Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-05-19 / 20. szám

1917. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 154 Osztroluczhy szerint e válasz elmaradása e fontos kérdésben annyira érthetetlen és aggályos praeeedens, hogy szükségét látná, ha a kerületek elnökségei az egyetemes felügyelő vezetésével ez irányban bizalmas érintkezést keresnének a miniszterrel; Zsigmondy tájékoztatja a bizottságot a felől, hogy a miniszter nem egy izben tett előtte közléseket oly irányban, hogy a végleges igenlő válasz megadása az egyetembe belekapesolás formájában reá nézve lehetetlen, elutasító válasz adása pedig kellemetlen volna. Geduly a hallottak után nines abban a helyzetben, hogy kezdettől fogva elfoglalt szigorú elui álláspontjából, a mely az egyetemmel való legszorosabb kapcsolatot kívánja, bármit is engedjen. Akárhogy vizsgálja is lelkiismeretét, azt találja, hogy a felmerült körülmények alapján a szigorú elvi álláspontról való lesiklás nemcsak a fakultás ügyének, de általában a törvényszerű viszonossági jogigénynek is nagymértékben ártalmára válnék és minden más törvényes igényünknek a miniszter részéről való elfogadtatása terén is veszedelmes praeeedenst teremtene. Osztroluczky felfogásához csatlakozik. Kapi is sürgeti a uálaszt annál is inkább, mert az 1914-ik évben kapott miniszteri biztositás elui tekintetben nem támaszt aggályokat a szerves bekapcsolás ellen, fí válasz megadása tájékoztat aztán a további feladatok tekintetében. Csatlakozik Osztroluezkyhoz. Mikler a miniszterelnök informálását is óhajtandónak tartja. 2sigmondy szükség esetén még az országgyűléshez és a királyhoz is fordulna. Banesó és Osztroluczky felszólalása után Scholtz Gusztáv nélkülözhetetlennek tartja az egyetemes felügyelőnk jelenlétét az informálódó küldöttségben, a melyet a bizottság akként alakit meg, hogy kiküldi a maga részéről az elnökségen kivül Scholtz és Kapi püspököket, felkéri az egyetemes felügyelőt és a kerületi elnökségek többi tagjait a küldöttségben részvételre, illetve az egyetemes felügyelőt annak vezetésére. Ez a küldöttség junius hó közepe táján jár el a miniszternél. Tájékoztatás végett az elnökség felolvastatta még Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő egy e tárgyban készitett fejtegetését, a melynek lényege az, hogy ha az egyetemmel szerves kapcsolatban álló fakultás felállítása kivihetetlen volna, állitson fel az állam a saját költségén Pozsonyban egy állami jellegű, az egyetemes egyház pedig a theol. oktatás céljaira eddig forditott s most ekként felszabaduló anyagi erő felhasználásával s az állami jellegű intézettel teljesen azonos jogú autonom egyházi theol. fakultást Eperjesen, mikdkettőben külön-külön fakultási senatussal, 6—6 rendes tanszékkel, a honoris causa és a tanulmányi alapon adományozott doetoratusokkal, a hallgatók és tanárok teljes egyetemi jellegéuel, Sopronnak pedig minden theologusra kötelező gyakorlati lelkészi semináriummá átalakításával. A felvetett eszmék termékenyítőleg hatottak a bizottsági tagokra. Ezekkel lesz még módunkban külön-külön is foglalkozni. Most csak annyit, hogy a bizottság meghozott határozatát teljes mértékben helyeseljük. Inkább semmit, mint kellően meg nem fontolt elhamarkodott határozatot. A miniszter ur ily fontos kérdésben nem hagyhagyhatia sokáig sötétségben az egyik országos egyházat. Igaza uolt az egyik püspöknek, a ki azt mondotta, hogy e miniszteri válasz elmaradása, — ha nem volna végtelenül jellemző közállapotainkra és egyúttal nagyon szomorú tünet, akkor egyenesen komikus uolna, komikus látüány — egy miniszter vergődése a törvény és a jog és a láthatatlan bár sejtett titkos hatalmak ezre ellentétes, törvénytelen követelőzései közt. Lássunk hát tisztán: a töruényen belül áll-e egyházunk, uagy már rajta kiuül?! Közeleg a fordulat. (Szemle.) fíz idő, mint megállás nélkül touasikló folyam, belesodort a jubiláris éube; s ha a hangulatot uizsgáljuk, mely megüli egyházegyetemiink közszellemét s mely alapja egyéni munkaterueinknek, ualami szorongó, nyugtalankodó fájdalom annak a uezető érzése. Lassú hamuadásba lanyhulnak a nagy lobogásu törekuések. Célbeli egység hijján szertelen szaporaság a teruekben s erőtlenség a nagy nehezen megállapított teru megualósitásában. Együttes erőmegmutatás lett uolna célunk a jubiláris éufordulón s az együttessség még csak az érzelmi, tehát irreális oldalán sem sikerült egészen. (Lás az erdélyi szász testuéregyházzal teruezett közeledés lanyhaságát). Ha mi október 31-én lelkünkben mélyen elszomorodna, a bűnbánat sirni kényszerítő komolyságánál fogunk ünnepelni az alaptalan és őszinteség nélkül ualó ujjongás helyett: jó lesz az. Elődeink, kik száz esztendőuel ezelőtt készülődtek a jubileumra, az 1791-i töruény által számukra is utat és leuegőt nyújtó jogfejlődés gyümölcseivel ölükben állottak a rvormsi hős elé, uton voltak a teljes és tökéletes jogegyenlőség ragyogó pantheonja felél Mi? Itt volt a koronázás. Határtalan jelentőségű közjogi aktus, mely meg nem mérhetően komoly és jelentőséges. Egy uralkodóval meginduló történelmi kor-