Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-02-24 / 8. szám

'1917 Iánk sem, a melybe adhatnánk leányainkat s biztosithatnánk jövendőjüket. Ilyen női szakiskola hiányát eddig is nagyon éreztük, de a háborút követő időben, annyi sok ezer férfi elmúlása után még inkább fogjuk érezni. Én e nayy hiány pótlására a bányai evang' egyházkerületnek 1913. évi közgyűlésén igyekeztem felhivni a közfigyelmet, e lap hasábjain is ismertetett beszédemben kértem, sürgettem női szakiskola felállítását: tanítónőképző, női felső kereskedelmi iskola szervezését, ám az is, mint minden más ilyen irányú törekvés mindez ideig megtört a pénz hiányon, szegénységünkön. Pedig éppen a mai időben, idegen iskolában, olyan teherrel jár ránk nézve leányaink taníttatása, hogy az alig elviselhető. Ma esak 2 leánygyermek iskoláztatása is évi 4000 koronába kerül. Én viselem a terhet, érzem a súlyát. 4 Szarvason létesitendő ker. tanitónőképzőtntézet is nagyot lendit ügyünkön; de még többre kell törekednünk ; más leány szakiskolát is kell alkotnunk. Egyházunk jövendője, az egyházi tisztviselők érdeke, gyermekeink jobb sorsának a biztositása is megköveteli ezt tőlünk. Am legyen magasabb társadalmi műveltséget nyújtó leánynevelő intézetünk, a melyben a jobb módú szülők leány gyermekeinek evangélikus szellemben történő nevelése nyerhet teljes befejezést; de legyen női szakiskolánk is, a hol a szegény szülők gyermekei juthatnak kenyérkeresetet biztosító képesitéshez. Hevesebbet tanácskozzunk, de többet cselekedjünk. Minden demosthenesi beszédnél szebben beszél a tett. Solymosy báró áldozatkészségével önmagának is emléket emelt. Legyen áldott az általa megindított, jubileumi alkotó munka kezdete, folytatása s váljék messze időkre kihatóvá szerencsés befejezése. Az ő egyházát igazán szerető lelkéből kiröppent a jövőbe világító első fénysugár, támadjon nyoméban jubiláló egyházunkban a nagy ősök világát jellemző teljes fény, ragyogás. Orosháza 1917 február 10. Houács Andor ev. lelkész. 1917 Nóneuelésünh hiányai. Évek óta a legnagyobb érdeklődéssel kisértem figyelemmel egyházi, s különösen iskolai életünk minden szembetűnőbb mozzanatét, s igy nem kerülhették el figyelmemet oly tények sem, melyek egyházunk jövője szemponijéból — sajnos — csak elszomoritóan hathatnak. Ezek közül első helyen áll nőnevelésünk fogyatékos, nem kiforrott és nem tervszerű volta s igy természetes, hogy nőnevelésünk mai rendszertelen tengődésével sem az egyház, sem általában az élet szükségleteinek az óhajtott mértékben eleget tenni nem képes. A nőnevelés terén, egyházi szempontból, a legnagyobb fontossággal a tanitónöképzöh birnah. Ezt eddig megjelent cikkeim, és elég széles körben ismert ily tárgyú memorandumaim érvei igazolják s állitásom igazolására ez alkalommal csupán három indok száraz felsorolására szorítkozom : 1. A tanítónőképző az az intézet, mely szakképesítés" mellett elsősorban az életre nevel, tt a jelöltek az általános műveltség megszerzése mellett elméletileg és gyakorlatilag sajátítják el az öntudatos, rendszeres gyermek-nevelést és oktatást, amit máshol meg nem tanulhatnak. 2. A gyakorlati szükséglet szemmeltartásával, külön erre hivatott tanítónők vezetése mellett, a gazdasági és háztartási ismereteket négy évfolyamon át tanulják — ugyancsak elméletileg és gyakorlatilag. 3. Zenét, ugy a kezdő, mint előtanulmányok esetén, a felsőbb fokon, valamint német, francia vagy angol nyelvet szintén tanulhatnak. Ez utóbbi kettőt csak az önként jelentkezők. Qz egyházi szempontot nem is említem, mert hisz jóformán kizárólag az hozta létre a tanitónőképzőt. * * * Nőnevelésünk fejlődésének iörténetében báró Solymosy Lajos bőkezű, e téren — mondhatni — fejedelmi adománya, fordulópontot jelent, mert egyfelől megveti a nőnevelés fejlesztésének anyagi alapját, másfelől e kérdés felé tereli azok érdeklődését is, kiknek közönyén nőnevelésünk fejlődése megakadt. Elismerés, köszönet és hála illeti báró Solymosy Lajost egyházunk részéről, mert nemes lelkének sugallatára tett nagyszerű alapitványáva egyházunk oly ügye iránt terelte a közfigyelmet,l mely eddig közöny tárgya volt, kiszámíthatatlan kárára egész egyházunknak, és általános vonásokban megjelölte azokat az irányokat, melyekben nőnevelésünk ügyének haladnia kell. Oly érdem ez, melynek a jövőre kiható ereEV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ