Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-09-29 / 39. szám

1317 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ " 311 váth-Szlavon egyházmegyére vonatkozó módosítása után hosszabb vita támadt az egyházi tisztviselők természetbeni járandóságának megváltása, fí közgyűlés elfogadta a dunáninneni egyházkerület inditványát s ily irányban ir fel az egyetemhez, de egyszersmind felhivja az egyházmegyéket, hogy a hol a múltban a megváltások egyszersmindenkorra történtek s e miatt a tisztviselők nagyobb károsodást szenvedtek, ott igyekezzék az egyházmegyei elnökség kölcsönös jóakarattal ujabb megállapodásokat létesiteni. Raffay Sándor belmissziói bizottsági elnök előterjeszti e bizottság jelentését. A közgyűlés örvendetes tudomásul veszi a jelentést s különösen annak kiemelkedő pontjait: a szarvasi áruaház létesítését, a budapesti szeretetház megnyitását, a készülő budapesti Enangelikus Leányotthont, Szliáeson és Borosznón szemezett istentiszteleteket, az erdélyi menekültek testvéri támogatását főleg a budapesti, bácsi, bánáti és aradbékési egyházmegyék részéről, ualamint Báró Solymossy Lajos egy Euang. Leánynevelő céljaira tett 5000Ü koronás nemes lelkű alapitvanyát. fl dunamelléki ref. egyházkerület átiratában foglalt, a két testnér egyház hiveinek kölcsönös gondozását tárgyaló s a megszűnt nagygerezsdi egyességet pótló intézkedéseket a közgyűlés elfogadta s az egyetemesközgyüléshezterjesztettefel Szept. 21-én d. e. 9 és fél órakor Zsígmoridy Jenő napirend előtt jelentette, hogy a törvényszék jegyzőjéül meguálasztoít ifj. Csipkay Károly dr. a közgyűlésen jelen van s igy az előirt esküt letehett. Ifj. Csipkay Károly a törvényszéki jegyzői esküt a közgyűlés szine előtt letette. A tárgyalás Blatniezky Pál előadása mellett a tanügyi bizottság jelentéséuel és javaslataival vette kezdetét. A közgyűlés a ker. tanügyi bizottság javaslata alapján elismerését fejezi ki mindazon lelkészeknek és tanitóknak, akik az elmúlt tanévben a tankötelesek gondozásánál lelkiismeretesen közreműködtek s dicséretes eredményt értek el. Egyet, közgyűlésünk utján feliratot intéz a m. kir. kormányhoz, hogy azon tanitókat is, akik nem államsegélyes iskoláknál működnek, drágasági, háborús, ruhabeszerzési segélyben részesitse. Elrendeli, hogy a tanitók törzskönyve az 1916—17 tanévi állapotnak megfelelően felfektettessék. A hitoktatásról szóló jelentés kapcsán kimondotta a közgyűlés, hogy tiltakozik a hitoktatási tiszteletdij megcsonkitása ellen s az egyetem utján felir a vk. miniszterhez, hogy miként a róm. kath. ugy a prot. hitoktatóknak is mindenkoron az egész éui tiszteletdij kifizettessék. Ugyancsak a min.-hoz fordul annak a sérelemnek orvoslása tárgyában, hogy a tanitók kinevezésénél csak a róm. kath. lakta községekre van tekintettel, de ott, ahol a prot.-ok többségben vannak a vallási houátartozás számarányát nem veszi figyelembe. A kántorok azon kérelmét, hogy családi pótlékban részesüljenek pártolólag az egyet, közgyűléshez felterjeszteni rendeli. A lamosfalvi iskola hitoktatása tárgyában vizsgalat elrendelését s azok megbüntetését kéri, akik a hitoktatási óráknak megtartását megakadályozták. Végül fölhivja a horvát-salavon egyházmegye lelkészeit, hogy jelentéseiket pontosan beterjeszszék. A tanügyi és hitoktatási jelentés után a ker. előadó előterjesztette az önálló indítványokat, melyek közül a legfontosabb, hogy a közgyűlés a tanitói és kántori javadalom szétoálasztását kivánja és elfogadta az uj egyet, statistikai ivek tervezetét. Dr. Liedemann Frigyes, Dr. Engel Sándor és Sztehló Geró előadása mellett a közgyűlés letárgyalta ezután a számueuőszék, a pénzügyi, missziói bizottság jelentését, nemkülönben megszavazta a különböző segélyeket. Kruttschnitt £ n!al a cim és névtár helyesbítéséről referált s azon inditványa, hogy a tanitók és lelkészekről tüzetesebb kimutatás szerkesztessék, az egyet, gyűléshez fölterjeszteni rendeltetett. Zsigmondy Jenő udv. tanácsos, egyházker. felügyelő zárószava után a közgyűlést Scholtz Gusztáv püspök buzgó imája rekesztette be. IRODALOM. Méhány szó Hag' Lajos hácom köny~ uéröl. (Egy magyar bái sorsa. Bábel vizeinél, (versek). Jelek és próf' .) Szeretném valanogi. legszebb, legpuhább és legmelegebb szavaim előszedni és valami nagyon biztatót, előküla. mondani ennek az iró lelkésztársnak, szeretném, ha nem tekintené megszokott, sablonos kézrázogatásnak, midőn e sorokban megüzenem neki: büszkék vagyunk reá. Mikor igy, a könyveit magam elé terengetem s a betűkkel megbarázdált fehér lapokon gondolatokat, pillangószerüen szép, repülni tudó gondolatokat kergetek, valami meleg irigység — bevallom ezt s nem szépitem magam, sem a szót nem válogatom — valami büszkeségbe mártott irigység fogja le lelkemet. Sirni szeretnék. Sirni azon, hogy mért olyan kevesen mernek, vagy tudnak közülünk a nyomtatott betűvel dolgozó, épitő, kulturaépitó munkások szürke, dicsőségesen szürke esapatjába belépni s velük lépést tartani. Pedig de szép is, de dicső és de irigylésre méltó ez a munka. Milyen finom, papos dolog