Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-11-24 / 47. szám
382 ' T EVANGELIKUS Ő RÁLL Ó ' 1917 előttünk továbbra is nyitua marad s mi az 18H8, XX.-ra mindig támaszkodhatunk s a további fokozatos állami hozzájárulást a szükségletekhez mérten igénybe vehetjük. Bizottságot küldött ki az egyetemes egyház, a melynek feladata, hogy szükségleteinket állapítsa meg. A bizottság munkája mindenesetre igen szükséges és fontos, de ez alkalomra alig lesz felhasználható, mert mint értesültünk a törvényben is hangoztatna lesz a régi hármas cél. Vagyis a kormány — állitólag — az adócsökkentésre, a közigazgatási költségekre és a nyugdíjintézetre a négy prot. agyháznak eddig adott összegeket kivánja örök alapítványként törvényben biztosítani, még pedig vagy a tőke: 126.195,000 korona egyszeri kiadásával, vagy e tőke 4 "/„-ós kamatának, mint járadéknak éui kiadásával. (Lásd a „Uilág*' cimü napilap f. hó 11-iki számát). Hogy a kormány e hármas célhoz ragaszkodik és nem bocsátja az összegeket az egyház szabad rendelkezésére, ezt sokan nem fogják tudni megérteni, de mi értjük s a kormány szempontjából ez eljárást helyeselnünk is kell. Erről a hármas célról lesz esak — ugy látszik — a töruényben szó. S ha csak erről lesz szó, akkor a bizottság működése, munkája ez alkalomra nem sürgős s akkor az egyetemes közgyűlés e tárgyban léuő megtartása sem szükséges. Mert több éui tapasztalat bizonyítja, hogy az eddig nekünk jutott éui 1,300.000 korona e hármas célra nem uolt elegendő. Tehát az ezen járulékot biztosító tőke, uagy töruényben biztosított járadék sem elégi Egyházunk hiueinek terhét alig tudtuk az állami adó 50 ü f( 1-ra csökkenteni. Nyiluánualó, hogy a midőn minden más uallásfelekezet ennél jóual keuesebb egyházi teherrel van megróva, vagy nem fizet semmit, hogy a mi hiveink még mindig mostoha gyermekei az államnak. Ezt tovább megengedni az egyenlőség és viszonosság élűénél és az igazságnál fogua nem szabad. Az állami hozzájárulást tehát ezért kell emelni. De emelni kell a közigazgatási költségek miatt is. Sem püspökeinknek, sern espereseinknek, sem bármely fokon léuő egyházi tisztuiselőinknek eddig megfelelő s munkájuk által méltán megérdemlett fizetést nem tudtunk adni, a lelkészek pedig eddig e cimen semmit sem kaptak, pedig az egyházközségek közigazgatása, az irodák uezetése, költsége az ő uállukat nyomja, az ő fizetésüket ueszi igénybe. Tehát az eddigi fizetéseket, napidijakat emelni kell s minden lelkésznek egyházközsége nagyságához uagyis a szükséghez képest közigazgatási hozzájárulást kell adni. Annyiual is inkább, mert az anyakönyui eluesztett jöuedelmet Ígérete dacára a kormány még nem kártalanította. És emelni kell a harmadik cim miatt is. Sehol, semmiféle pályán nincs a nyugdíj maximálua, nálunk lelkészeknél igen. Horpótlékainkat a nyugdíjba beszámítani nem tudjuk, özuegyeink áruáink a kicsi ellátási, illetue neueltetési dijak miatt nyomorognak. Ez nem maradhat igy touább. Ezeket a dijakat emelni s a nyugdíj maximumot törölni kell, hogy mindenki olyan összeggel menjen 35 és nem 40 éui szolgálata után nyugalomba, a milyen fizetése uolt neki, mert csak akkor fognak egyházközségeink és fog közegyházunk az elfáradt, már tehetetlen lelkészektől és tisztuiselőktől megszabadulni. Ez a közegyház érdeke. Minden bizottsági munka nélkül is könnyen megállapítható tehát, hogy a két protestáns egyháznak az eddigi 4 millió éui segély helyett e címeken legalább 8 millió éui dotáció, állami hozzájárulás kell. Ennyire uan okuetlenül szüksége, ha a korral haladni s a kor szükségleteinek ez idő szerint eleget tenni akar, pedig haladnia s eleget tennie kell! 8 millió éui járadéknak pedig megfelel 200 milliónyi örök alapituány. Ha most ennyit megkaphatnánk, és ha az eddigi töruényszerü, más címeken kapott hozzájárulások touább is megmaradnak, akkor egy ideig nyuguó ponton lenne ez a kérdés, de még mindig maradna egy életbe uágó kérdés rendezetlenül, a melyet pedig most reméltük rendbe hozni: a lelkészi fizetések rendezése. Hisszük azonban, hogy a kongruának emelése, a családi pótlékoknak az összes lelkészekre ualó kiterjesztése elől a kormány és a töruényhozás elzárkózni nem fog. S nem fog elzárkózni az elől sem, hogy családokat eltartó, gyermekeket neuelő prot. lelkészek nehéz helyzetén a legjobb akarattal sürgősen fog segíteni. TÁRCA ÚJJÁSZÜLETÉS. — A reformáció emlékére. — Mikor szakad már vége a pokolnak, Mely háborogva tombol ellenünk? Mikor szabad már hajnalodra, holnap, Szent békevággyal föltekintenünk ?1 Az elmulandót nincs mód eltemetni, Az eljövendő nem tud megszületni, S a szörnyű kétség zajgó tengerén Nincs már elég hit, nincs elég remény . . . Ú mennyi mindent kell a sirnak adnunk, Ó mennyi eszményt, mennyi drága vért; Ember-nevünket is meg kell tagadnunk, S nem tudja senki, senki, hogy miért 1
