennyi szükséges. De eluárjuk az uj püspöktől, hogy a szunyadó hité­let felújításánál tudja kerülete lelkészeit egysé­gesen uezetni és irányitani. Legyen járatos a gyülekezeti misszió minden ágában gyakorlatilag is. Tudja a maga gyülekezete életét is ugy fel­uirágoztatni, hogy az kerülete többi egyházainak is mintaképe lehessen. Újonc e téren ne legyen l Mert hogy a gyülek. misszió az egyedüli gyógy­ir a hitélet feluirágoztatására, mutatja pl. az egész Dunántul. Pl gyülek. missziói munka min­den ágában azért tőle uárunk egységes uezetést és egységes irányitást, hogy egységes lehessen a mi munkánk. Mert a hitélet feluirágoztatása első sorban a lelkészi kar munkája élén a püs­pökkel. A só sajnos ma nagyrészt megizetlenült. A lelkészek egyrésze ma uilágfi, ki egyházi pro­duktiu munkát ki nem fejt. Ezt a uilágias szelle­met kell meggyógyítani példaadó egészséges szellemmel — azután az eredmény el nem ma­radhat. Az eljöuendő béke uj feladatokat ró ránk és euang. egyházunkra. Azért az, amit legfőké­pen uárunk az uj püspöktől: legyen igazi uezé­re, irányitója az egyházépitő munkában kerülete papságának. Lakozzék benne teljes mértékben a Jézus Krisztus szelleme : az alázatosság, a sze­lídség, a türelem, a szeretet, a békesség szelle­me. Mert ha az egyházépitésben járatlan, theol. tudásban a majd uezetésére bizott papságot meg sem közelítő, paragrafusokon nyargaló, a Krisz­tus egyházának szellemét nem ismerő s nem bi­ró, inkább uilágias szellemű egyént kapunk,, egy­házunk megint nyöghet a régi átok suly^ alatt és sebeinkből: a uallástalanság* közöny és hitetlen­ség sebeiből ki nem gyógyulunk. Mit használ ak­kor az nekünk és egyházunknak, hogy egyesek érdeke győzött! Jól ismerjük a jelöltek hibáit és

Next

/
Thumbnails
Contents