Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-01-13 / 2. szám

12 cses figyelmét fel ne hivjam. Már maga ez az országgyűlési úgynevezett regnikoláris bizottságnak az ország primásának elnöklete alatt való összeállítása is bizonyos kritikára alkalmas, a mikor a Mangra Vazulokat abban a bizottságban ott látom s a két protestáns egyház kerületi felügyelői, főgondnokai, püspökei közül egyet sem látok abban beválasztva, mintha ezek joggal nem foglalkatnának abban helyet, s mintha ezrknek ott semmi mondani valójuk nem lenne. De a mi ezzel még inkább szembe ötlik s jogos kritikára ad okot, az a következő: nem keuesebb ember, mint a pozsonyi theol. akadémia egykori országos hirü egyházjog és egyháztörténet tanárának, Cseesetka Sámuel előadásából tudom s állítását máig is bírt jegyzeteimből igazolhatom, hogy a magyar király koronázásai alkalmával a koronázási hitlevél alkalmával esküt tesz az 1606 8 bécsi, 1645/47 linczi békekötések alapszerződéseire és az 1790 91. évi 26 t. cikkre, mint különös alapszerződésekre és törvényekre, melyek a protestánsok szabadságát Magyarországon biztosítják. A lapokban megjelent legutóbbi, ualamint az előadói és az egyes pártok által proponált koronázási hitleuelekben sajnálattal olvasom, hogy egyházunknak ezen alapszerződési törvényeiről egyáltalában szó nincsen, sem semmi hivatkozás nem történik azokra. Pedig nagyon jól emlékszem Cseesetka Sámuel néhai tanáromra, ki nem ok nélkül emelte magyarázatában ennek különös fontosságát. Nagyon jól tudom, hogy egyházunknak szabadsága a magyar alkotmánnyal együtt áll, s együtt esik, s remélhetőleg nincs is semmi ok a jövővel szemben e tekintetben aggodalomra, mégis ily fontos történelmi alkalommal, mint a koronázási hitlevél szerkesztése és az uj király eskütétele, ily folytonossági jogtörténeti kutforrás és jogi tény a jelen és jövő szempontjából nem mellőzhető. Felhiujuk ezen fontos ügyre egyházunk intézőinek becses figyelmét s talán nem volna felesleges, ha egyházunk kiváló jogi szakértői nyilvánosan megismertetnék véleményüket e kérdésben. Magunk részéről a jogi ügyekben szükségesnek tartjuk az éberséget és az óvatosságot. Nemcsak hazánk, de protestáns egyházunk története is sok mindenre tanít. Talán most sem felesleges a történelem tanulságait, jogait, törvényeit figyelmen kívül hagyni Kassa. Homola Istuán ev. lelkész. 1917 B E a É t E T. Kettős jubileum, jariosha György a liptószentmiklósi egyház lelkésze m. év dec. 25-én töltötte be életének 60-ik évét. Ez alkalomból egyháza a legmelegebben ünnepelte. De Janoska ünnepeltetéséről egyházunknak szélesebb köreiben is meg kell emlékezni. Mert egyet mindenkinek el kell ismernie, hogy Janoska egyházunk egyik legtevékenyebb lelkésze, kinek nevéhez sok maradandó alkotás fűződik. Munkásságának főeredmenye a Tranoscius könyvkiadó r. t. megalapítása és felvirágoztatása. Tót anyanyeluü hiveinket ez az egyesület látja el vallásos könyvekkel és folyóiratokkal, ez az egylet adta ki a bibliát az apokryphusokkal — mert tót népünk csak ezt tartja bibliának, —- az adja ki a tót nyelvű homiletikai folyóiratot s ez forditott már több ezer koronát katonáinknak könyvekkel való ellátására. Janoska az egyesületnek nemcsak megalapítója, fejlesztője és felvirágoztatója, r;hanem korrektora, Íródeákja és mindene, fiz ő működésének eredménye, hogy Liptószentmiklóson a felállítandó árvaházra már majdnem 90 ezerkor, gyűlt össze. — A másik jubileum szintén az ő nevéhez fűződik s ez az, hogy a szerkesztésében megjelenő Cirkevné Eisty egyházi lap, most fejezte be 30.évfolyamát. Hogy mit tesz az 30 éven át lapot szerkeszteni, azt csak az tudja megítélni, aki a szerkesztést maga is megpróbálta. E lap mindig kitűnt magas irodalmi,értéke, hithüsége s egyházunk érdekeinek uédelmezése által. A tót szertartási nyelvű egyházakban működő lelkészek e lapnak nagyon sokat köszönhetnek. — fí kettős jubileum alkalmával erőt és kitartást kiuánunk a további munkához, s kérjük Istent, hogy Janoska továbbra is ép testi és lelki erővel szolgálhassa egyházunkat. Halálozás. Ids. Erőss Samu jolsuai (Gö~ mör m.) nyug. áll. el. isk. iyazgató életének 68ik, boldog házasságának 47-ik évében f. hó 3-án hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése Jolsván f, hó 5-én d. u. 2 órakor az ág. hitv. ev. templomból ment végbe.—Áldás és béké porai felett 1 Gyászhír. Rásó Mihály alsószeli lelkésztestuérünknek és kedves nejének : szül. Zatkalik Teréziának szeretett leánya Rásó Mária Marolina hosszas betegség után f. hó 4-én csendesen elhunyt. Hűlt tetetemét f. hó 6-án helyezték nagy részvét mellett az alsószelii temetőben örök nyugalomra. — Az Ur adjon az élhunytnak csendes békés nyugodalmat, s vigasztalja meg a szomor^ kodókat kegyelme szerint. eVANGELIKUS ŐRÁLLÓ