Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-10-20 / 42. szám

£•335 eVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 191? kásság utján a család fentartására szükséges anyagi eszközök előteremtéséről is gondoskodni — Isten iránti bizalommal eltelve, aki ehhez is áldását igérte és adja. Mind e kötelességeket a házastársak mint keresztyének csak ugy iudják teljesíteni, ha viszonyukat nemcsak rideg, külső copulának tartják, hanem a kölcsönös bizalom és megbecsülés, a szeretet és hűség sziubéli lelki kötelékének is. Az ily keresztyén házasság Luther szerint: legitima et diuina coniunctio ordinata adinvocandum Deum et conservandam et educandam sobolem ad administrationem ecclesiae et politiae; továbbá : „conjunctio unius maris et unius feminae inseparabilis non tanpuam juris naturae, sedetiam voluntatis et voluptatis, ut ita dicam, divinae. l'y keresztyén házasságban, mint szeretetközösségben látja Luther legédesebb, legkedvesebb és legszemérmetesebb családi életet e földön. Különösen asztali beszédjeiben gyönyörűen ecseteli a családi élet tiszta örömeit, nyilván nagyrészt a saját élete tapasztalatai alapján. Hiszen tudjuk, mily boldog volt, midőn a nap heve és terhe, az élet ezernyi küzdelme után meghitt, kedves esaládi otthonában örömöt, vigasztalást, boldogságot talált és a jöuő küzdelmeihez bizalmat, erőt és bátorítást meríthetett. A családi életet tartja Luther általában mindenkire nézve a normális állapotnak s tiltakozik az ellen, mintha a szerzetesek és papok nőtlensége Istennek jobban tetsző szent állapot volna s rámutat arra, hogy éppen a nőtlen élet sok nemi bün forrása, amelyek közül talán még a legtisztességesebb a papi gazdasszonyok intézménye. Az isteni gonduiselis iránti hálával kell azért a reformatio jubileumi évében megemlékeznünk Lutherről, aki a házasság bibliai jelentőségét újra hangsúlyozta s a papi nőtlenség eltörlésével az evang. családos parochiával ajándékozta meg az egyházat, az emberiséget. A mi különben a nőtlen vagy hajadon életmódot illeti, ugy l. Cor. 7. alapján Luther is elismeri, hogy lehetnek különös kivételes esetek, midőn tényleg jobb, ha az illetők nem kötnek házasságot és szűzies tisztasággal, minden földi gondtól menten kizárólag isten igéjével, imádsággal foglalkoznak. De biz ez nagyon is kivételes eset. A legtöbbször a szándékos nőtlen vagy hajadon élet a legdurvább bűnök eredete. A természetellenes állapot rendszerint megboszulja magát. Dacára azonban annak, hogy a házasságnak a házastársak benső, szívbeli frigye adja meg a tulajdonképeni keresztyén jelleget, Luther mégis elismeri, hogy polgári szempontból a házasság egy külső, testi, világi dolog és épen mint ilyen is van rendelve Istentől. Hiszen alapjában mégis a nemek természetes vonatkozásán és érintkezésén alapul. Azért Luther szerint a házasság magában véve, mint ilyen a hitet sem nem növeli, sem nem akadályozza s azért megengedhetőnek tartja a vegyes házasságot, sőt a keresztyénnek zsidó vagy pogánnyal való egybekelését is, bár az utóbbitól hathatósan óvja a keresztyént, mert a hitre sok kárt és veszedelmet jelent. Látjuk ebből, hogy Luther szerint a házasság ugy mint „kéz és udvar" a világi felsőbbségnek van alávetve. A házasságkötés külső, törvényes kellékeit, szabályait az állam van hivatna megállapítani és rendelkezéseinek, ha kell, a fegyver hatalmával is érvényt szerezni — ellentétben a pápaságnak ez irányú igényeivel és követeléseivel. Luther tehát jogi szempontból határozottan a polgári házasság intézményét tartja helyesnek. — A világi törvények szerint kötött polgári házasságot természetesen Luther szerint is csak az egyházi esketés avatja keresztyén házassággá. Akiben megvan minden erkölcsiség alapforrása: a hit; aki Isten akaratát ismeri fel az emberi élet legfontosabb lépésében, az nem teheti meg, hogy az egyházi esketést mellőzze; ennek különben a „Traubüehlein" szerint három mozzanata van: 1., a házasságkötés szándékának nyilvános, tanuk előtti kijelentése és a gyűrűk kicserélése. Ez történhetik a templomon kivül, az egyházi áldás functiója előtt is és attól elkülönitue. 2., flz egyházi áldás a templomban az oltár előtt. 3., Az imádság; amint ez nálunk most is szokásban van. Végül még meg kell jegyeznünk, hogy Luther a bibliára támaszkodna — szemben a róm. kath. felfogással — azt vallotta, hogy a házasság nem szentség és azért bizonyos indokolt esetekben felbontható. Ezt indokolja 1., Máthé 5, 32-vel : „aki elbocsátandja feleségét — paráznaság okán kivül paráznává teszi azt;" tehát a paráznaság jézus szerint is válóok. 2., I. Cor. Vll. 15 : „ha pedig a hitetlen elmegyen, ám menjen el;" az apostol e rendelkezését Luther arra az esetre is kiterjeszti, ha a hűtlen elhagyást nem pogány, hanem keresztyén házastárs követte el. Nagyon érdekes, hogy a nagy reformátor a hűtlen elhagyást még súlyosabb vétségnek tartja a paráználkodásnál. 3., A válóok Luther szerint az a körülmény, ha a házastárs házassági kötelességei teljesitését megtagadja. Egyébb esetekben, mint a durva és tetleges bántalmazások esetén ajánja a sértett félnek a ker. türelmet és kereszthordozást. A válásra vonatkozó jogi rendelkezésekre ismét csak az államot tartja illetékesnek, bár természetes, hogy a keresztyénnek szent kötelessé-