Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-12-31 / 52. szám

1917 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 425 Takáts Béla h. lelkész 100 K.-ás alapítványt tett orgona alapra. Az ünnepélyek sorozatát neu. 4-én nagyszabású uallásos estély megtartásáual zárta le a gyülekezet, amelyet templom alapjának gyarapítására a uárosháza nagytermében tartott meg. Bz alkalommal az ünnepély fénypontja Prőhle Károly soproni theol. akad. tanárnak „fí reformáció lelke" eimen megtartott szabadelőadása uolt. A beszéd mélyen szántotta át a uárosháza nagytermét zsúfolásig megtöltött hallgatóság lelkét s a gyülekezeti tagokhoz intézett buzdítás és a uallásfelekezetek egymáshoz ualó uiszonyának gyönyörű uázolása mély nyomukat hagyott a különféle uallásfelekezetü hallgatóság sziuében. A beszéd előtt: Hollósy Hornéi: Rád bízom sorsomat (szöuege Gsengey Gusztáutól) hatásosan énekelte a kiilömböző uallásfelekezetekböl összeállított uegyeskar. Majd Borbély Irén szaualta Vargha Gyuláné; „Győzelem" cimü költeményét. Utána Kring Olga gyönyörű hangon énekelte Gh. Gounod: „Konyörgést"-t melyet zongorán kisért bámulatos technikáual és müuészettel Hollósy Kornél. A beszéd után A. d' fímbrosió: Románcát adták elő hegedűn, gordonkán, zongorán és harmóniumon ; Dr. Molnár Istuán, Vadász Mihály, Hollósy Kornél és Kring Gyula. A darab nagy hatást keltett. Végül a uegyeskar énekelte Nägeli: Reformáció éneket. Az estély jöuedelme 1797 korona uolt, melyből a tiszta jöuedelmet mintegy 1400 koronát a gyülekezet templomépitési alapjához csatol. A felülfizetések közül meg kell emlékezni a köuetkezőkről: Gróf Széchenyi fíladár f jispán 100 K. Dr. Fekete Gyula ügyuéd (ref.) 100 K., Fáber János a mezőgazdák részű. társ. igazgatója 100 K., Máy János nagybérlő Nagyál'ás 3ő K., Dr. Matolesy Sándor ügyuéd (rej.) 42 K., Kacskouies Lajos alispán (r. kath.) 30 K., és Bánó Sándor (r. kath.) 30 K. Kaposuár uilágos. példája annak, hogy a felekezeti békesség hatalmas dolgokat tud alkotni. Reiinio. Irta: KRÜN FERENC. Lehetetlennek hangzik és mégis igaz, hogy a protestantizmus négyszázados heues küzdelme, sok szenuedése, úttörő és diadalmas utuágása után uannak, akik uisszakiuánkoznak a római egyházba. fí keresztény gondolkodás küzdelme, a keduező alkalom és időpont megérlelte sok ember lelkében az egyesülés gondolatát. A harctéren felekezetközöség, dicséretes megértés uralkdik, ami ualóban helyes annál is inkább, mert épen a legprotestánsabb és legkatholikusabb nemzetek állnak szemben egymással s felettük az egy igaz Isten kiuédő szárnyaual takargatja közéjük- még a mohamedánt is. Nem akarom azt mondani, hogy a kereszténység csődöt mondott, de uilágos abból a sok lelki küzdelemből, melyről hallunk, mi is, más keresztény felekezetek is elueszitettük az összekötő együitérzés erejét. A nemzetiség kérdése teljesen letörte a felekezeti houátartozandóságot. Touábbá a keresztény uallás felekezetek elueszitették saját és idegen országokban a gondolkodásra gyakorolt, az állam gépezetre ható befolyásukat. Mi harcot folytatunk a biruágy miatt, de ha ualamelyik országnak eszibe jutna a maga uallását egy másikra ráerőszakolni, tudom, hogy nem kerülne fegyuerre a dolog, mert a lélek uilága romolhatatlan kincseket hoz, és nem ad pengő aranyakat. A mai korban uédjük a testet, a materiát, a lelkiek pedig szenuednek és el is pusztulnak. Talán innen ua« az, hogy sokan az összes keresztény felekezetek egyesüléséből remélik azon erőt, mellyel uissza lehetne szerezni a talajt, melylyen újra felvirágozhatna egy eguöníeíii erős kereszténység. Lehetetlen dolog. Számunkra nem lehet uisszatérés. Nemcsak a dogmák uilága képez számunkra áthághatatlan tengert, hanem az a teljesen átformált, kiépült euangeliumi uilágnezet, melynek uilágos, fesztelen szabadságába a katholikus egyház sohasem tudná beleélni magát. Hogy mást ne emlitsek, mi lenne a hét szentség nyomában fakadó morálisból, senki nem uolna képes a Mariológiát máról-holnapra kiszakítani a katholikus nőuilág lelkéből és természetesebb keretek között beléállitani protestáns felfogásba. Mi lenne fenséges Uruaesora tanunkkal, melyre rászakadna a katholikus szentek egész serege. Egyik uilágot a másikba zauarni nem lehet, nem akkor, mikor mindeniknek központjában naprendszerek állnak más és más fénnyel, de ugyanoly égető erőuel. fí fegyelmi töruények és ujabb dogmák még mind hagyján uolnának. A eoelibatust el lehet törülni, a pápát megtehetnők uilágpüspöknek esetleg Berlin székhellyel, uagy hagyjuk Rómában, a „szentséges"-! a mi keduünkért már el kellene engedni, állithatnánk melléje pl. egy császárt uilágfelügyelőnek, járhatnánk eiuilben, uagy formaruhában, bőuithetnénk lythurgiánkat, müuészi széppel ékesíthetnénk templomainkat, ezt mind megengedem, de eardinális tételeken nem lehet mérföldes csizmákkal átgázolni, uagy félrerugni. A tudomány, mely elueinket és irányugkat fedezte, egyenesen feljajdulna, mert