Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-12-15 / 50. szám

1317 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ " 407 amennyire tőlünk tellett és tettük ezt szorgalommal, jó igyekezettel és mindenkivel." És midőn 1526-ban protestáns és kath. egyház közötti ellentét miatt háború fenyegetett, Luther arra intett, hogy keressenek a peres felek utat és módot a megegyezésre, a békés kiegyenlítésre 1 „Man soll jedes Mittel zum Frieden gebrauchen, dass man Gott nicht versuche." Hasonló uolt az álláspontja az augsburgi birodalmi gyűlés utáni években, a két vallásfelekezet közötti viszálykodás esetében „Meines Herzens IVunseh und Bitte ist, dass man Frieden halte und kein Theil Krieg anfahe, noch Ursach dazu gebe. Gott grüsst uns und kaiserliche Majestät erzeigt sieh gnädig, also sollen mir die Gelegenheit, den Frieden aufzurichten, nicht vorübergehen lassen, sie kommt vielleicht nicht ruieder." fl saját és az evangelium ügyére nézve is többször kijelentette, miszerint nem akarja, hogy miatta egy csepp vér is folyjon, „denn ajf Erden soll man kein Zeitliches höher und besser achten, denn Frieden." Felfogásunk helyességét a legnagyobb mértékben igazolja „Luthers Warnungen an seine lieben Deutschen" e. irása, melyből azt látjuk, hogy Luther szerint mennyire kötelessége épen a lelkésznek a béke euangeliumát hirdetni és képviselni, flzt irja Luther: „Es gebührt mir als einem Prediger im geistlichen Amt, nicht zu kriegen, noch zum Hriege zu rathen oder

^zu reizen, sondern vielmehr vom Kriege zum Frieden rathen, ruie ich auch bisher auf das Fleissigste gethan, dass mir alle IDelt bezeugen muss." Más helyen meg a földi békességet „halb Himmelreieh"-nek mondja. Egyebütt: „Der zeitliche Frieden ist das grösste Gut auf Erden, und in ihm sind auch alle anderen zeitliehen Güter begriffen." Arany szavak ezek, amelyeket a világháború megrendítő eseményei között minden euang. theologusnak és lelkésznek meg kellene sziuelnie, még azoknak is, akik a háború brutalitásának és erkölcstelenségének dicsőítésében és a háborús szellem terjesztésében előszeretettel — nézetünk szerint jogtalanul — hivatkoznak Lutherre, Békés érzületének Luther egyébként azzal is adott kifejezést, hogy a közuetitések alkalmáual többször idézte a hegyi beszéd örökké szép mondásait: „boldogok a békésségre igyekezők, boldogok a szelidlelküek is „so uiel an Euch ist, habt mit allen Menschen Frieden." Békepolitikát követett 1542-ben is midőn a szászországi fejedelmek Albert és Ernő-féle családja között kitört az áldatlan viszálykodás. Lelkiismeretükre, sőt lelkük üdvére könyörög nekik — kérve-kéri őket, hogy ne ontsanak ok nélkül testvérvért és fáradhatatlan, lelkes közbenjárásának sikerült is a hesseni őrgróf támogatásával a békét és egyetértést helyre állitani. És vájjon a reformátornak utolsó életműve, a mansfeldi grófok kibékitése nem volt-e az áldva áldott békesség szent munkája? És végül nem méltathatjuk-e rvormsi szereplését, mint a Krisztus vitézének az Ige, a Lélek szellemi fegyverével való hősies küzdelmét? Mindezek alapján Isten iránti hálával és Lutherünk iránt érzett kegyelettel, teljes szívvel és örömmel aláírjuk G. Freitag ítéletét: „jede Anmendung irdischer Gemalt mer Luther selbst in der Zeit der eigenen, höchsten Gefahr tödtlich uerhasst." E's örömmel írjuk alá a hires történész Ranke Ítéletét is: „Luther ist von allen, die sich jemals an die Spitze einer Weltbemegung gestellt haben, vielleicht derjenige, der am rvenigsten von Gemalt und Krieg missen rvollte;" valamint a kiváló Carlyle érdekes jellemzését is: „Talán sohasem létezett férfiú, aki ily alázatos és békeszerető érzülettel ennyi küzdelemmel töltötte be a világot." Jahn Jakab. fl rozsnyói áruaház és a szepesi Bethánia. — Válasz egy anonym kollegámnak. — Kedues Testuér ! Sajnálom, hogy a „Belmissió" megjelenése a Luther-Társ. válsága miatt éppen akkor jutott a bizonytalan időre való halasztás stádiumába, amikor 2 hosszabb cikkem várt már hetek óta megjelenésre. Ezek talán több tekintetben más nézetre bírták volna önt és sok hiábavaló szószaporitástól mentettek volna fel engem, fl papír is szörnyen drága, minek okoznánk hát a szerkesztőknek felesleges gondokat; aztán a Bethánia-ügyben folytatott eddigi munkámban is csak akkor nyúlok tollhoz a cselekvés helyett, ha az elkerülhetetlen. flzt mindenesetre rossz néven veszem Öntől Nagytiszteletü Uram, hogy e tervről oly tájékozatlansággal irt, hogy ezt elkereszteli „áruaagg-szegényház" létesítésének, — a melynek alapítási helye „ismeretlen", mindezekre a „Glaudbensbote" okt. 20-i számában megjelent, — eddig esak második — cikkem elegendő konkrét felvilágosítást ad. Ha cikke akkor már a szerkesztőnél várta volna is a napvilágot, elég ideje lett volna még a visszavonás vagy helyesbítésre. A lőcsei Hermann Gusztáv árvaházzal kapcsolatos jubileumi akcióról annak idején ugy főesperesünkkel mint a lőcsei lelkésszel beszéltem s ha érdekében komoly mozgolódás jeleit észleltem uolna, ugy, — ha elfogadják — sziuesen állottam uolna szolgálatába ennek a terűnek is