Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-06-30 / 26. szám

202 ' "" EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1917 nemzeti vagyont alkotó, csupán esak haszonélvezetében álló javakra. Mi ugyan szépen állunk a jubileumunkon! Nagynak diesőitett államférfiaink, politikusaink a hatalom hisztérikus, reszkető féltésében elhallgatták egyházunk igényett. Mi bálványoztuk őket s ők a hitvallásra kényszerítő órákban a hatalom imádásos szerelmében elfeledkeztek rólunk. Míg fiaink távol vannak, mig lelkünk a napi izgalmak tüzében égve nem akar más lenni, mint magyar, nem tud felekezeti, önző, kicsinyes szempontokhoz letörpülni, mert nagy táulatokat vizsgálgat, a „holt kéz"-nek mondott, de valójában nagyon is eleven és erős kéz szövögeti csendben a maga sátorponyuáját. Vigyázzunk, hogy fejünkre ne csapja s le ne tiporjon. Ma az u. n, Ur napját is hatósági asszisztenciával megülendő „hiuatalos ünnep"-pé csempészte (lásd az ápr. 26-án kiodott 13665 számú belügyminiszteri rendeletet) urnapi oltáraiba belebotlani kényszeríti az ügyes- bajos dolgaikban járó más felekezetű polgártársainkat, (erről még lesz szó) most, mikor ég a ház fejünk felett ráteszi kezét a kútra, melyből az oltó uizet lehetne merni. jól van ez igy! Mi mint egyház azokra a nem provokált inzultusokra, melyeket a ,,Ne temere"-ben, a Boromaeo-eneiülikában kaptunk, a méltó választ nem tudtuk megadni: csak gyül, szépen nyül a keserűség, a holt kéz politikájában is uiereu és honokul következetes, hát csak nyúljon még előbbre, szoritsa el még görcsösebben nemzetünk anyagi vérkeringését, annál hatalmasabb lesz a lendület, melylyel a lefogott élő, eleven nép-kéz kitépi magát, jól van igy. Jól. Elaludt a szekularizáció. . . . Most felébred1 Nem mi költöttük fel. . . . Ha valaha, most álljunk talpra s követeljük mi is a mi jogainkat, elárult cserben hagyott jogainkat. Ez az egyetlen megfelelő lépésünk. szikla. iöáositsisk a bäiiyakeiiiieti íelkészválaszíási szabályrendeletnek a segédlelkészekre vonatkozó fejezetét? fíz összes bányakerületi egyházak felszólítást kaptak egy a „segédlelkészről" szóló szab. rend. módosítását kívánó tervezet kézbesítése kapcsán : nyilatkozzanak aziránt — vájjon szükségesnek tartják-e a kérdéses szab. rend. megváltoztatását. Mint segédlelkészt — engem is érdekel, közelről érint a kérdés, s ez az érdeklődés ad jogot a teruezethez való hozzászóláshoz. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a magam részéről a közölt tervezetet nem tartom jobbnak az érvényben levő szab. rend.-nél, sőt ezt az utóbbit minden tekintetben —. úgy jogi, mint tárgyi tekintetben — megfelelőbbnek és kimerítőbbnek találom. Okfejtésem — azt hiszem — igazolni fogja álláspontomat. A tervezet, a stiláris módosításoktól eltekintve — voltaképen csak egy lényegbevágó újítást ajánl, mert mind a többi látszólagos módosítás, amelyek miatt e régi szab. rendeletet félre kellene tenni, — már ebben a régi szab. rend.-ben is benne van. Látszólag újításnak tetszik a tervezet 69 §. a) és b) pontja, amely pontok szerint „a segédlelkész alkalmazásának akkor van helye: a) ha a lelkész kívánja és az egyházközség hozzájárul, b) ha az egyházközség kívánja és a lelkész hozzájárul." — Az a benyomásom, hogy különösen ez a paragrafus az inditó oka a teruezett módosításának, mert az érvényben levő szab. rend. idevonatkozó része (69 §. a., b.,) igy szól: „Segédlelkész alkalmazásának akkor is van helye, a., ha az egyházközség óhajtja és ilyen állást szervez, b., ha a rendes lelkész kívánja ér az egyházmegyei elnökség ebbe beleegyezik." Mig tehát a tervezet szerint a segédlelkész alkalmaztatásához minden esetben a lelkész és az egyház kölcsönös hozzájárulása szükséges, addig a szab. rend. látszólag erről nem szól. De csak látszólag, mert a szab. rend. 70. §.-a egész világosan kimondja : „a segédlelkészt az egyházközség és a lelkész kölcsönös egyetértéssel alkalmazza". Tehát a tervezet ez irányban nem tartalmaz semmi ujjat. Sőt ellenkezőleg. A segédlelkész alkalmaztatásának kérdésénél a szab. rend. sokkal körültekintőbb, mert nemcsak hogy kimondja, amit a tervezet is kimond, az egyházmegyei elnökség közreműködését (69. §.}, nemcsak hogy világosan és határozottan intézkedik a költségekről és javadalmazásról (71 §. és 72 §.) ami a tervezetben szintén benn van — hanem arról sem feledkezik meg, amiről pedig a tervezet teljesen megfeledkezett, hogy a t. i. vannak már rendszeresített segédlelkészi állások, amelyek betöltése semmiesetre sem tehető függővé az egyház, vagy a lelkész esetleges hozzájárulásától, illetve kényétől- kedvétől, és emellett arról sem feledkezik meg a régi szab. rend. hogy missziói körökben, vagy az esperek oldala mellett is vannak segédlelkészi állások, amelyek megüresedhetnek s igy betöltendők. Az ilyen állásokra a tervezet egyáltalában nem terjeszkedik ki. A felhozott tárgyi okok — azt hiszem — eléggé indokolják abbeli állításomat, hogy a régi ŰÉ* . • HM. IllAAHH