Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-11-17 / 46. szám

1817 dapesten az összes illetékes tényezők beuonásával. A szemezésnek sajátos kérdéseit kellő állás foglalás és előkészítés kedvéért külön körlevélben fogjuk közölni azokkal, akik eddig már támogatásunkra jelentkeztek, de ugyanezt készséggel megtesszük mindazokkal, akik segités igyekezetétől indíttatva — kiuánják. A konferencián való részvételt az ügy baráta nak vendégszeretete meg fogja könnyíteni azok számára is, akiknek elmaradása csak anyagi nehézségeken múlna. 4. Tanácskozásunk az „lfju Évek" ügyével kapcsolatosan arra az elhatározásra vitt, hogy az ifjúsági lapot támogatni fogjuk, amennyiben annak szerkesztősége készséggel helyet nyit munkánk számára és a maga részéről nem állit nehézséget, hogy a lap, mihelyest lehet, teljesen mozgalmunk tulajdonába menjen át. Ily értelemben már eddig is felkérjük mozgalmunk nevében az lfju Évek pártolására, annak külső és belső erősitésére, annál is inkább, mert egyetlen evangélikus ifjúsági lapunk a közöny miatt nagy nehézségekkel küzd és sok helyütt méltánytalan mellőzésben részesült. Megbizásbol: Gáncs Aladár, Székesfehérvár. A nógpádmegyei euang. egyházme-» gye ünnepe. Lélekemelő szép ünnepnek volt színhelye okt. 16-án Losoncz. A nógrádi evang. egyházmegye e napon iktatta be egyhangúlag meguálasztott főesperesét, Miss István sámsonházi lelkészt és Henriczy Béla alesperest. Az iktató közgyűléssel kapcsolatban ünnepelte a reformáció négyszázados évfordulóját is. Ezt a kettősnek tervezett ünnepet hármassá tette egy napirend előtti felszólalás, melyben az egyházmegyének egy kitűnő, de határain túlnőtt fia, hosszú éveken át volt felügyelője Beniczhy Árpád egyházkerületi felügyelő egyszerű keresetlen, de érző egyházszeretettől sugalt szavakban bejelentette, hogy szeretett egyházmegyéjének szabad rendelkezésre 50.000 H-t ajánl fel adományként. A bejelentés mély hatást gyakorolt a jelenvoltakra. Nem csoda, hiszen az egy egyházáért rajongó léleknek megnyilatkozása volt. Megihlette a nagy idők emléke, átsuhant rajta a reformátorok szelleme, ünnepelni akart. És ünnepelt a reformátióhoz, őseihez, önmagához méltóan, Fejedelmi adományt tett le arra az oltárra, melynek tiszteletét őseitől örökölte, hogy magasan lángoljon rajta a szent tüz, melegítse a sziveket, világítson a lelkeknek s gyűjtse egy táborba, egy családba azokat, kik megértő szeretet után áhítoznak. Ércnél maradandóbb emléket emelt magának nagyleik ü elhctározásával a nemes férfiú. Nemcsak a nógrádi egyházmegyében, hanem ev. társadalmunk szélesebb rétegeiben is s nevét együtt fogják emlegetni Róth johanna, Zsedényi Ede neveivel. Legyen vele mindig az Ur! Az ünnep d. e. 9 órakor vette kezdetét. Ekkor nyitotta meg a rendkívüli közgyűlést Okolicsányi Gyula egyházmegyei felügyelő. A szokásos formaságok elintézése után küldöttség ment a két esperesért, kik letevén az esküt rövid, tömör beszédekben rajzolták meg azt a képet, melynek megoalósitását uj állásaikban kötelességüknek fogják ismerni, flz adott rövid, de tartalmas programmokat a közgyűlés tagjai helyesléssel fogadták. A lelkeket az a meggyőződés uralta, hogy az egyházmegye vezetése kipróbált, szakavatott méltó vezér kezében lesz s hogy a tanügyet is lelkes, ambiciózus férfiú fogja irányítani. Legyen munkájukon Istennek áldása, az Ur koronázza sikerrel törekvéseiket 1 Egy néhány administrationális ügy elintézése után a közgyűlés tagjai a templomba vonultak át, a hol Belicza András sziráki lelkész mondott Luk. 1. 68—79 alapján a reformátió emlékének szentelt beszédet. Istentisztelet után újból a tanácsterembe vonultak az egyházmegye képviselői. A díszközgyűlést a föesperes alkalmi imája s az egyházmegyei felügyelő tartalmas elnöki megnyitó beszéde vezette be. Seherer Lajos losonczi főgimn. tanár Lutherről mint íróról és költőről értekezett. A kiváló gonddal, tudással s a nagy reformátor iránti rajongó szeretettel megirt munkát az ünneplők feszült figyelemmel hallgatták s hálás elismeréssel jutalmazták. Szépen folyó, emelkedett stylusa megfogta az ünneplő lelkeket, kiragadta a vérnek rettenetes korszakából és elvezette ahhoz a nagy emberhez, ki eszével, szivével, tollával, nyelvével egy uj világot teremtett. Mihalouics Samu lázi lelkész indítványára ez után az egyházmegye kimondta, hogy a nagy évforduló alkalmából az évek óta gyűjtött alap terhére diakonissa állomást létesít s felhjvja az egyházközségeket, hogy e célra további adományokat ajánlanak fel. Az egyházmegye e határozattal a tetiben való ünneplés terére lépett, a miért csak elismerés illeti meg. De megérdemli ezt az indítványozó is. Mert ő pendítette meg évek előtt a diakonissa állomás eszméjét, ő agitált a megfelelő összegek előteremtése érdekében s ő gyűjtötte hangyaszorgalommal a filléreket, hogy az ige testté legyen. Nagy kár, hogy teljesen még nem lett azzá, hogy még nem akadt egyházközség, mely a diakonissza állomás felállítását magára vállalta volna. Hisszük azonban, hogy az elvi határozat csakhamar élő valósággá lesz s az egyházmegye jubiláris alkotása nemsokára megkezdi munkáját a könyörülő irgalmas szeretet szolgálatában, fl díszközgyűlést az al-