Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-05-19 / 20. szám

1917. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 154 Osztroluczhy szerint e válasz elmaradása e fontos kérdésben annyira érthetetlen és aggályos praeeedens, hogy szükségét látná, ha a kerüle­tek elnökségei az egyetemes felügyelő vezetésé­vel ez irányban bizalmas érintkezést keresnének a miniszterrel; Zsigmondy tájékoztatja a bizottságot a felől, hogy a miniszter nem egy izben tett előtte köz­léseket oly irányban, hogy a végleges igenlő válasz megadása az egyetembe belekapesolás formájában reá nézve lehetetlen, elutasító válasz adása pedig kellemetlen volna. Geduly a hallottak után nines abban a hely­zetben, hogy kezdettől fogva elfoglalt szigorú elui álláspontjából, a mely az egyetemmel való leg­szorosabb kapcsolatot kívánja, bármit is engedjen. Akárhogy vizsgálja is lelkiismeretét, azt találja, hogy a felmerült körülmények alapján a szigorú elvi álláspontról való lesiklás nemcsak a fakultás ügyének, de általában a törvényszerű viszonossági jogigénynek is nagymértékben ártalmára válnék és minden más törvényes igényünknek a minisz­ter részéről való elfogadtatása terén is vesze­delmes praeeedenst teremtene. Osztroluczky fel­fogásához csatlakozik. Kapi is sürgeti a uálaszt annál is inkább, mert az 1914-ik évben kapott miniszteri biztositás elui tekintetben nem támaszt aggályokat a szer­ves bekapcsolás ellen, fí válasz megadása tájé­koztat aztán a további feladatok tekintetében. Csatlakozik Osztroluezkyhoz. Mikler a miniszter­elnök informálását is óhajtandónak tartja. 2sig­mondy szükség esetén még az országgyűléshez és a királyhoz is fordulna. Banesó és Osztro­luczky felszólalása után Scholtz Gusztáv nélkü­lözhetetlennek tartja az egyetemes felügyelőnk jelenlétét az informálódó küldöttségben, a melyet a bizottság akként alakit meg, hogy kiküldi a maga részéről az elnökségen kivül Scholtz és Kapi püspököket, felkéri az egyetemes felügyelőt és a kerületi elnökségek többi tagjait a küldött­ségben részvételre, illetve az egyetemes felü­gyelőt annak vezetésére. Ez a küldöttség junius hó közepe táján jár el a miniszternél. Tájékoztatás végett az elnökség felolvastatta még Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő egy e tárgyban készitett fejtegetését, a melynek lényege az, hogy ha az egyetemmel szerves kap­csolatban álló fakultás felállítása kivihetetlen volna, állitson fel az állam a saját költségén Po­zsonyban egy állami jellegű, az egyetemes egy­ház pedig a theol. oktatás céljaira eddig forditott s most ekként felszabaduló anyagi erő felhaszná­lásával s az állami jellegű intézettel teljesen azo­nos jogú autonom egyházi theol. fakultást Eper­jesen, mikdkettőben külön-külön fakultási sena­tussal, 6—6 rendes tanszékkel, a honoris causa és a tanulmányi alapon adományozott doetoratu­sokkal, a hallgatók és tanárok teljes egyetemi jellegéuel, Sopronnak pedig minden theologusra kötelező gyakorlati lelkészi semináriummá áta­lakításával. A felvetett eszmék termékenyítőleg hatottak a bizottsági tagokra. Ezekkel lesz még módunk­ban külön-külön is foglalkozni. Most csak annyit, hogy a bizottság meghozott határozatát teljes mértékben helyeseljük. Inkább semmit, mint kel­lően meg nem fontolt elhamarkodott határozatot. A miniszter ur ily fontos kérdésben nem hagy­hagyhatia sokáig sötétségben az egyik országos egyházat. Igaza uolt az egyik püspöknek, a ki azt mondotta, hogy e miniszteri válasz elmara­dása, — ha nem volna végtelenül jellemző közállapotainkra és egyúttal nagyon szomorú tünet, akkor egyenesen komikus uolna, komikus látüány — egy miniszter vergődése a törvény és a jog és a láthatatlan bár sejtett titkos hatalmak ezre ellentétes, törvénytelen követelőzései közt. Lássunk hát tisztán: a töruényen belül áll-e egy­házunk, uagy már rajta kiuül?! Közeleg a fordulat. (Szemle.) fíz idő, mint megállás nélkül touasikló fo­lyam, belesodort a jubiláris éube; s ha a han­gulatot uizsgáljuk, mely megüli egyházegyetemiink közszellemét s mely alapja egyéni munkaterue­inknek, ualami szorongó, nyugtalankodó fájdalom annak a uezető érzése. Lassú hamuadásba lany­hulnak a nagy lobogásu törekuések. Célbeli egység hijján szertelen szaporaság a teruekben s erőtlenség a nagy nehezen megállapított teru megualósitásában. Együttes erőmegmutatás lett uolna célunk a jubiláris éufordulón s az együt­tessség még csak az érzelmi, tehát irreális ol­dalán sem sikerült egészen. (Lás az erdélyi szász testuéregyházzal teruezett közeledés lanyhaságát). Ha mi október 31-én lelkünkben mélyen el­szomorodna, a bűnbánat sirni kényszerítő ko­molyságánál fogunk ünnepelni az alaptalan és őszinteség nélkül ualó ujjongás helyett: jó lesz az. Elődeink, kik száz esztendőuel ezelőtt ké­szülődtek a jubileumra, az 1791-i töruény által számukra is utat és leuegőt nyújtó jogfejlődés gyümölcseivel ölükben állottak a rvormsi hős elé, uton voltak a teljes és tökéletes jogegyen­lőség ragyogó pantheonja felél Mi? Itt volt a koronázás. Határtalan jelentőségű közjogi aktus, mely meg nem mérhetően komoly és jelentősé­ges. Egy uralkodóval meginduló történelmi kor-

Next

/
Thumbnails
Contents