Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-03-24 / 12. szám
1917. EVANGELIKU 'S ŐRÁLLÓ 92 re igazán elsősorban a már meglévő egyházi intézményeink nagyon is rá vannak szorulva. Én az uj intézet megvalósulását esak ugy tartom lehetségesnek, ha ahoz az alapot és lehetőséget, a Solymosy báró ur példájához ha^ sonló főúri adományok fogják megoldani. És hogy ez bekövetkezhet, nem tartom kizártnak. De épen ezért én a szervezendő leánynevelő-intézet eimét már előre is: „Ev. Leánynevelő-lntézet főúri családok leányai számára" cimmel határoznám meg, amely a „Fortbildungsanstalt für Töchter höherer Stände" német eimnek felelne meg s kimondanám már most, hogy az intézet a fővárosban szervezendő, mert épen az imént vázolt cél és eimből kifolyólag, ezt az intézetet sem a meglévő, sem semmiféle létesítendő szakiskolánkkal kapcsolatban nem lehetne felállítani — ha csak nem szerveznénk egyidejűleg tanitónőképzőt is a fővárosban — mert azokat a kulturtényezőket, amelyekre ennek az intézetnek okvetlen szüksége lenne, pl.: tudományos felolvasások, muzeumok, képtárak, képzőművészeti kiállítások, színházak opera és elit Uránia színház — magas színvonalú hangversenyek, stb. stb., csakis a főváros nyújthatja. Hogy mik lennének még az intézet felvirágozásának egyéb feltételei, arról talán máskor fogok még szólni. Tagadhatatlan, hogy, ha bekövetkezik a jentemlitett adományok sorozata, mi, akik a már meglévő négy intézetünk valamelyikével vagyunk összeforrva, fájó szívvel, talán kissé irigykedve is néznénk Evang. Egyházunk ezen legújabb hajtására, de ha elgondolnók, hogy a megtörtént alapok a mi részünkre ugy sem létesültek volna, végül mégis csak örülnénk is az uj alkotásnak. És az Evang. közegyháznak érdekében kívánom, hogy annak már mi is mindnyájan örülhessünk is. Qömör-Roasnyó Bartholomaeidesz Adél a tiszuker., rozsnyói leánynevelő-intézet igazgatója. Prot, kulíura terjesztése. A Prot. Irodalmi Társaság debreczeni köre, böjt első vasárnapján tartotta Nagyváradon felolvasó estélyét, mely magas és tartalmas színvonalával, szinte tul sokat nyújtó programjával — nemcsak a ref. és evang. intelligentiát, hanem a más vallású előkelő jelenvoltakat is valósággal gyönyörködtette. flz országos prot. irod. társaság ilyen körökre való beosztása, melyet a pozsonyi evang. theol. tanárai kezdettek meg s folytainak évek óta áldásosán, igen helyes, mert kisebb apparátusával könnyebben tud, ide vagy oda ellátogatni s széthinteni a szivekbe tudását, erős prot. műveltségét vagy legalább érdeklődést iránta fölkelteni. Baltazár Dezső, reform, országos hirü püspök hozta igazán tudós táborát ide, szívélyesen fogadtatva ugy a wáros, mint a két prot. egyház elöljárói által. A délelőtti istentiszteleteknek, melyen ő prédikált, talán több idegen vallású hallgatója volt, mint éppen hitebeli. Kathokusok, oláhok, zsidók felette nagy számmal voltak jelen, sőt a még mindég itt időző erdélyrészi oláh főpapok s udvara mind ott voltak. Ez különben viszonzás akart lenni azon figyelemért, hogy Mangra metropolita beiktatására Baltazár eljött. Olyan volt az az is/entisztelet mint mikor Prohászha rándul valahová, több az idegen vallású hallgatósága mint a saját hive. De különben Baltazárt érdemes is meghallgatni. Komoly, alapos készültsége, szép magyarsága, biblikus gondolatai és gyakorlati keresztény azért senkit nem támadó, bántó beszéde miatt. Magát az estélyt Dr. Lencz Géza egyetemi theol. tanár nyitotta meg rámutatva, hogy a kereszténység nem a régi alapok, igazságok félredobásában áll, hanem azok hűséges megőrzésében s az azokon való lelki építkezésben. Majd következett az estély felette kimagasló, közvetlen, minden póz, de annál kedvesebb s a jelen volt női lelkeket magávalragadó és talán a legdúsabb magvetést jelentő előadás Honcz flurélné a'felsőbb leányiskola mély vallásos lelkű s nagy tudásu igazgatónője részéről. Gyertyánffy veterán tudósnak nem rég megjelent könyve alapján mutatta be Pythagoras feleségét Theauót, ezt az ókori Lorántffy Zsuzsannát. Nem a szerepelni vágyás, nem a minden nőiesség elvetése, nem az egyenlő jogokért való féktelen küzdelem, ne minden más, csak a saját lelke gyöngédségével nem törődő élet jellemezze a nőt: hanem menjen^vissza a családba, melyet rutul elhagyott, lelje fel ott mind ezen erényeket, melyeket a reá nézve illetéktelen helyeken keres ; legyen ott nem nem csak jó és vallásos anya, hűséges feleség, hanem minden szépért, nemesért lelkesülő s ezt támogató honleány. Legyen nem Phankhorst asszony, hanem modern Theavó1 fí háború után nem amazonokra, hanem ezekre van szüksége a mi magyar társadalmunknak. Gyertyánffy e nemes gondolatokat magában foglaló könyvére különösen is felhivjuk a figyelmet. Hiss Ferenc egyetemi theol. tanár, a beimisszió régtől fogva lelkes apostola olvasta vagy inkább adta elé ezután szebbnél szebb hasonla-
