Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-06-23 / 25. szám

196 ' "" EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1917 egyháznak hűséges lelkipásztora, népének jóakaró lelkiatyja, tanácsadója. Kiváló szorgalmát és munkabírását az esperesség is korán észrevette. Megválasztotta őt pénztárosának, majd alesperesnek s 1911-ben pedig Hrk jános elhalálozása után a legnagyobb esperességének főesperesi székébe ültette a közbialom. — Puritán egyszerűség, fáradhatatlan szorgalom, lelkiismeretes hü sáfárkodás, uendégszerető-sziuélyes modor voltak egyéniségnek főjellemvonásai. fl vezetése alatt álló lelkésztársainak őszinte tiszteletét és megbecsülő szeretetét azzal szerezte meg, hogy főesperesi működésében soha sem akart a lelkeken „uralkodni", hanem az evangélium szellemében mindenkinek "szolgálni." Lelkiismeretes munkássága megnyitották előtte az ajtót a magasabb egyházi fokozatok bizottságai előtt, a hol csendesen, de lelkészi pályáján szerzett tapasztalatainak értékesítésével hatottközre.— Befolyásos, tekintélyes tagja volt Nógrád társadalmának: a vármegye bizottsági tagja, a Bgyarmati Közgazd. Bank alapitói és igazg. tagja, Alsóesztergályi fiókjának elnöke stb., minden munkatéren hasznos és eredményesen munkálkodott. Munkálkodott egész a sirig! Mig szorgalmát és munka erejét meg nem törte a benne régen lappangó kóros betegség. Még az esperességnek f. évi jul. 3-án tartandó esperességi közgyűlésre a meghivót kibocsátotta, de ezen ülésen már néni fog megjelenhetni, üresen, árván marad az ő helye ... s az esperességnek helyébe állitani kell egy más hiuatott vezért! Koszorúkkal gazdagon boritott s a nógrádszentpéteri egyház ősrégi huszita templomában felravatalozott holtteteme mellett mély gyásztól megtörten állott a család, egyházának aprajanagyja, az esperesség, a vármegye, esperességének 25 lelkésze élén D. Baltik Frigyes püspökkel, a vidék minden rendű és rangú intelligentiája vallásfelekezeti különbség nélkül. A temetési szertartáson Meskó Károly tábori lelkész liturgizált, Wolf József és Ferenczy Samu lelkészek megható beszédeket mondottak, Rákóczy István vm. főjegyző és esperességi II. felügyelő szivhez szóló szavak kíséretében tette le a boldogultnak koporsójára az esperesség és a vármegye koszorúit. A sírnál D. Baltik Frigyes püspök mondott imát és áldást. Most már ott nyugszik nemes harc után a szentpéteri temető négy hárssal szegélyezett papi sírkertjében — sub quator tiliis — a hová oly sokakat kisért ki 40 évi lelkészi működése alatt, most ót kisérték ki sokan igaz részvéttel s fájdalommal, kikísérték csendes nyugalomra, édes pihenésre! A hivatott vezérnek, s a hü sáfárnak sírjára oda tesszük mi is a hálás kegyelet és elismerés koszorúját. Emléke legyen áldott közöttünk. Esperessége a következő meleghangú gyászjelentést adott ki: „A nógrádi ág. h. evang. esperesség mély fájdalommal és lesújtó gyásszal tudatja, hogy Egyházmegyénk hosszú éveken át hűséges sáfára s utóbbi időkben vezére nagytiszteletü Frenyó Gyula evang. főesperes, Nógrádvármegye törvényhatóságának bizottsági tagja stb. f. jun. 4én életének 65-ik. lelkészkedésének 40-ik esztendejében Nógrádszentpéteren elhunyt. Hosszu-évtizedekre terjedő, áldásos s fáradhatatlan munkásságával, melyet mint az esperesség pénztárnoka, alesperes s utóbb hat év óta mint főesperes kifejtett, kiérdemelte, az Egyházmegye örök háláját és szeretetét, miért is emlékét igaz kegyelettel őrizzük meg. Leesett a mifejünknek koronája . . . ezért szomorú a mi szivünk." Jer. siralmai U. 16-18. Myilatkozat. Kivonat a pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközség 1917. évi junius hó 3-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyuéből 62. pontja értelmében. A pozsonyi ág. hitu. evang. egyházközség megütközéssel és megbotránkozással értesült az egyházi sajtó utján arról a ranézue sértő és őt ferde világításba helyező nyilatkozatról, amelyet Dr. Masznyik Endre, theol. akad. igazgató, a theol. fakultás ügyében kiküldött bizottság ülésében tett, hogy t. i. Pozsony egész szellemi légköre s az ottani áramlatok nem kedüeznek az evang. lelkészképzés érdekeinek, holott köztudomás szerint a pozsonyi theol. akadémia a legrégibb időben éppen ugy, mint ujabban, s éppen Dr. Masznyik igazgatása alatt is, sok kiDáló lelkészt adott az egyháznak, a mire bizonyára befolyással volt az az egyházi hitélet is, a melynél külömb, — ugyancsak köztudomás szerint — ha akad is, kevés helyen akad. Meglepőnek és sértőnek találja az egyházközség ezt a nyilatkozatot azért, mert ugyanaz a Dr. Masznyik tette, aki a pozsonyi theol. akadémiának éveken keresztül igazgatója volt, a ki szóban és írásban számtalanszor maga is lándzsát tört a pozsonyi fakultás érdekében, a ki évtizedeken keresztül a pozsonyi egyházközség körében élt és munkálkodott s igy legjobbban tudhatja, hogy a pozsonyi egyház fejlett hitélete ilyen gyanúsításra és lealaesonyitásra rá nem szolgált. Elvárja tehát a nyilatkozat tevőjétől, hogy ezen alaptalan és sértő kijelentését megmagyarázni és visszavonni férfias kötelességének fogja tekinteni. Pozsony, 1917. junius hó 14. P. H. Dr. SCHMIDT KÁROLIJ JENŐ s. k. esperes-lelkész, egyh. elnök, pozsonyligetfalvi Dr. DOBROVITS MÁTyÁS s. k. kir. tanácsos, felügyelő.