Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-04-21 / 16. szám

1918 mi marad még számunkra ? flz Eu. Lap cikke másfelől körültekintő óuatosságra inti a ueziruálasztásra hiuatott köröket. Egyházunk beteg, nagybeteg. Üdu s kárhozat függ a uálasztástól. Laptársunk istenáldotta szeruező tehetségbe ueti minden reményét. Tagadhatatlan, nagy bajok uannak ősi Sionunk falai között. A meguálasztatandő püspöknek bölcs kormányosnak, de talán még inkább szerenesés kezű oruosnak kell lennie egy személyben. Nem is szeruezásre uan szükség elsősorban, mert szeruezni esak megléuő erőket lehet, hanem életre, uj életre. Arra, hogy azokba a csontokba, amelyekről az Eu. Lap cikke beszél, uisszaíérjen az élet lehelete. És mi hiszünk e csontok feltámadásában. Az euangéliom fuualmától megélemednek azok újra. Ha teljes euangéliomot uiszünk fel a szószékre, ha az euangéliomot ható, életformáló erőué tettük a mi legszűkebb körünkben, ha' készek leszünk az ige fén^éuel beragyogni a gyermeki lelkeket a nálunk még miraculum számba menő uasárnapi bibliaiskolában, ha nem fogjuk lekicsinyelni a közép és főiskolai diákság euangelizálását, a mely munka a testuér református egyháznak 10 éu alatt már annyi lánglelkü lelkipásztort neuelt, ha megtanuljuk majd a Sionunk omlatag falait döngető szektákat, a báptisíákat, a nazarénusokat a saját fegyuerükkel meguerni: hetenkint bibliaórákat tartuán, uallásos iratokat terjesztuén, egyszóual, ha uégre-ualahára meghalljuk, megértjük a szót, amelyet az idők lelke süket fülünkbe harsog, akkor, hiszem, hajnalodik még holt pontra jutott egyházunknak. Nekünk azért-nem olyan egyházfőre uan szükségünk, aki agyonadminisztrált egyházunkat Chronometer pontosságáual fungáló közigazgatással fogja megajándékozni, hanem olyan püspökre, aki a kor ütőerén tartja a kezét, aki a tájékozatlanokat irányítja, aki az erőteleneket buzdítja, aki maradi tunyaságunkkal szakitua uj eszközökkel uj tipust ad egyházi életünknek. Miuel ezek a köuetelmények a jelenlegi Deák-téri lelkészben meguannak, azért látja a pesti magyar egyház Dr. Raffay Sándorban a jöuő emberét. D. Püspöki qualifieaiio. A bányakerületi püspökuálasztási mozgalmakkal kapcsolatban oluasom az egyházi lapban, hogy a püspöki állásra nem képesit a theologiai tudás, a szónoki képesség, uallásos szellem stb. de képesit az administratiu tehetség, az egyházi közigazgatásban ualó jártasság, mert már eleget prédikáltunk. Én azt hittem, hogy'siuár egyházi életünknek egyik oka az egyházi közigazgatás túltengése uolt. Hiszen egyebet se csináltunk, c*ak gyüléseztünh^ aktákat intéztünk el, szabályrendeleteket gyártottunk. Most látom be szörnyű téuedésemet s mea culpázua uerem .mellemet. Csakugyan nem uolt még elég a közigazgatásból. Csakugyan az egyházi közigazgatás uégsőig fokozása az a csodálatos arcanum, melytől az eu. egyházi élet szétszórt csontjaiba gőzerőuel fog rohanni az uj élet. Belmisszió, hitélet ápolása, igehirdetés alkalmatos és alkalmatlan időben, a fiatalság egyházi gondozása — elég uolt belőle! Közigazgatni — ez kell az egyháznak ! Eme iiduös eszméuel kapcsolatba uolna égy szerény indituányom. Mi püspököt óhajtunk uálasztani s keressük az alkalmas egyént a lelkészek között. Mit keressük az alkalmas jelöltet ott? A lelkész többé keuésbbé mind prédikál. Mért nem uálaszthatnánk az egfyet. papság élűénél ügyuédet püspöknek, kinek a töruények, a szabályrendeletek kisujjában uannak? Pályázó? Biztosítsuk néki as egész kerület összes pöreit — lesz elég! Kötelessége lesz: üduös szabályrendeletek gyártása, azok uégrehajtása s a hanyaqság megtorlása. Neue többé nem püspök, de neuezzük egyházkerületi főispánnak. S minthoqy itt-ott prédikálni is kell, uálasszunk melléje 2—3 alpapot — alispáni minőségben, méltósággal és fizetéssel. S mert az eddigi közigazgatási gyakorlat ez uolt, hogy a püspök kezében futottak össze az összes ügyek, a melyek ott egymással súrlódtak, összeütköztek, felfordultak, a miből a legnagyobb zauarok állottak elő: az uj aerában ennek elejét kell uenni. A kerületi főispáni palota mellé kerületi egyházközigazgatási ügyek palotáját kell építeni. Minden ügynek legyen külön ügyosztálya. Külön a tanügyi, lelkészfizetés, nyugdíj, hitoktatás, politika stb. Legalább ti* ügyosztály, osztályfőnökkel s 8—10 alkalmazottal osztályonként. A ker. főispáni palotáual kapcsolatban legyen ezen kiuül egy „fogda" a renitenskedő egyházmegyei főszolgabirák (aliter: esperes) s az alpapok számára. A kerületi főispán uégrehajtó hatalom is léuén, be kell osztani melléje 4 huszárt, kiknek joguk legyen a közigazgatni nem tudó, uagy nem akaró alpapokat, egyes gyülekezeti főjegyzőket lekapni a tiz körmükről s annyit húzni a talpukra, a menyit megérdemelnek. Mert közigazgatni kell — attól gyógyul meg a mi egyházunk! Drága Üduözitőm! Uram jézusom, ime hiába ontottad drága uéredet a Qolgötán. Nem a te uéred gyógyítja sebeinket, nem a te benned ualó gyermeki hit élteti köuetőidet — hanem ime: az egyházi közigazgatás. ' —r —/.