Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-09-22 / 38. szám

302 tánytalanság a kisebbségben levő felekezetekhez tartozó állampolgárokra, amelyért a számonkérésnél felelni kell. Mert igy kell a kérdést beállítani. Mióta egyeztethető össze a tökéletes egyenlőség annyit hangoztatott elvével, hogy az egyik felekezet népe szinte a roskadásig agyon van sanyargatva egyháza fenntartásának kötelességéivel, a másik meg esak neveti elbusult vívódásainkat? Csak zsebbe nyul és van. Teremt intézményeket, védő és támadó intézményeket, mi pedig birkózunk a legnagyobb ellenségünkkel, a vérünket szivó, terveinket megemésztő pénztelenségünkkel. Ha egyszer az állam olyan bőkezűen, olyan önmagát feláldozó bőkezűen ad az egyik felekezetnek, mint a polgáraik vallásos szükségleteit kielégitő egyik szervezetnek, honnan és miért nem mér egyenlő mértékkel? Valaki csak azért részesüljön kevesebb kedvezményben, kevesebb jogban, kevesebb biztonságban, mert nem katholikusnak született? Ha az állam a saját testéből tépi ki a darabot, melyet táplálékul odadob az egyik felekezetnek, nem lehet, nem szabad a másikat mellőzni, mert annak népe is magyar, tehát részese, tagja, birtokosa az éllamuagyonnak, teste a szent koronának. És annál kevesbbé, mert az állam testén, pénzén élősködők is élnek, kik szívják a vérét és nem kapcsolódnak, nem akarnak ma sem belekapcsolódni e léteért küzdve küzdő nép vérébe, szervezetébe. A magyarhoni szerbek és oláhok is — autonómiájukat védelmezik. Oh mi lett e mi gyönyörű, tiszta szavunkból? . . . fl takargatás köpenyege, flzok is autonómiájukat védelmezik, hogy tovább ássák alá a magyar földet, tovább rakjanak tüzet, tábortüzet a reánk éhező, a magyar állam testét tépni akaró és a jövőben is minden keduező pillanatban reánk rohanni kész ellenségeink elé. És ezek magyar földből, magyar pénzből élnek. A mi erdeink, bányáink, földjeink ontják nekik a pénzt, a mi kongruánk megcsappantásából vannak nekik szép fuvaráltalányaik és maximális kongruáik. Bolond dolog ez. Átkozottul bolond 1 Ébredj Bánk, megcsalatol te Bánki Mig te azon tanácskozol, hogy feloluastatod-e a szimbolikus irataidat templomaidban a jubileumon, vagy nem, törvényt fognak olvasni, mely gyászleveled lesz. Vigyázzunk a kezekre. szikla. Egyházkerületi közgyűlés. A bányai egyházkerület ez éui rendes közgyűlését Budapesten szept. 20 és 21-én tartotta meg. A közgyűlést megelőző előkészítő bizottságok munkálatainak befejezése után szept. 19-én d. u. 3 órakor a kerületi lelkészi értekezlet tartotta meg ülését. Bizonyára utoljára történt ezen kerületben az a szervezetlenség és előkészületlenség, aminek tanúi ez alkalommal uoltunk. Seholtz püspök még a mult évben értekezleti elnöki tisztéről lemondott. Akkor az értekezlet ad hoc elnököt választott, majd a mult éui ülés végén felkért egy másik ad hoc elnököt, hogy az ez idei értekezletet előkészitse. A mult évi többség teljesen feleslegesnek találta azt az inditványt, hogy kerületi lelkészi egyesületté szervezkedjenek és nem fogadta el. A felkért elnök a megbizásról — ugy látszik — megfeledkezett, tény az, hogy az a kb. 30 lelkész ott állt és ült tanácstalanul, elnök és tárgysorozat nélkül, a mig végül megkönyörült rajtuk Seholtz püspök és rövid ima után megnyitotta az értekezletet, reámutatván a mostani szervezetlen állapotra arra kérte az értékezletet, hogy lássa be a szeruezkedés szükségszerűségét s uálasszon elnököt és jegyzőt, fl most már kb. 40 lelkészből álló értekezlet a püspöki szót megértette s egyesületté ualó szeruezkedésre hajlandó lett s elnökké egyhangúlag Hovács flndor orosházi lelkésztestvért uálasztotta meg. Houáes elnöki székfoglalója életet öntött a jelenléuő tagokba. Ebben rámutatott ő is erőteljes, lelkes szauakban a tömörülés, a szeruezettség szükségére s azon feladatokat jelezte, a melyek a lelkészi kar előtt állanak, hogy saját jogait és igényeit kiuiuhassa. Most uan arra a legfőbb idő, mikor az állami segélyek, korpótlék, családi pótlék oly rendszertelenül és igazságtalanul állapittatik meg és osztatik ki. Isten áldását kéri az egyesület munkálkodására. Egyesületi jegyzőül Lombos Alfréd zombori lelkésztestuért uálasztották meg egyhangúlag. Raffay Sándor legőszintébb örömmel üduözli ezen alakulást s indituányozza, hogy a kerületi lelkész egyesület keresse meg az egyházmegyéket, hogy, a hol még ilyen nincs, minden egyházmegyében alakítsák meg az egyházmegyei lelkészegyesületeket is. Indituányának elfogadása után ismerteti a kerületi közgyűlés elé kerülő s a lelkészi fizetés rendezésére uonatkozó jogügyi bizottsági jauaslatot, a melyet az egyesületi közgyűlés magáéuá tett s támogatni határozta el. Több szó hangzott el arról, hogy az egyetemes lelkészi egyesületnek még mindig nem minden lelkésa tagja, pedig az egyesület az ösz-