Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-12-08 / 49. szám

398 EVANGELIKUS ÓRÁLLO 1917 relmek, melyeket a közös protestáns bizottság évek, sőt évtizedek óta a kormányhoz felterjesztett, oruosoltassanak. fí kultuszminisztériumban külön protestáns ügyosztály állittassék, hogy az minden más egyház ügyeitől elkülönitue képviselhesse az állam kulturális életében oly fontos vezérszerepet vivő protestantizmusnak a nemzetével soha nem ellentétes érdekeit. Ezeket, s általában a 48-as tömény 2. §~át sokkalta fontosabbnak tartjuk, mint a 3-ik §-t. Mert az 1848. XX. nem pénzkérdés, hanem jogok és eluek kérdése. Nem két vagy több száz millióról ven itt szó, hanem egyenlő elbánásról és a multak hibáinak, tévedéseinek és erőszakoskodásainak orvoslásáról, s különösen a hazai keresztyén egyházak teljes és igazságos viszonosságaról. Inkább le kell tehát mondanunk az 1848. XX. sietős anyagi végrehajtásáról, mintsem kitegyük az országot igaztalan károsodásoknak, magunkat pedig állampolgári és kulturális jogalapon megillető igényeink méltó és a viszonosság által követelt kielégítésétől való leszorittatásnak. fl MELE választmányának állásfoglalását elvi jelentősége miatt melegen üdvözöljük és ajánljuk a kiküldöttek figyelmébe, az egyetemes egyház által kiküldött bizottság mielőbbi összehivását pedig nyiluánosan is megsürgetjük. Luther felfogása állami és politikai kérdésekben, i. A világi felsőségnek feladata Luther szerint, hogy a békességet fentartsa, a bünt megbüntesse és a gonosz ellen védelmezzen. E ezélnak szolgál az állami jogrendszer és törvényhozás és a testi fegyuer. Luther általában igen nagy, mondhatni fanatikus hive az államnak és fegyveres hatalmának, a mely törvényhozó és végrehajtó ténykedésével fentartja a rendet és fegyelmet, megvédi a személy-, nagyon- és életbiztonságot és megbünteti a gonosztevőket. Szerinte az állam fegyveres ereje megóvja a békét, a jogot és az életet; sőt vad állatokból embereket csinál és az embereket ilyenekül megtartja, nehogy vadállatokká legyenek. Látni való ebből, hogy Luther szerint az állami végrehajtó hatalom legfőbb célja a világon levő bűnök sokasága elleni védekezés. A mint a keresztyén ezt az igazságot felismerte s meggyőződött arról, hogy a felsőség fegyveres hatalma Isten akaratára vezetendő vissza, alattvalói engedelmességgel és a polgári erények gyakorlásával hiven végzi polgári kötelességét, melylyel szintén tágabb értelmű istentiszteletet végez. Az államnak rendeltetése azonban nem merül ki csupán a bün elleni védekezés e negativ ténykedésével, hanem vannak a polgárok jólétét, műveltségét és valláserkölcsi életét előmozdító positiu céljai is. Kötelessége t. i. a kormányoknak gondoskodni a polgárok anyagi megélhetésének, jólétének feltételeiről, a nép neveltetéséről, a szegények ellátásáról. Luther felhívja azért a hatóságokat, hogy állami közköltségen állítsanak fel népiskolákat; a szegény gyermekek tandiját — ha máskép nem lehet — teremtsék elő az egyházi vagyonból; jó népkönyvtárak létesítését is javasolja. A szegények istápolására pedig szegényalap előteremtését ajánlja, hogy az árvák, özvegyek, elhagyottak ügye felkarolható legyen. Ily uton lesznek a kegyes fejedelmek ,.Landvater"-ekké, Szónál azt kinánja reformatorunk, hogy az evangéliumi szeretetelv, mint soeialis eszme hassa át a törvényhozást az ügyefogyottak, a szenvedők és nyomorgók felsegitésére — a szeretet vallásának dicsőségére. És meddig terjed vájjon Luther szerint a világi felsőség hatásköre az egyházi ügyekben? Erre nézve az alapelv a következő. A világi hatóság kötelessége a vallás szabad gyakorlatát, az istentisztelet méltóságát megóvni, a rendzavarókat megfenyíteni és megbüntetni, az egyházi vagyon hűséges kezelésére, a tisztviselők tisztességes anyagi ellátására felügyelni és különös szigorral azokat büntetni, a kik viszályt, lázadást az egyházi rend ellen ; azonban a vallás benső, szívbéli meggyőződésére, az egyén legszentebb, belső tulajdonára, a lelkiismeret szabadságára vonatkozó ügyekben — nincsen joga a felsőségnek fegyveres beavatkozásra; nincsen joga, hogy az eretnekeket kinozza vagy megölje, mert ezeket Isten Igéjével kell megnyerni és nem testi fegyverrel. Itt ugyanaz a felfogása érvényesül, melynek alapján másutt azt állította, hogy a pápaság hatalmát sem lehet testi fegyverrel megtörni, hanem egyedül a Krisztus vitézének szellemi harcával. Hivatkozik e pontnál Ézsaiás 11, 4-re, a hol a nagy próféta a jövendő Messiás szellemi, lelki uralmáról ezt mondja: „a földet megveri szájának vesszejével és ajakának lelkével megöli a hitetlent." Nagyon jellemző, hogy a tévtanok hirdetőivel szemben Luther általában mily kiméletes magatartást tanusit; mig a különben szelidlelkü Melanchton azt követeli, hogy az állam jogosultságának elvi tagadóit büntessék meg, mint politikai gonosztevőket, addig Luther védelmükre kel és csak azon esetben kivánja példás megbüntetésüket, ha nyiltan izgatnak, lázitanak, veszedelmes csődületet, vagy fel-