Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-02-03 / 5. szám

1917. EVANGELJKUS ŐRáLLO 35 elvek tudatos szemmeltartása egyházi életünkben és hazai viszonyainkban is sok áldás forrásai lennének. Legyünk a békefeltételekben rejlő igazságok hirdetői, képviselői és követelői a társadalmi és az egyházi életben egyaránt. Ez papi és emberi hivatásunk és kötelességünk. ]áték a számokkal. Tompa testvér túlságos komolyan vette ezt a játékot a számokkal, azért van, hogy olyan borongós, zokogó hang vonul végig egész irásán Ártatlan játék ez, nem származhat abból semmiféle veszedelem, sem a városi, sem a falusi lelkészek háza tájékára. Betüszerint vette azt a megállapításomat hogy a falusi lelkész „megeszi" ... s ez a betű ölte meg benne a tisztán látást; és ragadtatta olyan vádakra („bélistenek", „istenük az ő hasuk") amikre csak rámutatok messziről, de reflektálni rajok közelebbről tiltja jó Ízlésem. Azt állitja, hogy 12 ezer kor. termény falun = 12 ezer kor. készpénz városban. Sokért nem adnam, ha így lenne. A városi lelkésznek az a 12 ezer készpénz az utolsó fillérig rendelkezésére áll családja és saját személye részére. ... A gazdálkodó falusinak ... de sokakkal kell osztozkodnia, de sokat kell lótnia-futnia a mig abból a „nagy értékből" garast lát. Vegyük a gabonát: vetésnek 14 mm. kocsisnak 15 mm, jószágnak 30 mm. aratók, pásztorok, napszámosok — itt mindjárt 3000 koronát le kell ütni, ilyen kiadása nincs a városi lelkésznek. De a 200 mm. takarmányból sem adtam el soha egy szálat sem, pedig csak 8—10 darab a marha állományom. T. testvér azt tartja, hogy ennyi takarmányon lagalább 30 darab marhát lehet eltartani. Nálam csak a két ló 70—80 mm. elfogyaszt. Micsoda, kákabélű barmokat tenyésztenek arrafelé, hogy napi két kiló takarmányon meg tud élni? ]ó lenne az ilyen hadi koszton szoktatott fajtát szélesebb körben is elterjeszteni. Itt is 4000 kor. amely nem megy a bugyellárisba, hakem a . . . flz tény, hogy a fát fel nem tüzelem mind, de piacra sem viszem, évek óta ahány métert vissza hagyok az erdőben, annyiért kárpótol az egyházi pénztár, a mostaniakhoz viszonyitva, nagyon is potom árban. És igy tovább. Ha aztán gabonából vagy jószágból mégis pénz áll a házhoz, azzal száz lyukat kell bedugni. Mert a falusi lelkész sem maga szabja-varrja ruháit-eipőit, ő is ott veszi a hol a városi eollegája; a falusi lelkész felesége, gyerekei sem járnak mezitláb, hajadon fővel; és ezek sem ott kapják a szükségeseket, ahol a mezők lilioma, hanem a kereskedésben drága pénzen. Aki azt állitja, hogy mivel a termények értéke hatszorosan emelkedett, bármely városi lelkész szivesen cserélne falusi collegája jövedelmével; az körülbelül olyasmit állit: mivel ma egy kenyér ára hatszor akkora, mint volt háború előtt, tehát hatszor annyi embert lehet jóllakatni vele. Vagy pedig : mivel egy kiló zsir 14 koronán is kapós volt, hétszer annyi ideig fedezheti szükségleteinket, mint néhai két koronás korában. Nem, kedves testvéreim a városokban 1 Egy kiló zsirból ha 20 korona is lesz az ára, nem lehet megtölteni egy tiz literes bödönt. És egy falusi hiváryból, ha a termények ára tízszeresre is emelkedik, nem lehet eltartani tiz papi családot, hanem csak egyet. A drágaság sem a kiló zsirt, sem a falusi pap jövedelmét nem változtatta át a bibliai özvegyasszony olajos korsójává. Elfogy biz az a kiló zsir is, meg a jövedelem is talán még rövidebb idő alatt, mint a régi olcsó világban. fí falusi lelkész helyzete sem a háború előtt nem volt kivánatos és irigylésre méltó és ma sem az. Eltekintve a városi lelkész sok előnyétől, még jövedelem dolgában sem kinálja fel a cserét falusi cOllegájának. Legfeljebb annak brutto jövedelmével, a gazdálkodással járó minden teher és kiadás levonása nélkül. Ilyen feltétel mellett azonban a háború előtt sem járt volna rosszul, ha cserél. Az én állításaim akkor lesznek megcáfolva, ha egy üresedésben lévő falusi ekklézsiára tiz városi pap fog pályázni; és városi egyházba nem akad falusi paroehus jelentkező egy sem. lljra leszegezem, hogy a városi lelkész elkölti, a falusi megeszi hivánubeli jövedelmét. Gyengébbek kedvéért azonban megjegyzem, hogy a falusi nem maga eszi meg mind, de van neki családja, szolgái, napszámosai, jószágai, a fát a kályha eszi meg, a vetőmagot a föld és a mi ezen felül marad, azt megeszik a kereskedők, mesteremberek stb. Semmi sem megy kárba, még kevésbbé a takarékpénztárba. Ezt a játékot a számokkal nem én kezdtem, de a dolog megragadta figyelmemet, folytatta*!. És jó lélekkel megnyugtathatok mindenkit, akit illet, hogy ezzel a játékkal, sem a földi marháinkat, sem a menybéli jussunkat nem fogjuk eljátszani. Hurtay György.