Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-02-17 / 7. szám

54 Egy pár sor brassói esperességünkröt. Nikodemusz kollega az Őrállóban mintegy vészkiáltást intézett az ev. testvérekhez a brassói ev. esperesség hiveinek megmentéséért. Tagadni nem lehet, a esángóság az oláh betörés folytán nagy kárt szenvedett. De nem csak a esángóság egy része jutott koldusbotra, hanem papjai s tanitói is. fí mit mi papok vesztettünk, azt sohase tudjuk pótolni s megszerezni. Mintha mindenki a papok holmijára lett volna éhes. Fehérneműinket s általában minden itthon maradt holminkat az oláhság mint valmi különös csemegét kapkodta szét. Ma Brassómegyében nincs olyan helyzetben egyetlen lelkésztestvérünk, hogy a legszükségesebbel el lenne látva. ts főieg az egyházakat kell segélyezni oly arányban, mini a mily mértékben azok kárt szenvedlek. Például Barczaujfaluban a nem rég épitett uj orgonánkat teljesen összetörték, a sipokat kihányták az utcára, azokkal oláh katonák és gyermekek macska koncertet rendeztek; elrabolták a szentedrnyeket, a gyertyatartókat, az oltárteritőket, betörték az ablakokat. Bzen veszteségek pótlására irányú'ó segélyakciót ajánlom a nemesen érző uittestverek szerető figyelmébe. Barczaujfalu, 1817. jan. 4. 1 Jónás András ev. lelkész. Egy safná^íos félreértés? Mivel az Evang. Őrálló f. évi 3. számában „Kiáltás a mélységből" eim alatt vezető helyen közölt s a brassómegyei csángó magyar evang. hivek és egyházak helyzetéről irotí cinkem egy igen sajnálatos félreértésre adott alkalmat, kötelességemnek tartom kijelenteni, — s amennyiben cikkemből nem tűnnék Ki — külön is kiemelni, hogy cikkem megírásakor kizárólag a csángó nép és a brassómegyei evang. egyházak nehéz helyzetére gondoltam s amennyibenpanaszos hangokis vegyültek a rajz keretébe a segitő akció késedelmes lassúsága miatt, azok egyedül a visszatérő lakosság meg nem felelő hatósági ellátására vonatkoztak, amint azt az ott felhozott példa is izonyitja, de nem vonatkoztak egyetlen egyházhatóság, vagy funkcionárius működésére, vagy segélyezési akciójára, különösen nem abban a vonatkozásban, mintha a menekült lelkészek segélyezésére nem lett volna teljésen kielégitő és megnyugtató. Ami a magunk nehéz helyzetét illeti (t. i. a lelkészekét) azt még csak nem is emiitettem, nemcsak azért mert ildomtalannak tartottam volna, hogy a magunk anyagi ügyeinek magunk legyünk a szószólói, hanem különösen azért, mert sorsunk jobbrafordulásá: bizvást várhatjuk és nyugodtan remélhetjük azon hivatalos egyházi előláróinktól, akik menekülésünk alkalmával is annyi bizonyítékát adták fáradhatatlan buzgóságuknak és velünk többször éreztetett jóakaratuknak. Ezen kijelentéssel tartoztam mindazoknak, akik sajnálatos félreértés következtében esetleg megbántva érezték magukat, de tartoztam önmagamnak is. Hfalu, 1917, február 8. Nikodémusz Hároly hosszufa'u-cilszegi ev. lelkész. Kiáltás a mélységből. Nikodémusz Károly hosszufalu-alszegi lelkésztestvér szerkesztőségünkhöz intézett hosszabb levelében mond köszönetet az általunk beküldött összegekért s arra kéri a jó lelkű adakozókat, hogy adományaikat egyenesen az esperességi pénztárba: Gandi András esp. pénztáros tiosszufalu Brassó m. eimére küldeni szíveskedjenek. Oálaszimányi ülés. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság Budapesten 1917 febr. hó 21én, d. u. 4 órakor, a Ref. Theologia Könyvtórában igazgatóválasztmányi ülést tart, a következő tárgysorozattal: 1. jelentés a folyó ügyekről. 2. fí protestáns könyvnyomda és könyvkiac j vállalat kérdése. 3. A jubiláris év kiadványai. 2'-. A reformáció négyszázados jubiláris ünneplést módjának megbeszélése. 5. Pénztárnok jelentése. 6. A közgyűlés előkészitése. 7. Esetleges indítványok. Utóhang. Az „Evang. Őrálló" 5-ik számában — valaki — beszámol arról a felemelő ünnepségről, a mely január hó 21-én Kaposváron ment végbe: a kaposvári evang. imaház felavatásáról, egyben szeretett uj Püspökünknek ilyminőségben első szerepléséről is. Felhevülve és szent lelkesedéstől megilletve, szinte átszellemülve és gyönyörködve olvastam is azokat. Istenemi de boldogok voltak azok, akik hallhatták azokat a szép szavakból összeállított beszédeket! De szerettünk volna mi is ott lenni. De hát nem voltunk hivatalosak, nem vehettük fel mennyegzői ruhánkat, hogy ezen a szép lélek-lakodalmi ünnepben részt vehettünk volna. Pedig közel vagyunk Kaposvárhoz. Ha néhanéha megtesszük, hogy testi szórakozás céljából berándulunk Kaposvárra, óh mennyivel inkább szivesebben mentünk völna a nem mindennapi lelki szórakozásra és épülésre. Miért nem hivta meg a kaposvári Gyüleke-