Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-03-17 / 11. szám

A mi helyzetünk. Kelemen Béla orsz. képsiselő indítványt terjesztett a képviselőház elé az áUami és vármegyei köztisztviselőknek és alkalmazottaknak természetbeni járandóságokkal segélyezése tárgyában. Indokolásában elmondja, hogy a mikor az árucikkek 200—300 százalékkal drágultak s a tisztviselők csak 25—30 7o~os fizetési pótlékban részesülnek, szinte rejtély, hogy tudnak fizetésükből megélni, fí törzsfizetés mellett drágasági, természetbeni segély-nyujtást sürget. Az országházban, a tisztviselők részére eddig különféle cimek 'alatt nyújtott jelentékeny készpénz-segélyt nem tartják elégségesnek, többet és pedig természetben követelnek részükre. Helyes. Indokolt a követelés. Mindig, de most különösen elvitázhatatlanul legszegényebb ember a készpénzfizetéses tisztviselő. Az állami és a vármegyei tisztviselőkre van gond. Ugy is kell ennek lenni. Nem irigykedem rájuk, csak konstatálom a tényt. Hát reánk evang. lelkészekre ki gondol? Velünk ki törődik? Másoknak kijut előléptetés, fizetésemelés, rendes és folyton emelkedő korpótlék, drágasági segély, háborús segély, családi pótlék, előleg stb., nekünk meg a hiványilag megállapított csekély fizetéssel kell beérnünk ma is, a mi ez idő szerint főleg a hészpénzfizetéses lelkészek legtöbbjénél határozottan kevés a megélhetésré is, gyermekeik neveltetésére meg épen nem jut belőle semmi, uagy ha erre forditják, akkor megélhetésre nem marad. Bizony mi is csak adóság esinálás mellett tudunk megélni. Gyülekezeteink legnagyobb része még nem adott lelkészének segélyt. Az anyagilag gyengébb egyházközségek adtak. Össze kellene állítani és nyilvánosságra hozni: melyik gyülekezet milyen mértékben segélyezte ezekben a nehéz időkben lelkészét s hol nem adtak semmit; hol nem törődnek az egyházközségek lelkészeikkel és azok családjával. A földet, búzát s egyéb terményeket eltudta vonni megváltás eimén papjától a gyülekezet; ma a megváltott naturálékból kétszer-háromszor annyi jövedelem van, mint a mennyit a megváltási összegben megállapított papja részére, de a fölös jövedelemből a lelkésznek nem jut. Mennyi gyülekezetben vari ez igy ? Méltó eljárás ez az egyházhoz? Gyermekeit a vagyont nem gyűjthető lelkésznek iskoláztatnia kell annyira, hogy azokat kenyérkeresetre képesítse. Ma különösen leánygyermeknek idegen helyen való iskoláztatása évi 2000 koronába kerül, 2, 3, gyermek után 4—6000 koronát kell előteremtenie a lelkésznek és még otthon levő családtagjait is fenn kell tartania. Honnan, miből? Megmondta Kelemen Béla: adósságból. És kaptak-e az ilyen, gyermekeiket idegen helyen iskoláztató lelkészek a mult évben a mi egyházunknak juttatott háborús segélyből? Nem kaptak. Nem jutott nekik. Kaptak kivételesen gyermek-neveltetési segélyt némelyek, ha 3000 koronán felül van is a fizetésük egy gyermek után 200 koronát, annyit, a mennyit ma egy hónapra kell fizetnünk egy gyermekért. Ezt is köszönettel uettíik, de a többit honnan teremtsük elő. A eultusminiszter elutasította az egyetemes közgyűlés azon felterjesztését, hogy törvényhozásilag a lelkészek részére is állapittassék meg drágasági segély. Az állam költségvetésében nincs erre fedezet. Ezt mondja a miniszter. De hát van-e az egyes lelkészek költségvetésében fedezet annak a hiánynak a pótlására, a mely 22 esztendő óta állandóan azon körülmény folytán áll elő, hogy a kormány az állami anyakönyvvezetést életbe léptette. S mi az anya-