Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-03-10 / 10. szám

XIII. év. Bjdapest, 1917 március 17. 11 szám EGYHAZi ES ISKOLAI HETILAP A mi helyzetünk. Kelemen Béla orsz. képsiselő indítványt terjesztett a képviselőház elé az áUami és vármegyei köztisztviselőknek és alkalmazottaknak természetbeni járandóságokkal segélyezése tárgyában. Indokolásában elmondja, hogy a mikor az árucikkek 200—300 százalékkal drágultak s a tisztuiselők csak 25—30 %-os fizetési pótlékban részesülnek, szinte rejtély, hogy tudnak fizetésükből megélni, fí törzsfizetés mellett drágasági, természetbeni segély-nyujtást sürget. Az országházban, a tisztuiselők részére eddig különféle eimek -alatt nyújtott jelentékeny készpénz-segélyt nem tartják elégségesnek, többet és pedig természetben követelnek részükre. Helyes. Indokolt a követelés. Mindig, de most különösen elvitázhatatlanul legszegényebb ember a készpénzfizetéses tisztviselő. Az állami és a vármegyei tisztviselőkre van gond. Ugy is kell ennek lenni. Nem irigykedem rájuk, csak konstatálom a tényt. Hát reánk evang. lelkészekre ki gondol? Velünk ki törődik? Másoknak kijut előléptetés, fizetésemelés, rendes és folyton emelkedő korpótlék, drágasági segély, háborús segély, családi pótlék, előleg stb., nekünk meg a hiványilag megállapított csekély fizetéssel kell beérnünk ma is, a mi ez idő szerint főleg a hészpénzfizetéses lelkészek legtöbbjénél határozottan kevés a megélhetésré is, gyermekeik neveltetésére meg épen nem jut belőle semmi, vagy ha erre fordítják, akkor megélhetésre nem marad. Bizony mi is csak adóság csinálás mellett tudunk megélni. Gyülekezeteink legnagyobb része még nem adott lelkészének segélyt. Az anyagilag gyengébb egyházközségek adtak. Össze kellene állítani és nyilvánosságra hozni: melyik gyülekezet milyen mértékben segélyezte ezekben a nehéz időkben lelkészét s hol nem adtak semmit; hol nem törődnek az egyházközségek lelkészeikkel és azok családjával. A földet, búzát s egyéb terményeket eltudta vonni megváltás cimén papjától a gyülekezet; ma a megváltott naturálékból kétszer-háromszor annyi jövedelem van, mint a mennyit a megváltási összegben megállapított papja részére, de a fölös jövedelemből a lelkésznek nem jut. Mennyi gyülekezetben vah ez így ? Méltó eljárás ez az egyházhoz? Gyermekeit a vagyont nem gyűjthető lelkésznek iskoláztatnia hell annyira, hogy azokat kenyérkeresetre képesítse. Ma különösen leánygyermeknek idegen helyen való iskoláztatása évi 2000 koronába kerül, 2, 3, gyermek után 4—6000 koronát kell előteremtenie a lelkésznek és még otthon levő családtagjait is fenn kell tartania. Honnan, miből? Megmondta Kelemen Béla: adósságból. És kaptak-e az ilyen, gyermekeiket idegen helyen iskoláztató lelkészek a mult évben a mi egyházunknak juttatott háborús segélyből? Nem kaptak. Nem jutott nekik. Kaptak kivételesen gyermek-neveltetési segélyt némelyek, ha 3000 koronán felül van is a fizetésük egy gyermek után 200 koronát, annyit, a mennyit ma egy hónapra kell fizetnünk egy gyermekért. Ezt is köszönettel vettük, de a többit honnan teremtsük elő. A eultusininiszter elutasította az egyetemes közgyűlés azon felterjesztését, hogy törvényhozásilag a lelkészek részére is állapittassék meg drágasági segély. Az állam költségvetésében nincs erre fedezet. Ezt mondja a miniszter. De hát van-e az egyes lelkészek költségvetésében fedezet annak a hiánynak a pótlására, a mely 22 esztendő óta állandóan azon körülmény folytán áll elő, hogy a kormány az állami anyakönyvvezetést életbe léptette. S mi az anya-