Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-05-05 / 18. szám

1917 segített uolna a prot. lelkészeken. Ezzel elismerte volna a mi nemes fáradozásunkat a háború idején, mig a hadsegélyzőhöz ualó utalással esak lebecsült bennünket. Miuel ezek szerint magam kiuiil állok a kéruényezők során, tán mindenki elhiszi, hogy a legnagyobb pártatlansággal szólok a 200 000 K. háborús segélynek az egyet. p. ü. b. által elrendelt felosztásához. Mindenekelőtt uégzetes s tán helyrehozhatatlan hibának tartom az e. p. ü. b. azon intézkedését, mely szerint a segélyt megint a négy kerületre egyforma összegben osztotta fel. Épen ezen intézkedésben rejlett a m. é. kiosztás után tapasztalt sok méltányos és méltánytalan elégedetlenség oka. Mintha bizonyos kényelemszeretet uezérelte uolna az e. p. ü. b. e határozat meghozatalában, — éemmiesetre sem a tényleges szükséglet igazságos kielégítésére irányuló törekués. Hogy lehetne egyöntetű elbírálást uárni mind a négy kerület p. ü. b.-ai részéről? Hogy lehetne az összes jogos kiuánalmakat *15 ezer koronából kielégíteni abban az egyházkerületben, melynek egyes részeiben a háború minden iszonyatosságáual dult, rnegfoszíua egyes lelkészcsaládokat hajlékuktól, minden ingóságuktól, csak a koldusbotot hagyua meg számukra? Ezek kárpótolua, uagy esak segélyezue is lesznek 500 koronával azokkal szemben, kik csak 100—200 koronáual keuesebbet kapnak, pedig a háborút nem érezték s legfeljebb esak annyiual járnak rosszabbul a meglátogatotíakkal szemben, hogy takarékbetéteiket nem szaporíthatják a segélyből kerek fél ezer koronáual? Nem találom ki — bármennyire is törjem a fejemet — azt az indokot, mely a p. ü. b.-t ezen határozatában uezérelte, mert a kerületek szűkölködő lelkészeinek száma, szükséglete olyan elütő, hogy egyforma segély minden egyes kerületre nem eshetik; hacsak az e. p. ü. b. ismét nem akarta dokumentálni azt, hogy Magyarországon egyetemes eu. egyház nem létezik, esak autonom, széthúzó kerületek, melyek a maguk szeparatiu törekvéseikkel istápolandók — a közegyház tekintélyének rouására. Pedig e segélynek épen „háborús segély céljaira" ualó kiosztása lett uolna az e. p. ü. b. sürgős s senki által meg nem támadható feladata. A uagyonukat uesztett lelkészeket kellett uolna első sorban káruk arányában a lehető legnagyobb segélyezéssel támogatni s nem arra számitani, hogy ualamikor talán kártérítést is kapnak az államtól. Ezek a\apos segélyezése után a készpénzes kongruásokat kellett uolna alaposan istápolni. A terményfizetéses, sok föld haszonéluezetéuel bíró kongruás lelkészeket csak az 1600 koronán felüli készpénzfizetéses lelkészek után kellene jöuedelmük után segélyezendők közé besorozni. A kongruásság t. i. szerintem nem jogcím mindenféle segélyben részesülésre. Baj az is, hogy a p. ii. b. a folyamodás jogát nagyobb jöuedelemhez terjesztette ki, mint a m. é.-ben uolt. Érzi az e. p. ü. b., hogy a segélyeknek elaprózása folytán eszkimókat kell fognia a sok fokához? Befejezett tény elé állított uolna bennünket az e. p. ü. b. határozata, min uáltoztatni nem lehet? Az igazság, méltányosság és kollegialitás neuében felkérem a kerületi pénzügyi bizottságok lelkésztagjait, hassanak oda, hogy az 1917. éui háborús segélyt kerületük az egyet. p. ü. b.-hoz uisszautalja és ez a bizottság legyen hiuatoa arra, hogy egyöntetű eluek és az igazi szükségletek arányában osszon fel 180 ezer koronát, azonban a kerületek rendelkezésére bocsájtott 5000 koronás összegeket a kerületi bizottságok osszák meg súlyos csapásoktól meglátogatott lelkészeik, nyomorgó nyugdijazottaik és szűkölködő, főleg egyházszeruező munkát uégző segédlelkészeik közt. Hidas. Schöll Lajos ev. lelkész. Béesi konferencia. Az alsóausztriai euang. lelkészek ápr. 10-én gyűlést tartottak Bécsben, a melyen a bécsi theol. tanárok is résztuettek. Hiuatalosak uoltak a Bécsben és környékén működő magyarországi euang. tábori lelkészek is. A gyűlés első pontja Ulrich „St. Pölten"-i lelkész feloluasása: Wünsche und Vorschläge für die Ausbildung unseres theologischen Nachwuchses uolt. fl uilágháboru nagy hatással uan nemcsak a népek politikai, hanem egyházi életére és fejlődésére is. Nap-nap után uj kérdések merülnek fel s uj feladatok uárnak megoldásra. A technika, az oruosi tudomány óriási haladást mutat a háború alatt s nekünk theologusoknak, kik a reformáció nagy eszméinek örökösei uagyunk, sem szabad elzárkóznunk a haladás elöl. A uilágháboru nagy feladatokat állit a lelkészek elé s e feladatok a háború után még fokozódni fognak. Ezért uan szükség tudományosan képzett, hitben szilárd, az uj kor eszméit megértő, jellemes eu. lelkészekre.