Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-01-05 / 1. szám
2 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1918 elégíti ki egyházunk a lelkészi kar kétségtelenül jogos igényeit. Amint lapunk jelen száma is mutatja, állandó figyelemmel fogjuk kisérni egyházunk jelentős eseményeit. Ez idő szerint mindenek előtt álló az 1848. éui XX. te. fokozatos uégrehajtásáról szóló töruényjauaslat. Fontos események előtt állunk itt, amelyeket állandóan figyelemmel kisérni s egyházi közérdek szempontjából megítélni elsőrendű kötelességünknek tartjuk. ]ogos igényeink kielégítésénél hangzatos jelszauak által nem akarjuk magunkat eltérittetni. Uj korszak feluirradását uárjuk a számunkra olyan becses tömény uégrehajtásától. Egyet azonban kijelentünk: 1848. éui XX. te. teljes uégrehajtás esetén nem lehet számunkra a kényelem párnája, hanem egyházunknak fenséges hiuatása betöltésében egyik energia forrása. Egyházunknak euangéliumi szellemmel telitett közéletét akarjuk szolgálni mindenütt és mindenkor. Szó uolt arról, hogy egyesült erőuel tegyék ezt lapjaink. E célból az Eu. Lap részéről egyesítési ajánlatot kaptunk, amit egyházunk érdeke szempontjából sziuesen fogadtunk s komoly megfontolás tárgyáuá tettünk. Az ajánlatban jelzett feltételek mellett azonban lehetetlen uolt az egyesülés, amit őszintén sajnálunk. Megyünk tehát touább a magunk utján. Programmunkat fentebb uázoltuk. Megszaporodott és megszeruezett munkásgárdánk önzetlen munkánál 611 e programm mellett. Egyetemes egyházunk érdekében állónak hisszük és tartjuk ezt. Bizunk benne, hogy annak ismerik el barátaink és oluasóink is és ide csoportosulnak körénk, hogy annál lelkesebb törekuéssel szolgáljuk euangélikus egyházunk megszentelt ügyét, s annál biztatóbb kilátással ualósitsuk meg kitűzött programmunkat amely a legröuidebben kifejezue: virágzó lelkekben és alkotásokban nyilvánuló euangéliumi szellemű egyházi élet. Bizó hittel indulunk az uj századba. Hiuatásteljesitéssel tesszük az időt tartalmassá, fíz egyház Ura áldja meg munkánkat! Szerkesztőség. Indokolás az 1843: XX. t.-c. fokozatos végrehajtásáról szóló 'örvényjavaslalhoz. A jelen töruényjauaslat szükségszerű köuetkezménye az 1848. éui XX. t.-c. 2. §-a azon rendelkezésének, mely kimondja, hogy az „e hazában töruényesen beuett minden uallásfelekezetekre nézue külömbség nélkül tökéletes egyenlőség és uiszonosság állapittatik meg": s ugyanezen töruény 3. §-a azon rendelkezésének, mely szerint „minden beuett uallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek s ez elunek részletes alkalmazásáual a minisztérium az illető hitfelekezetek meghallgatásáual a közelebbi töruényhozás elébe kimerítő töruényjauaslatot fog előterjeszteni". Ezen töruény meghozatala óta, az abban megjelölt kimerítő töruényjauaslat nem terjesztetett a töruényhozás elébe, hanem a töruényhozás egyes töruényekben igyekezett fokozatosan megualósitani az 1848. éui XX. t.-cikkben lefektetett elueket. jelen töruényjauaslat is ezen nagy eluek fokozatos megualósitásának egyik láncszemét képezi. Ugyanis az 1848. éui XX. t.-c. 2. §-át igyekezett eddig magualósitani „a töruényesen beuett uallásfelekezetek uiszonosságáról" szóló 1868. éui Lili. t.-c.. „a uallás szabad gyakorlatáról szóló 1895. éui XLlll. t.-c., touábbá az 1895. éui XLll. t.-c. mely az eddig beuett keresztény uallásfelekezetek mellett az izraelita uallást is beuettnek nyiluánitja, uégül az 1916. éui XVII. t.-c. ,,az iszlám uallás elismeréséről". Eszerint tehát a töruényhozás az alkotmány uisszaállitása utáni időszakban igyekezett az 1848. éui XX. t.-c. 2. §-ában foglalt elui kijelentést gyakorlatilag is megualósitani. De szükségessé s mindjobban érezhető szükséggé uált az 1848. éui XX. t.-c. 3. §-ának korszerű, a töruény szellemének, a fennálló uiszonyoknak és az állam pénzügyi képességének megfelelő megualósitása. E töruényszakasz ualódi célja, terjedelme, megualósitásának módja felől maguknak az érdekelt egyházaknak nézete is szétágazott. Ha tehát a kormány a 48-iki töruényhozás ezirányu rendelkezésének meg akar felelni, határozott uezéreluet kellett maga elé tűzni. Ez a uezérelu pedig csak olyan lehetett, mely az 1848. éui XX. t.-c. 3. § a alapgondolatának, igazi céljának, a történelmi fejlődésnek és az állam érdekének megfelelt. Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy a beuett uallásfelekezetek történelmileg fejlődött, töruényileg elismert autonómiáját tiszteletben kell tartani, s az állam anyagi segélyezését ott és annyiban kell nyújtani az egyházak meghallgatása mellett, ahol és amennyiben ezen egyházak állami és köztársadalmi célokat is megualósitanak, mint a közoktatásügy és jótékonyság mezején, a szorosan egyházi célok terén pedig ott, hol a hiuek teheruiselési képességének határa uégződik, uagyis, ahol a reájuk nehezedő egyházi terheket anyagi összeroskadások, erkölcsi bajok és közteheruiselési képesség csökkenése nélkül elhordozni már nem képesek. Ezért a jelen töruényjauaslatnál alapul azok a számítási adatok szolgáltak, melyeket a benne segélyezni szándékolt egyházak hiuatalos szeruei az egyházi erőforrásokból nem fedezhető szükségletek kiszámítását illetőleg megállapítottak. Másrészt az is kétségtelen, hogy az állam pénzügyi helyzetének megrenditése nélkül a töri J