Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-01-20 / 3. szám

'1917 Ugy tudjuk, kogy a koronázás mikénti lefolyásáról nem tételes törvény intézkedik, hanem csak a szertartási kódex és a szokásjog. Nines tehát kimondva, hogy a magyar püspöki kar — amelybe a mi püspöki karunk is beletartozik —, a koronázáson testületileg jelenjék meg. Kétségtelen azonban, hogy ha a püspöki kar hivatalosan meg akart volna jelenni és helyet kért volna a koronázáson, kapott volna is megfelelő helyet. A zsidók élelmesebbek voltak, ők hivatalosan koronáztak, jelentkeztek, mint bevett vallásfelezet és kiküldött hivatalos képviselőik ott ültek a koronázó templomban. Ezt a mieink is megtehették volna. Hivatkoznak arra, hogy egyházunk a főrendiházban ülő képviselőiben volt jelen a koronázáson. Nézetünk szerint ez nem elég. fi koronázás a nemzet aktusa, amelynél a fungens szerepét a róm. kath. egyház, tölti be, de valláserkölcsi hivatásuk jelentőségek és közjogi helyzetük alapján az egyházaknak, mint ilyeneknek testületileg, illetőleg külön képuiseltetéssel is jelen kellett volna lenniök. Egyébként szóljanak hozzá e kérdéshez a köz- és egyházjogászok is. Szerk. Német szöuetségeseinhról. Lutherre és a reformátió korára emlékeztetnek azok az egyoldalú jellemzések, amelyekkel az ellenséges sajtó és irodalom részéről komoly férfiak tollából is a németekről találkozunk. Hogy barbárok, császáruk sátán, legnagyobb hadvezérök Belzebub stb., az ilyen jellemrajzokkal naponként találkozunk. Ellenségeink, sőt a semlegesek oldalán még a komolyabb irodalom is határtalan gyűlölettel van eltelve a németek iránt. íme 2 példa : 1. Doumergue Emil, az ismert nevü francia montanbani professzor, ,.pangermán lélekkel" és „az evangéliummal minden izében ellentétes háborús theológiával" vádolja a németeket az ő folyóiratában. Az ultramontán történetírás módszere szerint önkényesen megválasztott és csoportosított idézetekre alapitja súlyos vádját egy Dryander, Ihmels, Müller, Rade, és mások háborús beszédeiből, mint „amelyekből a hivatalos Németország szólt." Azt hangoztatják, hogy „Németország mindenekfelett" és „a háború isteni intézmény." Mindkét állitás — úgymond soviniszta meghamisítása az evangéliumnak sót lesiklás a keresztyénség alapelveiről. „Mindennek gyökerét és forrását Doumergue a „porosz militarizmusban" látja, amelynek letörése az emberiség érdeke. Forrásunk a „Christi. Welt" tételről 19 tételre kimutatja szerzőnek önkényes eljárását a f. i. német müvek és prédikációk kifogásolt tételeinek megválasztáséban és értelinezéseben és ráoluassa, hogy „a német néplélek megértéséhez mindene hiányzik." Nem csuda, hogy elfogultsága és fanatikus németellenes gyűlölködése miatt a világháború elején egy utcai szucilista társaságban találtuk az érdemes professort. fímely népnek még komolyabb tudósai is tudva uagy tudatlanul ilyen fegyverekkel küzdenek, annak nincs s nem is lehet sohasem igaza. A világháború vérzivatara is az Isten büntető igazságosságának a nyomait mutatja. Kár hogy magyar kálvinistáinkkal megkezdett benső barátsága német szövetségeseinkről ilyen jellemzéseiuel igy eltorzul*, „tüas an uns bőse ist, das nutzen sie auf, des andern guten geschrveigen sie" moneaná róla is Luther, és „dummer Gau" az egyszerű német. 2. De a semleges dán Ammundsen kopenhágai ev. egyháztörténeti tanár sem itél különbül szövetségeseinkről. „Háború és háborút viselő keresztyének" e. müuében szembeállítja >,Gőthe és Bismark Németországát" egymással és a német birodalmi egység megteremtőjében látja a hóditó, brutális és morálellenes német politika héroszát, sőt dogmatikusát. A politikának befolyása alatt a német theologusok is állanak, akik legújabban azt a rettenetes elméletet állitottak fel, hogy „a közélet és a keresztyénség két teljesen elkülönített életkör", s „a hegyi beszéd ethikájának nincsen helye a közéletben." Ezzel szemben a .lovagias'franciák, akik pedig évtizedeken át kéjelegtek a revansos politikában, ami vesztüket is okozza — az emberiség ideáljaiért: jogért, szabadságért és .demokráciáért küzdenek', sőt, .az angol Gladstone Bismarktól eltérőleg egy valódi politikai nagyság mintaképe.' Forrásunk a dán egyháztörténetirót is azzal vádolja, hogy .teljesen képtelen a német néplélek megértésére," s hogy .súlyosan vét az igazságosság ellen akkor, amidőn Németországot Nagy Frigyes óta hóditó politikával vádolja." De ferde és hamis az egyháztörténeti professornak a német ev. egyházról adott jellemzése is. Ez egyház — szerinte — a német politikai és társas közösségi életre, „elvesztette minden befolyását és teljesen képtelenné vált a vallás és a morál közötti szerves kapcsolat létesítésére." Szociális müveiben legfeljebb egy tüichern és Bodelschwingh nagy nevével dicsekedhetik. Nem folytatjuk tovább e szemelvényeket, mint szomorú jeleit ellenségeink és a semlegesek erkölcsi és politikai fogalomzavarának a világháború keletkezésének, lefolyásának és céljainak megítélésében, flhol ilyen a szabadság és EVANGEIJKUS ŐRÁLLÓ