Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-07-07 / 27. szám

1917. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ben. Még esak a későbbi lépésekről se essék ma szó. Szemináriumok uagy önálló külön egyházi főiskolák fenntartásának kérdése ma ne zavarja a legfőbb cél elérésének: az egyetembe bekap^ esoltan felállítandó theologiai fakultásnak mvnkáját. A ma fennálló theologiai akadémiák esak végezzék addig is nemes hivatásukat, mig sorsukról dönteni kényszerülünk s támogassák a bizottságot a legközelebbi teendők minél sikeresebb elvégzésében. Mi teljes bizalommal nézünk az uj kormány s annak egyházunk iránt mindenkor jóindulattal viselkedő kultuszminiszter ama készsége elé, hogy a bevett keresztyén egyházak között eddig egyedül mostoha evangélikus egyházunknak is megadja a theologiai képzés egyetemi színvonalának elérésére célzó jogokból megillető örökséget. Raffay Sándor, Luther ethikájának alapelue. Luther ethikáját néhány rövid, tömör, önálló és egymással mégis szoros összefüggésben lévő cikkben kivánjuk tárgyalni. Kezdjük a czikksorozatot a jelen thémával, melyben a nagy reformátor ethikájának alapelvét fejtegetjük. fí hitből való megigazulás, a „sola fidé" tanára, mint egyházunk alapvető, központi jelentőségű dogmatikai tanára itt bővebben ki nem térhetünk. Csak röviden reá mutatunk arra, hogy Luther szerint a hit nem történeti tudás, nem is az egyház tanának ualó szolgai alárendeltség, hanem az Isten kegyelmébe vetett bizodalom; az a föltétlen bizonyosság, hogy érdemünkön kivül a Krisztusért bűneink bocsánata, kegyelem és üdvösség biztosittatik számunkra, fí kiben ez a hit megvan, az már hite alapján megigazul, Isten ingyen kegyelméből — a törvény cselekedetei nélkül. Tehát az üdvösséget az ember nem szerzi meg, nem érdemli ki, hanem a Krisztus érdeméért kegyelemből lesz részesévé. „Akarsz minden parancsolatot teljesiteni, akarsz gonosz kivánságaidtól szabadulni, a mint ezt a parancsolatok kényszerítve követelik; nohát higyf a Krisztusban, a kiben én neked minden kegyelmet, igazságot, békességet és szabadságot felajánlok ; ha hiszesz, mindez a tied, ha nem hiszesz, nem a tied. Mert a mire a sok, de semmi 210 haszonnal nem járó parancsolat összes cselekedetei által képtelen vagy, azt hit által könnyen és hamar eléred. Mert rövidre fogva : a hitbe helyeztettem mindent, hogy a kinek hite van, mindene legyen és üdvözüljön ; a kinek nincs, semmije se legyen". Ezen üdvözítő hit már most a legbensőbb összefüggésben van a keresztyén erkölcsiséggel, a mennyiben a természetes embert, a ki Isten ellensége, Isten gyermekéüé teszi, a ki a törvény külső kényszerítése nélkül önkéntes, gyermeki ragaszkodásból, gyermeki szeretetből teljesiti mennyei Atyja akaratát. A hitnek tehát kettős erkölcsi jelentősége van ; mint vis receptiva kedvessé teszi cselekedeteinket Isten előtt; mivel t. i. a személyiség a megigazítás által kedvessé lesz Isten előtt, a személyiség által véghez vitt cselekedetek is Isten tetszésére valók, fí hit, mint vis operatiua pedig erkölcsi ható erő, mely arra képesit, hogy önkéntes gyermeki szeretettel, uj engedelmességben járjunk. Ennek az a lényege, hogy nem a büntetéstől ualó félelem, auagy a jutalom reményében tesszük a jót, hanem Isten iránti szeretetből. Nyomatékosan kell touábbá hangsúlyoznunk, hogy Luther szerint az ember nem képes önmagától Istennek tetsző erkölcsi életet élni, nem képes Krisztust köuetni, sem uj engedelmességben járni, hanem maga Isten közli az emberrel Szent Lelkének erejét, mely az igében meghiuja, meguilágositja, megszenteli és az igaz hitben megtartja az embert. A Szent-Lélek isteni adományának közlése tehát megelőzi az erkölcsi arravalóságot és tehetséget. Ez az oka annak, hogy Luther szerint dogmatikai tekintetben nem üdvözülhetünk a cselekedeteink alapján, mert hiszen ezek az ige és a Szent-Lélek adományai. Ethikai tekintetben pedig e felfogásból az következik, hogy előbb kell hitünkben Istennel életközösségbe lépnünk, Isten kegyelmét megragadnunk, előbb kell Krisztus érdemében biznunk és csak azután vihetünk véghez erkölcsi jó cselekedeteket. Szemben a róm. kath. egyház azon felfogásával, hogy a külső, jó cselekedetek mértékei az ember erkölcsi egyéniségének, Luther megfordítja a viszonyt s azt állitja, hogy előbb kell magának a személyiségnek jónak lenni és csak azután lehet az erkölcsisége keresztyén. Röviden: erkölcsi értéke csak azon cselekedet' nek van, a mely hitből származik ; „denn mer da rechtfertig ist, der thut gut und sonst Niemand und fílles, mas er alsó gerechtfertig thut, ist gut, ohne allen Unterschied der Werke". Viszont a hitetlenség minden erkölcstelenség forrása, Róma 14, 23 szerint: „Valami pedig hitből nincsen, bűn az".